“Hogyan keltem fel ma reggel?” – az utóbbi 3 hónapban ötször tette fel ezt a kérdést Csanádi Roland, öt különböző osztály érzékenyítő óráján.

Ebben az évben is Fejér megyei általános iskolákba látogattunk, ahol különböző évfolyamú gyerekeknek tartottunk érzékenyítő órákat. A foglalkozások mindig nagyon jó hangulatban teltek el, érdekes, hogy a fiatalabb gyerekek sokkal aktívabban vettek részt a játékokban, feladatokban, sokat kérdeztek, és a rendelkezésünkre álló 45 perces időkeret sokszor bizonyult kevésnek. Az idősebbek már kicsit visszafogottabbak voltak, de az idő múltával egyre nyitottabbak lettek. Őket is érdekelni kezdte a jelnyelv, a hallássérültek élete.

Épp ez a célunk az előadásokkal, hogy a lehető legfiatalabb korban megtanulják a gyerekek, hallás nélkül is lehet teljes életet élni, sőt sokszor érdekesebb is lehet, például a reggeli ébredés.

A legnagyobb sikert a “jelzőlámpa” nevű játék és a foglalkozások jelei aratták, mindenki gyakorolta a jövőbeli álommunkáját, jelnyelven.

Minden osztálytól úgy váltunk el, hogy visszavárnak és mi is szívesen találkozunk velük, vagy az utánuk következő osztállyal jövőre is.