Élménybeszámoló a Hallássérültek Ajkai Egyesületének őszi kirándulásáról…

2015. 10. 11-én kora reggel, 06.20-kor kicsit álmosan, de annál nagyobb lelkesedéssel érkezett mindenki az ajkai buszpályaudvarra. 7.40-re már Keszthelyen voltunk, ahol az úticélunk a város csodálatos múzeumainak megtekintése volt.
Az eső és a feltámadó szél sem vette el a kedvünket. Az esernyőink alatt bandukoltunk, és néztük a „magyar tengert”, a Mi kis Balatonunkat, amint vadkacsák úsznak rajta. A távoli, ködös messzeségben alig lehetett kivenni a túlsó part körvonalait, csak sejtetve engedte láttatni a balatonszentgyörgyi hegyet. A csónakkikötőben is már a leeresztett vitorlák fogadtak Bennünket, jelezve ezzel is, hogy itt vannak már az ŐSZ biztos jelei.

Addig-addig lépegettünk, amíg a Keszthely-gyenesdiási körforgalomhoz értünk. Az 5 kilométert észrevétlen, gyalogolva megtettük, amikor megpillantottuk az utunkba kerülő McDonald’s-t. Ekkor még nem is sejtettük, hogy túlgyalogoltuk a belvárost!
A szívet-lelket melengető capuccinó, illetve kávé elfogyasztása után, a szemerkélő esőben ismét útnak indultunk. Bandukoltunk-bandukoltunk, de feltűnt, hogy csak nem akar minket városkép fogadni… tanakodtunk most merre, hogyan tovább…
ekkor…
Mint a mesében: hófehér lovon, illetve ezüstösszürke autón megérkezett a megmentőnk, elnökünk, Heckné Zsuzsa kedves fia, a felesége és a soproni kisunokája személyében, akik elmondták, hogy mi aztán nagyon legyalogoltunk a térképről… és felajánlották, hogy autóval vissza-, illetve beviszik a fáradt kiránduló csoportunkat Keszthelyre. Mindezt 3 fordulóval sikerült is megvalósítani, aminek nagyon örültünk. Amíg az autó térült-fordult, addig a kis csoportunk egy védett buszmegállóban húzódott meg, és jókat nevetgéltünk a vicces helyzetünkön.

Esernyők sűrűjében következett a múzeumok kiválasztása.
Ugyanis Keszthelyen rengeteg múzeum várja a látogatókat. Jó időben – rossz időben egyaránt. Nekünk nemcsak a múzeumok sokaságával, hanem az egész napos esővel és a feltámadó széllel is meg kellett birkóznunk.

Kedvezményes múzeumlátogatással, egy belépővel 7 múzeum közül választhatott a csoportunk: a Népviseletes Babamúzeum, Csigaparlament, Történelmi Panoptikum, Vidor Játékmúzeum, Nosztalgia Múzeum, Giccs Múzeum, Kínzó Múzeum, Erotikus Panoptikum, vagy 3 féle csomag valamelyikét!
Elsőként a Népviseletes Babamúzeumot választottuk, amelyben Magyarország különböző tájainak híres népviseleteibe öltöztetett babái láthatók. Köztük a kalocsai-buzsáki-mezőkövesdi-matyó fiúk, lányok, gyermekek, asszonyok, férfiak, vagyis mindegyik korosztály népviseletével megismerkedhettünk, teljes ruhatár bemutatásával. Nemcsak a népviseletbe öltözött babák, hanem a különböző megyék címerei, a különböző tájak szokásai és lakóházai bemutatásával is fokozták az élményt.

Utána a Vidor Játékmúzeumba vitt az utunk, ahol a régmúlt idők, az 1900-as évek babái, mackói, faragott játékai, kis bútorok, hinták, babakocsik, és tolltartók soksága volt kiállítva. A mi korosztályunk régi kedves játékait viszontlátva, mosolyt csalva az arcunkra, újra visszacsöppentünk a gyermekkorunk világába.
Az ifjabb korosztály nagy-nagy érdeklődéssel és ámulattal nézegette, hogy a régmúlt időkben milyen játékok jutottak nekünk, és a múlt század eleji gyermekeknek. Sőt, még ők is fedezhettek fel rég látott játékokat, mint a pedálos kisautó, keljfeljancsi, a macik, villanyvonatok, babák, babaházak, sőt még a legmodernebb játékok is szerepeltek, köztük a ma is nagy gyűjtőszenvedéllyel gyűjtött Kinder tojás-figurák és Barbi babák.
Minden képzeletet felülmúlt a Nosztalgia Múzeum, ahol az 1800-s évektől a retróig, mára elfelejtett használati- és dísztárgyakban gyönyörködhettünk. Sok-sok dologra rácsodálkoztunk, hogy jé, hát ilyen is volt!? A bambis üveget szinte kivétel nélkül mindenki felismerte, hangosan meg is jegyezte! Sőt, volt nem is egy olyan hímzett vagy szövött falvédő, csillár, melyeket felismerve, szívet melengető érzéssel töltött el minket, mert szüleink, nagyszüleink szobájában ugyanolyan volt.

Hab a tortán, akarom mondani, ezután következett a Marcipán Cukrászda és Múzeum megtekintése.
A Marcipán Múzeumba betérve a kinti hideg, szeles eső után, végre kellemes meleg fogadott mindenkit odabent, a cukrászdában. A társaság tagjai kivétel nélkül egy-egy nagy szelet süteményt kanalazva és forró capuccinót iszogatva átmelegedhettek egy kicsit. Miután elfogyasztottunk mindent, a másik helyiségben megtekinthettük a csodálatos tortavilágot. Bámulatos, gyönyörű, leírhatatlan látványban volt részünk… a marcipánból készült keszthelyi Festetics Kastély kicsinyített mása tortaként megalkotva. Sőt, tájegységek címerei, hímzései, horgolt csipkéi tortára “hímezve”. Gyönyörködhettünk emeletes menyasszonyi tortákban és mesefigurákban: köztük Hófehérke, Micimackó, az erdő, az erdő állatai, cukorhabok, kaktuszvirág, téli tájkép, focirajongóknak a pálya és a labda, csak a képzelet szab határt. Csodálatos cukrász remekmű volt mindegyik!
Szeretett családtagjainkat is megörvendeztethettük egy-egy szelet süteménnyel, köztünk névre szóló szívecskékkel.  A felszolgálók készségesen csomagolták, kis táskába rakták az általunk vásárolt süteményeket.

Amit nem sikerült megnéznünk, mert zárva tartott, és ami miatt elnökünk kis unokája is eljött Sopronból, az a Cadillac Múzeum és a Helikon Kastélymúzeumban levő Vadászati kiállítás, ill. a Történelmi Modellvasút-, és a Lepke- és egzotikus hüllőkiállítás. De nem szomorodott el, mert nagymamája megígérte, hogy a tavaszi, illetve a nyári szünetben még egyszer ellátogatnak ide, és bepótolják.

Nagyon köszönjük Heckné Zsuzsa elnökünknek és kedves családjának a szervezést és a segítő közreműködést. Mindenki nagyon jól érezte magát, és gazdag élményekkel telve térhetett haza, ahol mindezt elmesélhette családtagjainak.

 

Szöveg: Szenes Béláné titkár
Fotó: Heck Károlyné elnök, Heck Károly, Ványik Adrienn és Heck Adrienn Klaudia