Vörös Viki ifjúsági találkozós országjárásának újabb állomása ezúttal Nógrád megyébe vezetett. Bár a program kis létszámmal valósult meg, ugyanakkor családias légkörben és mélyreható szemléletű megközelítéssel.
Már a bemutatkozás során feloldódott a társaság – bár nagyon különböző személyiségű résztvevők lévén – mégis sokat kérdeztünk egymástól, sőt a régóta ismerősök is megtudtak valami újat a másikról. Kiemelt fontossággal bírt saját identitásunk meghatározása és a másik fél tisztelete – őszintén mertünk megnyílni és kérdezni egymástól, ezzel megalapozva a hatékony kommunikációt is.
Milyen problémákkal szembesül az ifjúság, akár hallássérült, akár nem? – ez volt a következő feladat fő kérdése. Említésre került az oktatás reformjának szükségessége; egyáltalán nem könnyű kiválasztani a megfelelő iskolát, sőt még a halló gyermekek szülei is szembesülnek ezzel a kihívással. A továbbtanulás kérdése sem egyszerű, hiszen a hallássérültség számos info-kommunikációs akadálymentesítési kérdéskört vet fel, akár az idegennyelvtanulásban, akár a szakmai tárgyakat illetően. A családi értékrend és modell, az elmagányosodás érzése, valamint a társkeresési problémák egyaránt szerepet játszanak a nehézségekben. Továbbá a megfelelő munkahely, az anyagi háttér és a biztonságérzet hiánya a családalapítási kedvet is gátolja, vagy időben kitolja.
Az informatikai modernizációval és a közösségi oldalak elterjedésével elértéktelenednek a társas kapcsolatok, más programok (pl. sport, kultúra, utazás, kirándulás, csapatjátékok) szerepét átveszi a virtuális világ – ugyanakkor itt előnyként említendő, hogy a videorendszeren keresztül történő kommunikáció a jelnyelvet használók mindennapjait nagymértékben megkönnyíti. A megyéből nagy az elvándorlás akár belföldre, vagy külföldre, itt szintén említésre került az identitás kérdésköre is.
Záró feladatként szituációkat kellett megalkotni, melyek a hallássérültek nehézségeit idézték fel. Az első jelenet az oktatás hiányosságait, a szemléletmód érzékenyítésének szükségességét mutatta be, míg a másik két szituációban az elszigetelődés, az önállótlanság, valamint a tapasztalatok, a mindennapi életre való nevelés elsajátításának “fogyatékosságai” kerültek felszínre, illetve a motiváció hiánya a valós értékek felismeréséhez. A helyzetfelmérő gyakorlatnál meg lehetett szakítani a jelenetet, a hozzászólással egy időben a helyesbítés, a probléma ideális megközelítése kapott szerepet.
A programot kötetlen beszélgetés, eszmecsere zárta, a résztvevők ajándékban részesültek.
Márton Márk megyei titkár