A SINOSZ Veszprém Megyei Szervezete 2020. október 11-én kirándulást szervezett Balácapusztára, a Villa Romana Baláca – római kori villagazdaság és romkerthez.

Veszprémtől kilenc kilométerre terül el a Dunántúl legnagyobb római kori villagazdasága, Baláca.
A Villa Romana Baláca kiállításának keretében megtekintettük a lakóházat, a romkertet, a kőtárat, a korabeli használati tárgyakat, bútorokat, a falfestmény-rekonstrukciókat, a maketteket, a napórát és a fűszerkertet, illetve a Likas-domb halomsírt is.

Horatius vidéki életet dicsérő írásai a klasszikus itáliai, illetve Róma környéki birtokokra vonatkoztak, mégis segítenek elképzelni, milyen lehetett az egykori balácai földbirtok, s hogyan is éltek, élhettek tulajdonosaik.
Balácapusztán csaknem egy egész római kori villagazdaságot sikerült feltárni, ezért az itt előkerült emlékeknek egyedülálló értékük van Közép-Európában. A villagazdaság első emlékeit a 20. század legelején tárták fel, és a munkák azóta is folynak. A kiállítás látványos, és igen nagy a tudományos jelentősége is. Igazi kuriózum, ha egy romos, több ezer éves épületegyüttest az ásatásoknak, a rekonstrukciónak és a maketteknek köszönhetően szinte teljes valójában megtekinthet az ember.
Nagy gazdasági egység központja volt a balácapusztai épületegyüttes. Mintegy 30-40 fő- és 100 melléképület létezését feltételezik. A tulajdonos kb. 10 hektáros gazdaságát szabálytalan négyszögű kőfal vette körül. A földbirtokos család háza hatalmas, több mint kétezer négyzetméter alapterületű volt, a mészkő- és dolomitfalak adta egyszerű külső ellenére a belső terek gazdagságról árulkodtak. A díszítést szolgáló freskók és mozaikok, mozaikpadlók a legtöbbször növényeket, állatokat, fácánokat vagy szőlőművelést szimbolizáló mintákat ábrázoltak. Ezek egy része kiváló állapotban fennmaradt és megtekinthető. E munkák azt sugallják, milyen fejlett volt a környéken a szőlőművelés.
Az itt talált használati tárgyakat játékos formában ismerhettük meg. Hihetetlen hogy mennyi hasonlóság és értékrendbeli egyezés van az akkori emberek és a mostaniak életét illetően. A csatorna és padlófűtésrendszerük zseniális, odafigyeltek a birtokon élő személyzetre is, ők is fűtött épületben éltek, volt külön fürdőjük és igazi megbecsülésben részesültek. Megtudtuk, hogy a romokon lévő vörös csík alatti rész az épületek eredeti része, a felette lévő a helyreállítás során került rá. Különlegesség, hogy nagy rendezvényekkor az itt feltárt kemence a mai napig frissen sült kenyértől illatozik, és a látogatók előszeretettel bújnak korabeli ruhákba, és megismerhetik a rómaiak kiegészítőit, hajviseletüket, ékszereiket, kultúrájukat.

A feltárás során előkerült leleteket, a mindennapi élethez, gazdálkodáshoz használt tárgyakat a helyszínen állították ki. A lakóépületek itáliai hatást tükröző különleges falfestményei és mozaikpadlói eredeti helyükön láthatóak. A rómaiak egykori gazdaságát és kertjét járva, jó volt elmerülni a 2000 évvel ezelőtti formák, figurák, feliratok világában. Bepillantást nyertünk a kiállítás által, hogy hogyan is éltek régen az itt élő emberek, mennyi mindent hoztak el Rómából a birodalom eme szegletébe. Az időutazás a tárlatvezetéssel kézzelfoghatóvá tette Itália építészetét, gazdálkodását, illatát és monumentalitását. Minden résztvevő nagyon élvezte a rómaiak étkezési, öltözködési, életmódbeli történeteit.

Köszönjük az élvezetes tárlatvezetést Hári Krisztinának és a jelnyelvi tolmácsolást Földesi Évának.
Programunkat a SINOSZ SzÉP keretében valósítottuk meg.