A SINOSZ Dunaújvárosi Helyi Szervezete 2019. november 23-án – SzÉP keretében – Kalocsára látogatott. A csoportot a SINOSZ Bács-Kiskun Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálat munkatársa, Keglovics Zsuzsanna jelnyelvi tolmács kísérte.

Sahin-Tóth Zoltán dunaújvárosi helyi elnökségi tag beszámolóját olvashatjátok:

Ezen a reggelen hűvös, erősen lengedező szélre ébredtünk. Az utcán parkoló, még szunnyadozó gépkocsik tetején halpikkely nagyságú jéglemezkék sorakoztak. A parkok fái, bokrai között párás foltok ásítoztak, miközben a klubtagok szaporázták lépteiket a buszmegálló irányába. Kirándulásra indultunk, egy csodálatos, látnivalókban gazdag városkába, KALOCSÁRA. Autóbuszunk kerekei gyorsan falták a kilométereket, és pillanatok alatt Soltra érkeztünk. A buszról leszállva azért – az átszállásra várva – edződtünk egyet a kétfokos hidegben. Az edződésre a későbbiekben is szükség volt, mert az időjárás napközben sem engedett a ridegségéből.

Megérkezve a városba – ami még csak ébredezett – a buszváróba sietve vártuk ki az első célállomásunk – a Porcelán Manufaktúra – fogadási időpontját. Addig csipegettünk a szendvicseinkből, kávéztunk egyet, majd célba vettük a Manufaktúra épületét. Beérve az épületbe, ott azonnal kedvesen fogadtak minket és már faltuk is az első élményeket, az első látnivalókat. Először végighallgattuk, majd végig is néztük, hogyan készül a kalocsai porcelán “csoda”. Megismertük az alapanyagok fajtáit, előkészítésük körülményeit, a formázásuk technikáját, a kerámia kiégetését, a minták rajzolásának módszerét, a festést, majd végül a készre égetési munka fázisait. Aztán megtekintettük a “varázseszközt”, az égetőkemencét is. Megtudtuk azt is, milyen körülmények között alakul az alapanyag késztermékké. Végül megtekintettünk egy házi termékkiállítást, ahol gyönyörűnél gyönyörűbb termékekben “lubickolhattunk”. Végigjárva a munkafázisokat, a munkaasztalokat, kezdtük azt hinni, hogy már mi is szakemberek lettünk. Persze ez nem így volt és nem is lehet így, mert ami nagyon egyszerűnek és természetesnek tűnt az ismertetők közben, ahhoz végtelen sok gyakorlat, teljes elhivatottság, művészi alkotóképesség kell. Az anyag csak így hajlandó szót fogadni, átalakulni. A legcsodálatosabb dolog természetesen az, amikor a kész edények, figurák felöltözve – festéssel – ránk mosolyognak az asztalokról, a polcokról. Szeretnéd ilyenkor felmarkolni és magaddal hozni az egész készletet, mert az úgy együtt a legszebb és a leg-KALOCSAI-asabb. Amit a gyártósoron láttunk, örök emlék marad. Úgy gondolom, többet hoztunk el magunkkal, mint amit láttunk. 

A kirándulásunk következő állomása a Paprika Múzeum volt. Nagyon impozáns, nagyon modern és rendezett helyszín fogadott minket, és sok-sok látnivaló. A kiállított eszközök, a szemlétető képek, a filmek, a beszélni képes falak, minden a paprikáról szólt.
Mondhatnánk találóan, a múzeumban még a “kerítés is” paprikából volt. Valóban! Kísérőnk, egyben tárlatvezetőnk, aki kedves és figyelmes is volt, először mégis megilletődöttnek tűnt, mintha attól tartott volna, hogy nem tud nekünk semmi újat mondani. Szerencsére ez nem így volt. Faltuk az ismeretlen információkat, magáról a paprikáról, a paprika kapcsolatát Kalocsával, a minőségi paprika ismérveit, vetési, gondozási, betakarítási és feldolgozási folyamatait.

A kiállított eszközöket szemlélve, plusz a szóbeli információkat hozzáadva képet alkothattunk a mindenkori technológiáról, a mindenkori emberekről. A második-harmadik kiállítási helyszín és technológia megismerése közben azon vettük észre magunkat, mintha mi is visszarepültünk volna az időben, és tevőlegesen is részesei lennénk a paprika történelmének. Végigkövethettük a feldolgozás eszközeinek, technológiájának fejlődését, az egyszerű kézi eszközöktől egészen a nagyipari, modern feldolgozásig bezárólag. Jó érzés volt megtudni, hogy mi minden történik és hogyan, mire ez a kiváló, világhíres magyar csodafűszer odahaza, vagy akár külföldön is az emberek ételeibe belekerülhet. Akik mindezt látták a múzeumban, biztos vagyok benne, hogy azóta máshogy néznek a paprikára, és még büszkébbek lettünk magyarságunkra, büszkébbek vagyunk KALOCSÁRA!

