Kirándulás a Kis-bükki kilátónál, a bakonynánai Római fürdőnél és a Zirci apátságnál
2015. május 16.
A Hallássérültek Ajkai Egyesületének tagjai és segítői 2015. május 16-án, az azt megelőző napok igen csak esős időjárása dacára, egy kellemes kiránduláson vehettek részt.
Bár igen borongósan indult a nap, ez mégsem tántorította el a lelkes, mintegy 15 főt számláló kis csapatot, hogy (ki gumicsizmában, ki pedig bakancsban) elinduljon az erdei kirándulásra. A megbeszélt találkozóhelyről, a csingeri úti parkolóból fél kilenc után, négy gépkocsival indultunk útnak.
Első utunk, Hárskútot elhagyva, a Fekete István kilátóhoz vezetett. Miután leparkoltuk a kocsikat egy védett helyen, kis csapatunk kényelmes sétával, közben csendesen beszélgetve, az 500 m magas Kis-bükk hegy csúcsához ért fel. Még a fájós lábúak sem csalódtak, hiszen épphogy csak jólesően elfáradtak. A kilátó 20 méter magas faépítményére 6 lépcsősoron, (összesen 84 lépcsőn) keresztül vezetett fel az út, de fentről több bakonyi, környéki települést is látni lehetett. A környező tájak, a kristálytiszta levegőnek köszönhetően, festői látványt nyújtottak. Az erdei levegő frissessége mindenkire üdítőleg hatott, így azok is, akik nem vállalkoztak a lépcsősorok megmászására, a környéken sétálgatva gyönyörködtek a tájban, vagy épp a csipkebogyóban, földieperben (ez valószínűleg az erdei szamóca – a szerk.) és más növényekben.
Azok pedig, akik feljutottak a kilátó tetejére, szebbnél szebb fényképeket készítettek a déli-nyugati-keleti-északi tájakról. Fentről a Bakony-hegység nagy részére, a Miklós-Pál hegyre, a Hajag-tetőre, a Kőris-hegyre, a Kab-hegyre, sőt, a mai tiszta időben a Somlóra és az Alpokaljára is ráláttunk. A kilátó mellett a Fekete István tanösvény található. A kilátó névadója az ajkai emberek számára nem ismeretlen, hiszen feleségével itt élt Ajkán, és alkototta írásait, gyermekei is itt születtek. A kiváló gazda, író a magyar vadász- és szépirodalom egyik legismertebb, és legolvasottabb alkotója. Emlékszobáját meg lehet tekinteni a Városi Művelődési Házban, sőt iskolát is elneveztek róla. Műveit gyönyörű magyar nyelven írta, benne élményeit, ismereteit, tapasztalatait, a hit, az ember, és a természet viszonyát megfogalmazva. Regényeit szinte minden kisiskolás ismeri és szereti (Tüskevár, Vuk, Kele, Bogáncs…). Házának helyét emléktábla jelzi.
Innen aztán – Alsóperén át – Bakonynánára vezetett utunk, amely azonban közel sem volt bonyodalmaktól mentes. A tervezett útvonalon továbbmenve eltévedtünk, s miután visszafordultunk, egy másik útvonalon jutottunk be az erdő rengetegébe, és az autókat leparkolva, egy kis, rövidke sétával közelítettük meg a Bakony egyik legromantikusabb kirándulóhelyét, a Római fürdőt. A Bakony forrásai utat találnak a mészkő- és dolomitsziklák repedéseiben. A Gaja-pataknak a sziklák közé szorult vízesését nevezik Római-fürdőnek, és sohasem volt a rómaiak által is használt fürdő.
A táj szépsége mindenkit lenyűgözött. Leérve a völgybe, a sétától megfáradt csapatból ki-ki kedve szerint választhatta ki a jól megérdemelt pihenőhelyét a pavilonok mellett felállított asztalkák és padok közt, ahol nekiállhatott kis ebédkéjének, mivel voltak, aki előre elkészített szendvicsüket eszegették. A türelmesebbek viszont megvárták, amíg az erősebb férfiak elmentek faágakért, hogy szalonnát süthessenek a pavilonok mellett felállított szalonnasütőn. Miután az előző napon megázott a fa, nagy nehezen kapott lángra, de még így is felélesztette álmából a kisebb faágakat… neki is álltak az asszonyok-fiúk-férfiak szalonnát, saslikot, illetve kolbászt sütni. Miután megsült az étel, jóízűen nekiálltak falatozni.
A falatozás közben megjöttek az “elveszett” lányok is, akik elmentek megnézni a Vadalmást, más néven a Szerelem-forrást, melyet a patak mentén haladva, egy keskeny ösvényen értek el. Elmondásuk szerint mesés táj fogadta őket, és ott is padok és tűzrakóhelyek voltak kialakítva a kirándulóknak.
