Vasárnap ért véget az EUDY július 8-17. között, a svédországi Leksand-ban megrendezett nemzetközi ifjúsági tábora. A SINOSZ pályázata jóvoltából 3 magyar fiatal, Albert Annamária, Hetrovicz Máté és Kun Krisztián vehetett részt az egyhetes táborban.

A SINOSZ tábori pályázati felhívására 5 fő jelentkezett: 2 lány és 3 fiú, mindannyian siketek. A kiválasztást nagyban befolyásolta – az ide kattintva elérhető felhívásban megkövetelt – a jelentkezők által küldött jelnyelvi videókban elmondott elképzelésük, hogy mit és hogyan lehetne fejleszteni a magyar hallássérült fiatalok szervezeti életének fellendítése érdekében és ebből személy szerint mit vállal az adott pályázó. A jelentkezéseket 5 fős bizottság bírálta el.
A táborban való részvétel célja elsősorban az volt, hogy a nyertes pályázók első kézből kapjanak információkat a siket fiatalok nemzetközi törekvéseiről, a táborozók az egyes országok ifjúsági szervezeti életéről megosszák egymással a jó gyakorlatokat, és a magyar résztvevők tapasztalataikat a SINOSZ fiatal tagsága szervezeti életének minőségibbé tétele érdekében felhasználják a későbbiekben.

Ilyen volt az indulás*:repter_indulas

Már újra itthon vannak a magyar ifjak! Jelnyelvi videós élménybeszámolóikat megosztjuk veletek is:

A tábor szervezői stábja minden napról készített egy-egy rövid filmes és képes összefoglalót, amit Veletek is megosztunk:

  1. nap: videó és fotók
  2. nap: videó és fotók
  3. nap: videó és fotók
  4. nap: videó és fotók
  5. nap: videó és fotók
  6. nap: videó és fotók
  7. nap: videó és fotók

További videók:

Hetrovicz Máté élménybeszámolóját is érdemes elolvasni!

0. nap

2016. 07. 07-én elindultunk repülőgéppel Stockholmba. Ott aludtunk egy éjszakát egy hostelben. Érdekes volt, hogy mennyire rövidek az éjszakák, ezért nevezik fehér éjszakának. (Erről az érdekes jelenségről itt olvashattok: Svédország földrajzi jellemzői)

1. nap

Találkoztunk az EUDY-résztvevőkkel meg szervezőkkel a repülőtéren. Busszal mentünk Leksandra. Elég hosszú volt az út, kb. 3 órás. Megérkeztünk a táborba, ahol megkaptuk a szobakulcsokat (én egy Robbin nevű, belga fiúval – Krisztián Roy-jal, egy ír fiúval – Annamária pedig Caroline-nal, egy holland lánnyal került közös szobába). Utána mindenki a focipályára ment. Ott először csapatépítő játékokat játszottunk (jelzőlámpás játék). Így könnyebb volt megismerkedni mindenkivel.

2. nap

Újra bemutatkoztunk egymásnak a résztvevőkkel (országokkal) meg a szervezőkkel és az EUDY- vezetőségével. Annamária ekkor rosszul lett, és sajnos egész héten, végig beteg volt. Utána Jari (Észtország) és Ariane (Svájc) előadást tartott arról, hogy mi az EUDY. Érdekes volt.

Aztán csoportokat alakítottunk: kaptam egy rózsaszínű jelzést, azzal kerestem a résztvevőket, akik szintén rózsaszínűt kaptak, majd ebből rózsaszínű csoport lett. (Krisztián pedig a zöld csoportba került). Kaptunk feladatokat, hogy együtt oldjuk meg azokat. Az volt feladatunk, hogy meg kellett fogni a többiek kezét, nem volt szabad elengedni, aztán végig így kellett megoldani a különböző feladatokat (cipőfűzőt kellett levenni, csoportot szelfizni stb.) Pici gond volt a begipszelt lábam, erről szóltam a többiknek. Ők megértették, megoldottuk, hogy nem futottunk, hanem szépen sorban haladtuk, és így nyertünk.

3. nap

Mia (Svédország) és Patrick (Svédország) előadta nekünk, hogy mi az a norma, férfi-nő egyenlőség. Nekem kicsit bonyolult volt, de érthető. Aztán kaptuk egy helyzetgyakorlat feladatot: jelképesen egy Johann nevű férfiról volt szó, aki a világon először cégvezető lett egy olyan vállalatnál, ahol eddig csak nők voltak – a csoportokból egy-egy embert kellett választani, majd a többieknek kellett megoldania Johann beilleszkedését, mintha fordított világban volnánk (diszkrimináció, akadály stb.). Nagyon érdekes volt, mert így megtapasztaltam, hogy én is hasonlóakkal találkoztam.

