2019. június 29-én, szombaton a SINOSZ Solti Helyi Szervezete

Budapestre kirándult, ahol megtekintettük

a Terror Háza Múzeumot.

Érkezésünkkor az egyik tagunk a bejáratnál lévő emlékműnél gyújtott egy mécsest, saját hozzátartozója és minden áldozat tiszteletére. Mindnyájan megálltunk egy pillanatra, magunkban tiszteletünket kifejezni.

Az ingyenes belépőjegyek átvétele után tagjaink közül akik kérték, kaptak headset-et, ami igazán minőségivé tette számukra a tárlatnézést, a hallásélményt. (Nagyothalló látogatók számára javasoljuk, hogy ha van tárlatvezetés, kérjenek és próbálják ki ezt a készüléket, mert nagyon kedvezőek a tapasztalataink!)

Hamarosan jött tárlatvezetőnk is, aki türelemmel válaszolt minden feltett kérdésre, és még türelmesebben hallgatott meg minden személyes élményt. Mivel tagjaink többsége közép-, és idős korú, így fel-felszakadó emlék volt bőven.

Olyannyira nyomot hagytak bennünk a látottak, hogy a múzeum megtekintése után bementünk egy fagyizóba, és ott csak ült mindenki csendben. Mígnem egyik tagunk megszólalt: “Már voltam, voltunk sok-sok múzeumban. Láttam sok-sok börtönt, kínzókamrát. Még olyan börtöncellát is, aminek falára egy ’48-as szabadságharcos a saját vérével festett freskót. Ennyire egy sem rázott meg. Ez nekem nem a múlt, a fiatalságom, gyerekkorom, ….”

A fagyizás után, bár tervben volt más látnivaló megtekintése, hazamentünk.

A múltat nem lehet eltörölni, csak az emlékeivel együtt élni lehet. Ki-ki a maga emlékével.

Programunk a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.

Dávid Józsefné ügyintéző