“Mindenki azt hinné, hogy a siketek jelnyelven tanulnak, de ez nem így van.”
Hogy milyen a magyarországi siketoktatás jelenlegi helyzete, melyek az alkalmazott módszerek, megtudhatjuk az alábbi cikkből, melyben több szakember álláspontjáról és egy érintett diák tapasztalatairól is olvashatunk.
Elmaradott módszerekkel oktatják a siket gyerekeket a speciális iskolákban. Jelnyelv helyett beszéltetik őket, és sok tanár még mindig fogyatékosként kezeli őket, pedig nem betegekről, hanem nyelvi kisebbségről van szó. Két év múlva elvileg már kötelező lesz jelnyelven is oktatni, de nem biztos, hogy ez a gyakorlatban működni fog.
A saját anyanyelvüktől fosztják meg a hallássérült gyerekeket a magyar siketiskolák azzal, hogy a jelnyelv helyett főleg a hangzó nyelvre tanítják őket. A nyelvészek régóta kritizálják a rendszert, amely mögött a siketeket betegekként kezelő patológiai szemlélet húzódik.
“Az uralkodó hivatalos oktatási irányt auditív-verbális módszernek hívják. Ez abból indul ki, hogy a siket gyerekeket integrálni kell a halló társadalomba, ami csak úgy lehetséges, ha megtanítjuk őket beszélni. Ezért adnak nekik hallókészüléket, és ezért tanítják őket hallásmaradványukat használni, illetve szájról olvasni. De ha teljesen kizárják a jelnyelvet, azzal megfosztják őket az egyetlen, számukra maradéktalanul hozzáférhető nyelvtől, amivel könnyedén kommunikálhatnának” – mondta Hattyár Helga nyelvész, aki a siketek nyelvtanulásából írta a doktori disszertációját. Szerinte az utóbbi időben valamelyest javult a helyzet, a speciális iskolákban már vannak siket tanárok és siket pedagógiai asszisztensek, akik használják a jelnyelvet. A halló tanárok is tanulnak jelelni, de ez hivatalosan nem része a módszertannak, ami nagy hátrányt okoz a siketeknek.
Óriási lemaradásban vannak. Nem férnek hozzá a tananyaghoz, alig van esélyük továbbtanulni és elhelyezkedni, így sokan kénytelenek rokkantsági ellátáson élni. Pedig teljesen ép értelmű, jó képességű emberekről van szó. …
“Akit jelnyelven oktatnak, az képes eljutni az ép hallású kortársak szintjére.”
Forrás: http://abcug.hu – Szurovecz Illés írása