A pikniken fényképezkedésre is sor került, akkor készült a csoportkép is.
Következő utunk az 1182-ben épült Zirci apátsági templomhoz vezetett. Belépve a főkapun, úgy éreztük magunkat, mintha visszacsöppentünk volna a múlt századba, csak a ruháink jelezték, hogy a jelenben vagyunk.
Az épület több fázisban épült ki, a XVIII. századtól a XX. század első feléig. A zárt belső udvarból kényelmesen körbenézhettünk az impozáns épületeken. Az apátság értékes építészeti része a főhomlokzat középrizalitja. Az épület belsejében helyet kapott a könyvtárterem, az egykori főapáti lakosztály. Érdekessége az épület néhány klasszicista és barokk-kori kőfaragványa.
Az 1972-ben alapított Bakonyi Természettudományi Múzeum – hazánk első vidéki természetrajzi szakmúzeuma az első emeleten található. A lépcsőn felsétálva hatalmas, gyönyörű mennyezetkialakítást és tágas teret láthattunk.
A tájékozódást kiállításvezető füzet segítette, amelyben olvasható leírás szerint 1962 óta tudományos kutató programok is zajlottak itt. Kutatórészlegei 4 részre oszlanak fel: geológiai, botanikai, gerinctelen- és gerinces-zoológiai. A sokféle gyűjtemény, a növényanyagok ismertetése mellett, az oktatást és a kutatást is szolgálja, a régészeti ásatások, a sokféle kőzet, a mamutok feltárásának bemutatásával.
Az első helyiségben a diorámák segítségével a jellegzetes bakonyi tájak állat- és növényvilágát, védett területeit mutatják be, többek között az öcsi tőzegmohás úszólápot és a fenyőfői ősfenyvest. Kiemelten foglalkozva a Vörös könyves tárlóval, melyben a kipusztulás által fenyegetett madárfajok láthatók.
A második helyiségben a geológiai kiállítást láthattuk, mely elsősorban őslénytani anyagból áll. A Balaton-felvidékről kibányászott kőzetek és a várpalotai üledékek, kavicsok, homok, mészkő jelentős és értékes, hiszen hazánkban található. A kőzettani anyagokból viszont a hegység jellegéből adódóan kevés volt a bemutatott ásvány, itt inkább már a külföldi hegységek kibányászott termékei voltak láthatóak, köztük cseh, román, lengyel.
Továbbmenve botanikai gyűjteményt láthattunk: alga-, gomba-, zuzmó- és mohafajokat. A leírásban olvashattuk, hogy Tallós Pál és Szalai Miklós Virágos herbáriumának gyűjteményeit is itt őrzik, valamint a magyarországi Ciszter Rend történeti értékű herbáriumát is.
A múzeum egyik, talán a legnagyobb, legrendszerezettebb, legtetszetősebb, és gazdagon kialakított, gerinctelen gyűjteménye a bogárgyűjtemény, ott láthattuk a kétszárnyúak anyagát. Ami minden tagnak nagyon tetszett, az, katonásan elrendezett felületen, mint egy hadsereg volt látható, csak a zenekar hiányzott hozzá.
Technikai okok miatt az élő akvárium most nem üzemelt, sem a terrárium, erről a látványról lemaradtunk. Új állandó kiállítás is nyílt itt, „Jégkorszaki óriások a Bakonyban” címmel, ami még nekünk is szenzációs volt, hiszen eddig nem volt olyan tagunk, aki mamutleletet láthatott!
A múzeummegtekintése után visszasétáltunk kertbe, ahol a kis tóban úszkáló vadkacsákon kívül sokféle madár röptét és hangját lehet megfigyelni, ill. a kert arról is híres, hogy a mókusokon kívül időnként őzek is megjelennek ott.
Egy szép esküvői menetben is volt részünk, a templomhoz egy boldog ifjú pár sétált, a násznéppel együtt, hogy megpecsételjék életük legszebb napját.
Az elmaradhatatlan csoportképről sem maradhatott le senki, az apátság előtt is fényképeket készítettek a fotósaink.
Végül visszasétáltunk a parkolókban hagyott autókhoz, ahol néhányan búcsút vettek a csapattól, és hazafelé vettük az irányt. Utunk, a csodálatos panoráma megtekintése végett, megint Zircen át vitt: a Hárskút-Márkó-Herend-Kislőd útvonalon autóztunk hazafelé.
Remekül érezte magát mindenki. Jövőre is betervezünk hasonló útvonalat.
Külön köszönetet mondtunk az erdei túra vezetőjének, Tulok Lászlónak, és a nagyszerű fotósoknak, Katinak, Renátának és Karcsinak, akik megörökítették számunkra a legszebb pillanatokat.