Aztán megünnepeltük az SDUF 50 éves jubileumát. SDUF azt jelenti, hogy a Skandináv országok (Izland, Norvégia, Dánia, Svédország és Finnország) együtt létrehoztak egy szövetséget. Nagyon finom volt az epres torta!

4. nap

Ri (Németország) előadást tartott a HIV-ről. Hűha, ez nagyon érdekes volt! Kaptunk egy feladatot, hogy erről a témáról készítsünk egy jelenetet: mit teszünk, amikor megtudjuk, hogy valaki HIV-fertőzött lett, segítsünk neki, vagy eltávolodjunk tőle. Nagyon jól szerepelt mindenki. Volt szomorú és vicces rész, a végén pedig boldog.

Aztán Jari (Észtország) és Dennis (Hollandia) „Különböző emberek, egy szeretet” címmel tartott előadást. Hűha, ez is szuper volt! Sokan érdeklődtünk iránta. És volt olyan játék, hogy egyetért – semleges – nem ért egyet – így sorba kellett állni (pl. volt egy kérdés, hogy léteznek-e meleg állatok – többen álltunk az egyetért oldalán, kevesen pedig a semleges és nem ért egyet oldalon).

Utána kulturális est volt: minden ország képviselői bemutatták, hogy mi a hazájuk híres étele, itala stb. Nagyon jó volt! Mi ezeket vittük: tepertő, kolbász, Piros Arany (csemege és csípős), linzer, Sió gyümölcslevek (alma és őszibarack) és a kihagyhatatlan pálinka. Sokaknak ízlettek, főleg a tepertő! Sokan mondták, hogy hűha nagyon erős alkohol a pálinka. Így büszke vagyok, hogy magyar lehetek.

5. nap

Ace (Iránban született, Németországban él) előadott a „különböző kultúra a siket közösségben” témáról, hogy amikor ő elköltözött a szüleivel Németországba, hogyan sikerült beilleszkedniük a németek közé. Elég érdekes volt, azt mondta, hogy nem volt könnyű beilleszkedni, elég hosszú időbe telt, aztán sikerült és teljesen beilleszkedett.

A következő program az volt, hogy minden csoportnak kötelező volt szerepelni bármilyen témában, azzal a megkötéssel, hogy ebben legyen szó 3 dologról: EUDY, időutazás és piros labda. Ez is nagyon jó meg vicces volt!

6. nap

Elmentünk a Sommarland víziparkba. Egész nap ott voltunk. Rossz meg jó időben is volt részünk. Sokat játszottunk, strandoltunk (gokart, discogolf, vízicsúszdák stb.) Mi nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Aztán estefelé grill party volt. Nagyon finom volt a grillvirsli.

7. nap

Sarah (Svédország) és Stéphanie (Franciaország) a siketvak világról mesélt nekünk. Ez nagyon nagyon érdekes volt, nekem nagyon tetszett. Aztán játszottunk „siketvakként”: kaptunk egy-egy papírt, amire név és ország volt írva – ezt megnéztük, aztán azonnal be kellett csukni a szemünket, így kellett megkeresni azt az embert, akinek a neve a papíron volt. Elég nehéz volt, de így megtapasztaltam, hogy milyen lehet siketvaknak lenni. De egy picit csalt mindenki, mert tapintottunk mindenkit, hogy ki a kövér, ki a magas stb.

Utána a szervezők és az EUDY-vezetőség együtt lezárták a tábort, aztán eredményhirdetést tartottak, hogy melyik csoport lett az első. A türkiz csoport lett az első. Végül estefelé buliztunk.

8. és 9. nap

2 nap alatt végig EUDY-közgyűlés volt. Nagyon érdekes volt, persze csak néztem, hogy hogy működik a közgyűlés. 2 új ország (Portugália és Törökország) belépett az EUDY-ba. Gratulálok nekik! Eldöntötték a közgyűlésen, hogy 2 év múlva az EUDY Youth Camp 2018 Romániában, a Fekete-tenger mellett lesz.

A közgyűlés közben elmentünk vásárolni Leksandba, játszottunk, beszélgettünk mindenkivel. Majd este újra buliztunk, sőt játszottunk is.

10. nap (utolsó)

Nagyon korán reggel elindultunk busszal, mivel hosszú volt az út. Előtte nagyon rövid volt a búcsúzkodás. Hazaindultunk repülőgéppel, késő este érkeztünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat, felejthetetlen élmény volt számunkra!

Nagyon szépen köszönjük a SINOSZ támogatását, hogy részt vehettünk az EUDY-táborban!

* További fotók a hír tetején található slide-ban lapozhatók.