Kalocsai látogatásunk harmadik helyszíne a Viski Múzeum volt. Annak ellenére, hogy ezen a napon korán keltünk és hogy már két helyszínen is túl voltunk, egészen kiváló volt a befogadóképességünk. A derekunk ugyan már érezte a ” kilométereket”, mégis izgatottan vártuk a reánk váró meglepetéseket. Bemelegítésként – nevezzük folyosó-galériának – az I. világháború körüli időszak népviseletéből kaptunk némi ízelítőt. Ezek a ruhák bár jellegzetesek voltak, még színvilágukban is nagyon egyszerűeknek tűntek. Továbbhaladva aztán a tárlókban lévő ruhák meséltek a folyamatos változásokról, a változások okairól, a gazdagodó minta- és színvilágról. Betekintést nyertünk a korabeli konyhába, pitvarba, kamrába, szobába. Természetesen ámultunk-bámultunk a korhűen berendezett bemutatóhelyiségeken, ami azért volt érdekes, mert megtaláltuk mindennek a mai megfelelőjét, természetesen az egykori elnevezések mások voltak. Érdekes versengés alakult ki közöttünk, hogy ki melyik eszközt, berendezési tárgyat ismeri fel, mi volt a régi neve és hogy mi a mai megfelelője. Aztán az üveg vitrinek mögött újraéledtek a régmúlt idők hétköznapi és ünnepi szokásai, ruházatai. Láttunk menyasszonyt, vőlegényt, papát, mamát, gyermeket, vőfélyt, papot, dolgos parasztembert, parasztasszonyt, menyecskét. A legnagyobb meglepetést talán az okozta, hogy a régmúlt időben mennyire ünnepélyes szín volt a FEKETE. Az meg egyszerűen a csúcs volt, hogy fekete ruhás menyasszony és vőlegény! Gyermekként vannak emlékeim arról, hogy nagypapámmal a vasárnapi misére szép sötét ruhában és fehér ingben mentünk, meg kalapban, de a teljesen fekete mint ünnepi szín mégis teljességgel meglepett. Ahogy elnéztem, a többieket is, ezzel nem voltam egyedül! Aztán láttunk eszközöket, alapanyagot a ruhakészítéshez, szövéshez, hímzéshez, festéshez. Teljes szobát a jellegzetes piktogramokkal, a jellegzetes színekkel ékesítve. Korhű berendezési tárgyakat, bútorokat, szerszámokat, gazdasági eszközöket, főzőedényeket, ivóedényeket, tárolóedényeket, tűzhelyeket. Próbálom visszaadni mindazt, amit láthattunk, de nyilván nem sikerült a teljesség igényével, és ezért mindenkitől elnézést kérek. Összegezve mindent, sikerült a múzeumnak, a tárlatvezetésnek a múltba varázsolni minket úgy, hogy azt tökéletesen átéltük és el is hittük – hogy mi is egy délutánra – a múlt részesei voltunk. 

Astriceum hármasa – kirándulásunk negyedik helyszíne a Kalocsai Szentháromság tér volt a lenyűgöző katolikus központtal. A tér csodálatos együttesével ezer évvel repített minket vissza az időben és egyben a város múltjába is. Ez a központ ritka helyszín a történelemben, egy ország történelmében, de egy város történetében is. Nagyon ritka helyszín egy ilyen a világban is, ami itt, a Szentháromság téren néhány ezer négyzetméteren, a föld felett és néhány méterre a felszín alatt összpontosul egy nemzet múltjából, vagy a katolikus egyház történelméből. Furcsa, ugyanakkor csodálatos érzés, most a tér felújítása miatt különösen, hogy ahol álltunk, vagy ahol a gépek dolgoztak, esetleg több száz éves köveken is állhattunk, vagy törmeléken, ami szemtanúja volt az eredeti építményeknek, az ünnepeknek, háborúknak, a tűzvésznek az épület át- és felújításainak. Engem mindenképpen gondolatokra sarkalt. Csodálatos lehetőség volt őseinknek a különböző társadalmi berendezkedések ellenére is, hogy átélhették ennek a térnek a kialakulását – míg közadakozásból, egyházi adományokból, adóbevételekből és az adott kor “társadalmi munkásainak”, mesterembereinek munkája során – kialakulhatott az ismert egyházi központ együttese. Ez az épületegyüttes az Érseki Palotából, az Érseki Kastélyból, az Érseki Múzeumból és Könyvtárból, valamint a Főszékesegyházból áll. Az Érseki Palota épülete magába foglalja az érseki, káptalani és az építtető magánkönyvtárát, a palota kápolnáját és dísztermét is. Az Érseki Kastély épületében található a volt érseki lak. Az eredeti kalocsai vár helyén kialakított új kalocsai vár a középkori vár emlékeit hívatott őrizni. A Főszékesegyházi Könyvtár épületében jelenleg a kalocsai nyilvános tudományos könyvtár működik, amely mindenki számára elérhető.

A Főszékesegyház a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt barokk stílusú, nagyon szépen díszített székesegyház. Ez a templom a negyedik templom ugyanezen a helyen, ebből nyilván az következik, hogy elődjei ezért vagy azért részben, vagy teljesen megsemmisültek. Eredetileg – ásatások is bizonyítják – négytornyú templom volt. A negyedik templomot is az 1700-as évek végéig többször átépítették, átalakították, hozzáépítettek. A Székesegyházat a 2010-években nagymértékben felújították. Felújításra kerültek a tornyok, harangok, külső homlokzatok, ill. belső téri állagmegóvási falrekonstrukciók, a festmények, falak teljes restaurálása, a bútorzatok cseréje is megtörtént. A Székesegyház belső tere gazdagon díszített, sok az aranyozott, rózsaszín és fehér felület, stukkó. Az Érseki Kincstár leghíresebb darabja Szent István király drágakövekkel ékesített hermája. Híres a hatalmas Angster-orgona is. A Szentháromság tér felújítása, burkolása jelenleg is zajlik. A templom oldalában feltárt múlt méltó állagmegóvása is folyamatban van. Személyes élményem volt 2013-ban a harang visszaemelésének pillanatai – a felújítás munkálatainak idején.

A Szentháromság tér és épületegyüttesének tanulmányozása további napokat, heteket igényelne, nekünk ennyi időnk volt rá. Amit megismerhettünk, az csodálatos és lenyűgöző volt. Kalocsa igazi GYÖNGYSZEMEI!”