2018. április 10-én délután egy órától a SINOSZ Veszprém megyei tagjai látogatást tettek a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, a SINOSZ SzÉP projekt keretében.

Látogatásunk elején Herczeg Attila bv.százados bv.osztályvezető-helyettes érdekességeket mesélt a börtönről. Többek között azt is, hogy a börtönben evett ebédünk saját készítésű. Nemcsak a főtt étel, hanem minden. Az országszerte található börtönök saját maguk termelik a búzát, őrlik a lisztet, saját kertjük, földjeik, vágóhídjuk van. Teljesen önellátóak. Ebből szállítanak más börtönbe és ott ők főzik meg ebédjüket. Nincs közös ebédlő, mint a filmekben, mindenki a zárkában eszik.

Ebédünk után bejártuk az épületet. A veszprémi börtönben a fogvatartottak cellái belső udvarokra néznek, a szökés szinte lehetetlen. Hat körlet található a börtönben, elkülönítve egymástól. Férfiak, nők és fiatalkorúak külön-külön körletben. A férfiakkal ellentétben a női fogvatartottakat csak 4 fős cellában lehet elhelyezni, mert durvábban viselkednek a bezártság miatt. Bűncselekményeik is súlyosabbak. Összesen 243 fő rab él a veszprémi börtönben, a hivatásos dolgozók száma pedig 130 fő.

A fogvatartottak személyes férőhelyére vonatkozóan a nemzetközi és európai uniós szabályok érvényesek. Még egy akadálymentes zárkát is megtekinthettünk! Hallássérült nincs a veszprémi börtönben, de kerekesszékes rab már lakott ebben a zárkában.

Az intézmény központi részén, a falakon szép fotókat láthattunk, egy fogvatartott készítette. Szintén egy rab munkája a terem padlóján található hatalmas mozaik és a falon látható, római katonát ábrázoló, csodálatos festmény. Ezeket mind egy ember készítette saját kézzel, de sajnos az ő életében az alkohol megakadályozta művészete kibontakozását.

A körletfelügyelők váltott műszakban dolgoznak, reggel 6.30-tól este 7-ig. Három kényszerítő eszközük van: gumibot, könnygáz és bilincs. A rabokat őrző személyzetnek különleges elvárásoknak kell megfelelnie. Ahhoz, hogy valaki itt dolgozzon, külön alkalmassági vizsgákat kell tennie.

Amikor megérkeznek a hozzátartozók által beküldött csomagok a börtönbe, minden esetben csomagvizsgáló géppel ellenőrzik, mielőtt a fogvatartott átvenné azt. A csomagvizsgálón keresztül egyenként rakja be a csomag tartalmát az őr, és a monitoron minden látható. Szalámiban, hajszárítóban mini mobiltelefont, drogot, gyógyszert próbálnak becsempészni a hozzátartozók. Aki drogot küld börtönbe, az ellen is kimegy a rendőrség.

A rabok dolgoznak is, ezért egészen pici fizetést is kapnak, de van lehetőségük takarékoskodni. A börtönben még kápolna, könyvtár és edzőterem is található. A cél az, hogy aki börtönben van, utána vissza tudjon térni a külvilágba. A börtönben szakmát is tanulhatnak: nagyon sok ember egyedül itt tanul, mert korábban még az általános iskolát se végezték el, sokan itt ismerik meg az illemszabályokat, a viselkedési szabályokat, az emberséges beszédet. Szabadulás után pedig munkához segítik őket, igaz, folyamatos ellenőrzés alatt.

Vezetőnk, Herczeg Attila nagyon örült a sok és érdekes kérdésnek, amit tagjaink feltettek.

Összességében elmondható, hogy a kirándulás tanulságos volt abból a szempontból, hogy megismerhettünk egy teljesen másként működő világot. Legnehezebb elviselni a bezártságot, a rácsokat és azt, hogy férfi és nő egymástól teljesen elkülönített, senki sem láthatja a családját, szeretteit naponta. A bezártság egy teljes más szocializációt alakít ki, amelyben mind a fogvatartott, mind pedig a büntetést végrehajtó személy a külvilágtól eltérően, a benti „törvényeknek” megfelelően viselkednek.