2023. május 20-án gyönyörű, napsütéses és nyárias időben Martonvásárra vettük az irányt a SINOSZ Soproni Helyi Szervezetének szervezésében. Tagjaink érdeklődését vonzotta az ismeretlen táj, a Brunszvik-Beethoven kastély és angolparkja, a romantikus kisváros, valamint az Óvodamúzeum is, ezért garantált volt az izgalmas kalandok sorozata.
A vonaton beszélgettünk Beethovenről, az egyik soproni tagunk, Vallyon Zsoltné kezében Gergely Márta: Teréz, a kedves halhatatlan című szépirodalmi regény volt, ismertette velünk a tartalmát.
Vonatozás után Martonvásáron, a Grófnők városában a vasútállomástól a Brunszvik-sétányon keresztül eljutottunk a Fő térig. A felújított Brunszvik-sétányon képek, ábrák és szövegek alapján megtudtuk, hogy Martonvásár 2010-2025 között, „Faluból kisváros” címmel felújítási projekt zajlik, melynek nagy része már elkészült. Elérkeztünk a megújult Fő térre, ahol éppen termelői vásár és piac várta az arra járó embereket. Körülötte hangulatos közösségi téri épületegyüttes áll. Az egykori Dreher gyár helyére épült a Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ. Kávéház, étterem, cukrászda és hotel is van a közelben. Bementünk és megnéztük a művészeti gyűjteményt a kulturális intézményben. Rövid pihenő után, 11 órára, a nyitásra betértünk az Óvodatörténeti Múzeumba, ahol mindenki önállóan megtekinthette a 3 helyiségből álló kiállítást. A kiállítás Brunszvik Teréz 1828-ban Budán megnyitott első magyar és egyben első közép-európai kisdedóvodájától az 1950-60-as évek napközi-otthonos óvodájáig mutatja be a magyar óvodaügyet, végigkövethetjük a főbb pedagógiai irányzatokat, korabeli tárgyakon, dokumentumokon, és persze a gyermeklét legfontosabb eszközein, a játékokon keresztül, enteriőrökkel színesítve. A kiállítás megtekintése után, a Fő téren találkoztunk Szemánszki Renáta jelnyelvi tolmáccsal, akivel 12 órára együtt átmentünk Agroverzum épületébe, ahol a jegyirodában regisztrált látogatóként fogadtak bennünket. Ott Fillinger Zsófia tárlatvezető közreműködésével a Beethoven Emlékmúzeumba mentünk át, ahol megtekinthettük az emlékkiállítást. Csak az emlékkiállításra kaptunk tárlatvezetést, hiszen más helyekre aznap nincs tárlatvezetés. Aznap más rendezvény miatt 12 órától látogatható volt a kastély és környéke, ezért nem mentünk délelőtt a természettudományos kiállításra, hanem a Fő téren rövid pihenőt tartottunk az Óvodamúzeum megtekintése előtt.
A Beethoven Emlékmúzeum 2020-ban, Beethoven születése 250. évfordulójának tiszteletére megújult. Ebben a múzeumban két helyen nem lehetett fotózni a műgyűjtemények védelme miatt, ezt a tagjainknak tudomásul kellett venni, de cserébe megcsodálhatták az állandó kiállítás tárgyait és az élvezetes, akadálymentes tárlatvezetést, valamint az emlékkiállítás interaktív játékait kipróbálhatták, ezáltal ismereteik bővültek Beethovenről és a Brunszvik-családról. A kiállítás választ adott a kérdéseinkre, hogy Beethoven tényleg járt-e Martonvásáron, kivel kötött barátságot, milyen zeneműveket írt, miközben megismerhettük a Brunszvik-családot, a kastély és a hely történetét, és nem utolsósorban a szerelmi szálakat, pl.: a “Halhatatlan Kedves” rejtélyét is. Kinek írhatta a leveleket? Plátói szerelem volt-e Beethoven és Jozefin között? Beethoven hallásromlásával kapcsolatosan megtudtuk, hogy nincs bizonyíték arra, mitől volt hallássérült és genetikailag sem megállapítható, hogy örökölte volna a felmenői közül valakitől. A kiállítás megtekintése után a legangolabb parkban sétáltunk, ahol öreg tó, kőpadok, sziklakertek, különféle fák, a füves részeken virágszőnyegek várták a turistákat. Lehet piknikezni a füves réteken, fotózkodni a fák és a tó körül is. Este biztosan szép világításban is lehet sétálni. 50 perc alatt lehet bejárni az egész parkot, ezt megtudtuk a közönségszolgálattól. Olvastuk, hogy a madárdaloktól is hangos a park, ezt a jobban hallók biztosan érzékelhették.
A parki séta után a Napsugár cukrászdában finom fagylalttal hűtöttük le magunkat a hirtelen nagy melegben. Visszafelé a vasútállomásra negyedóra sétával elértük a vonatunkat, és budapesti átszállással, mindenki gazdag élményekkel megrakodva és szerencsésen hazaérkezett. Máskor is érdemes visszatérni Martonvásárra akár családdal vagy párostul is hosszabb időre és önállóan megtekinteni mindent, mert a kisváros nyugalmat ad a természetet és a művészetet, a zenét, a koncertet valamint a tudományt kedvelőinek. Ezúton is köszönjük Fillinger Zsófia tárlatvezető és Szemánszki Renáta jelnyelvi tolmács áldozatos munkáját!
A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.