A Pál-völgyi-barlangban jártunk Budapesten

A “Kiránduljunk és tanuljunk együtt!” programsorozat utolsó állomásaként a Pál-völgyi-barlangba látogattunk a Budapesti Siketek Szervezetének tagjaival.

A Pál-völgyi-barlang előtt gyülekeztünk egy borongós szombat délelőttön, de ez sem riasztott el minket, és együtt vártunk az idegenvezetőre, akivel szakvezetésen vettünk részt.

A barlang hőmérséklete egész évben állandó, 10 °C.

Kétmilliós fővárosunk épületei alatt 50-60 méterrel még a 21. század elején is kilométernyi ismeretlen barlangjáratokat tárnak fel a kutatók. A budai oldal Rózsadomb-Szépvölgy alatt felfedezett barlangjainak összhosszúsága megközelíti az 55 kilométert. Az üregrendszereket a víz teljesen kitöltötte egykor, jellemzően labirintusos, bonyolult alaprajzú járatrendszereket oldva a mészkőbe. A barlangok formakincsére jellemzőek a gömbüstök és a sajtlyukakra emlékeztető oldási formák. Miután a vízszint süllyedt, a barlangok járatai szárazra kerültek, ezekben a járatokban különleges ásványkiválások képződhettek: pattogatott kukoricára, néhol szőlőfürtre emlékeztető borsókövek, aragonit- és gipszkiválások, valamint változatos formájú cseppkőalakzatok. A 19. század végén még egyetlen nagy barlangot sem ismertek, mert nem voltak természetes bejárataik.

Hogyan bukkanhattak rá mégis ezekre a labirintusrendszerekre?

A Molnár János-barlang nagyrészt víz alatt található járatait a Malom-tóból fedezték fel a búvár barlangkutatók. Magyarország leghosszabb barlangja a 29,3 kilométer hosszú Pál-völgyi-barlangrendszer. A Pál-völgyi-barlang megtalálásának időpontja 1904. június 23., a felfedezők Scholtz Pál Kornél és Bagyura János. Az 1980-ban beindult újabb kutatások nyomán a barlang hossza évről-évre kilométerekkel bővült. A rendszer másik része, a Mátyás-hegyi-barlang az 1920-as években vált ismertté, első – 370 méteres – szakasza gabonatároló, majd óvóhely volt. Az 1948-ban feltárt Centenáris-szakasszal a barlang hossza meghaladta a 2300 métert. A barlang – fekvése miatt – mindig kedvelt kutatási célpont volt, ennek megfelelően a 20. század második felében is történtek jelentős feltárások.

Több barlangkutató nemzedék álma, a Pál-völgyi- és Mátyás-hegyi-barlang összekötése 2001 decemberében sikerült a kutatóknak. A Pál-völgyi kőfejtő rövidebb üregeinek kutatása a 2000-es években kapott lendületet. Az első nagy felfedezés a Harcsaszájú-barlangban történt 2008 júliusában, ekkor az addig 600 méter hosszú barlangot sikerült összekötni a Bagyura- és Kis-Hideg-lyuk-barlangokkal. A barlang hossza 1500 méterre növekedett. 2009 novemberében a Hideglyuk-barlangban sikerült több kilométernyi járatot feltárni, majd 2010 márciusában az egymást megközelítő járatok összekötésével létrejött Harcsaszájú-Hideglyuk-barlangrendszer hossza már elérte a 6 kilométert. A Pálvölgyi-Mátyáshegyi-barlangrendszer és a Harcsaszájú-Hideglyuk-barlangrendszerek összekötése egy kis barlang, a Meta-barlang segítségével történt 2011 decemberében, ahonnan előbb a Harcsaszájú-Hideglyuk-barlangrendszerbe majd a Pálvölgyi-Mátyáshegyi-barlangrendszerbe is sikerült bejutni. Az így létrejött Pál-völgyi-barlangrendszer hossza megközelíti a 30 kilométert és jelenleg hazánk leghosszabb barlangja.

Nagyon sok hasznos információval gazdagodtunk, nagyon sok érdekes dolgot láttunk, jó hangulatban volt részünk. Miután mindent végignéztünk, egy tesztírásra invitáltuk a résztvevőket. Azok között, akik jól töltötték ki a feladatot, sorsoltunk.

Köszönjük a jelnyelvi tolmácsok munkáját.

Forrás: Barlangtúrák Budapest alatt

Márföldi Kitti titkár

2018-11-16T13:04:16+00:00
A SINOSZ TAGSZERVEZETEINEK ÜGYFÉLFOGADÁSI IDEJE
A megyei és helyi szervezetek ügyfélfogadási idejét, "nyitva tartását" a gombra kattintva tudjátok megnézni:
Ügyfélfogadási idő
close-image