A Hallássérültek Ajkai Egyesülete tagjai dunai hajókiránduláson vettek részt. 2015. július 19-én, kora reggel, verőfényesnek, forrónak ígérkező vasárnapon indult mindenki az otthonából a kirándulásra. A forróság nem csak ígérkezett, be is teljesedett, de ne haladjunk annyira előre…

A vonat kényelmes volt, az InterCity-ről könnyebb le- és felszállni, mint a hagyományos régiekről. A Déli pályaudvarig vitt bennünket. Innen metróval folytattuk utunkat, a Kossuth térig. Megcsodáltuk a felújított országházat, és pont az őrségváltáskor értünk oda, így ezt is figyelemmel kísérhettük. Nem irigyeltük a katonákat, akik fegyelmezetten, ebben a melegben is, tették a kötelességüket.
A Vigadó téren levő hajókikötőig sétálva tettük meg az utat. Ott megvettük a hajójegyünket. Egymás mellett levő hajókra szálltunk, az egyik hajóból a másik hajóra kellett fel- és átszállni. A hajó emeletes volt, az alsó kabinjában párnázott székek, fent fapados ülések várták a kirándulni vágyókat. Lehetett választani: párnázott meleg, vagy fapados szellős. Mi az utóbbit választottuk. Hosszú volt az út, már az ülésben is elfáradtunk. Viszont a táj szépsége, a folyó csodálatos látványa mindenért kárpótolt bennünket. A tűző napsütés ellen napernyőként használva, még az esernyő is előkerült. A folyó mindkét oldalán pihenni vágyó és fürdőző embereket, sőt még pancsoló kutyusokat is láthattunk. Vidáman integettünk egymásnak. A folyóban vadkacsák is úszkáltak, gondoltam, milyen jó is nekik ott, a hűs habokban… Egy-egy motorcsónak is elhúzott mellettünk, kihasználva a hajónk által is felsodort folyó hullámos vizét, cikk-cakkozás mutatványát bemutatva, ezzel is megremegtetve a nagy hajónk oldalát.
Kikötöttünk Leányfalun és Szentendrén, ahol én még soha nem jártam.
Gyönyörű tájakon áthajózva érkeztünk Visegrádra. Ott is a nap meleg sugara köszöntött bennünket. Kerestünk egy vendéglátó helyiséget, ahol dupla adag saját készítésű fagyival, hideg sörrel, illetve üdítővel hűsítette mindenki magát a felforrósító út után.
Visszafelé menve Mátyás király palotáját néztük meg, de voltak olyan tagjaink, akiket a sok-sok lépcső és a nagy meleg visszatartott ettől. A bátrabbak fel- és bementek, és készítettek több fotót is Mátyás király munkásságának megmaradt emlékeiről. Volt, aki a Duna-partban gyönyörködött, sétálgatott.
Majd ezután buszra szálltunk, amellyel Szentendréig utaztunk, innen HÉV-vel mentünk tovább, de mint kiderült, pályafelújítás van itt is, ott is, többször át kellett szállnunk. Már azon kacagtunk a tagokkal, hogy a mai napon már annyi mindenen ültünk, csak szerencsére(?) repülőtér nem esett utunkba.
A metrózás után megint a Déliben voltunk a vonaton, és hazafele vettük az irányt.

Köszönet minden szervezőnek, sőt a résztvevőknek is, ezért a szép kirándulásért. Mindenki nagyon jól érezte magát.

Néha jó otthonról kimozdulni és szép tájakat látni, és kedves élményekkel gazdagodva a dolgos hétköznapok elé nézni.

Szöveg: Heck Károlyné, Vági Katalin és Tihanyi-Faragó Katalin
Fotó: Heck Károly, Tihanyi György