Június 17-én, pénteken du. 3 órára Ifjúsági Találkozóra vártuk Pécsen a Baranya Megyei Szervezet 35 év alatti fiataljait.

Mivel – a régióban sajnálatosan bekövetkezett munkahely-csökkenések miatt elvándorolt fiatalok okán – a tagságnak mind összesen csak a 10%-a 35 éven aluli, egy kicsit aggódva, de nagy lelkesedéssel fogtunk bele a program szervezésébe.

A központ fantasztikus plakátot tervezett, minden helyszínre „személyre” szabottan. A reklám és a figyelemfelkeltés minden fórumon megtörtént.

Aki babonás, biztos rossz előjelként vette volna, hogy 3 héttel a találkozó előtt Viki és Máté (a két moderátor) kérésére a szombati időpontot péntekre módosítottuk, (véleményem szerint ez nem befolyásolta a részvételi arányt!), majd 1 héttel korábban Máténak eltörött a bokája, így Viki egyedül vállalta a tréninget.

Pénteken tele pozitív gondolatokkal, az elnökkel nekiláttunk az előkészületeknek.  Az udvaron felállítottuk a napernyőt, a kerti bútorokat kitettük, leellenőriztük a biliárd- és pingpongasztalt, valamint a dartsot is, hogy a kötetlen programnál minden rendben legyen.  Ásványvízzel, teával, ropival, keksszel, pattogatott kukoricával, gyümölcsökkel vártuk a fiatalokat.

Fél négykor már kezdtem egy kicsit reményvesztett lenni, ám Sándor Judit hálózati koordinátorunk, aki e TÉMÁ-val kapcsolatos rádióriport miatt érkezett, az Ő megszokott kedvességével csitított.

Négy óra körül érkezett a „felmentő sereg” Kürti Barnabás személyében, aki ugyan nem hallássérült, de fiatal, egy belvárosi gimnázium tanulója. A vakáció kezdetével a Google-n keresgélt nyári programokat és ott talált rá az általunk hirdetett találkozóra. A felhívást érdekesnek találta és szeretett volna megismerkedni hallássérült fiatalokkal, bepillantást nyerni a siketkultúrába. A jelnyelv is érdekli, a jövőben tervezi annak elsajátítását is.

Barnabással pingpong-  és dartsversenyben mértük össze tudásunkat, pizzát ettünk és megpróbáltuk a legjobbat kihozni az adott helyzetből.

Mi lehet a baj, hogy nem sikerül mozgósítani a fiatalokat? A reklám, a figyelemfelkeltés, a toborzás, az előkészületek, a pozitív hozzáállás mind maximumon zajlott és zajlik országszerte. Tudjuk, hogy ahol hallássérültek iskolája működik, sokkal magasabb a fiatalok aránya a szervezeten belül, de ez önmagában nem lehet magyarázata az érdektelenségnek.

Azt is tudjuk, hogy a fiatalok inkább ülnek a számítógép, laptop, vagy az okostelefon előtt, mintsem közösségekbe járjanak, és hogy maga a közösség fogalma is inkább csak a közösségi oldalakra korlátozódik, de mindezek elfogadásával, csak remélni tudjuk, hogy az a sok igyekezet, amit a SINOSZ a fiatalokért tesz, egyszer beérik és kézzelfogható lesz az eredmény!

Egy pozitívuma van az eseményeknek, az pedig maga Barnabás, hiszen nem mi tettünk most lépést a halló társadalom felé, hanem halló fiatalember a hallássérültek felé, és ez nem elhanyagolható, még akkor sem, ha a “találkozót” negatív eredménnyel zártuk is!