Lenkovics Lajosné, a SINOSZ tiszteletbeli tagja, a Somogy Megyei Szervezet alapító tagja 2020. június 28-án este fél tízkor örökre elaludt. Július 15-én helyeztük végső nyugalomra a földi maradványait.
Megosztjuk veletek a temetési búcsúbeszédet, amelyet dr. Tapolczai Gergely országos elnökségi tag, szervezetünk tagja mondott el jelnyelven, valamint néhány fotót:
Tisztelt Gyászoló Család, Gyászoló Sorstársak, Barátok, Ismerősök!
Lenkovics Lajosné – vagy inkább, ahogy mindannyian ismertük, szerettük: Karola mama – korszakos, jellegzetes alakja a kaposvári és Somogy megyei siketek, nagyothallók történetének. Ki ne ismerte volna a jellegzetes ősz haját, kék szemét, a mozdulatait, ahogy magyarázott a sorstársainak? Bármikor lehetett hozzá fordulni, a sorstársainak mindig segített, mindig lehetett rá számítani. Nem tudott nemet mondani, ha segíteni kellett másoknak. “Mindenki nagymamája” volt ő. Nemcsak segített, nevelt is, bárki gyerekéről, unokájáról legyen szó, vagy épp tévútra tévedő fiatalokról.
Hogy lett “mindenki nagymamája” Karola mama?
Halló családba született 1933-ban, Kaposváron nőtt fel szülei egyetlen gyermekeként. Édesanyja varrónőként dolgozott, édesapja borbély volt, aki a II. világháborúban elesett. A kis Karola 7 évesen betegség miatt hallását veszítette, ezért a Siketek Iskolájába került. Az iskolát kitűnő eredménnyel végezte, Vácon folytatta tanulmányait, szövőnőnek és varrónőnek tanult. 1952-ben visszaköltözött Kaposvárra, ahol hamarosan férjhez is ment Lenkovics Lajoshoz. Négy siket gyerekük született: Lajos, Károly, László és Karolina. Abban az időben sem volt egyszerű több gyereket felnevelni, nemhogy 4 siket gyereket, de férjével együtt teljesítették az egyik legfontosabb feladatot: tisztességesen felnevelték mind a 4 gyereküket.
Karola mama életére jellemző volt a kitartás, a ragaszkodás. 1962-ben nagyobb lakásba költöztek, haláláig ott is élt. 1964-től évtizedeken át a Fazekasipari Szövetkezet dolgozója volt. 1952 óta volt tagja a siketek közösségének, akkor lépett be a Siketnémák Otthonába, a SINOSZ elődjébe. 1955-ben a kaposvári szervezet alapító tagja volt, haláláig a kaposvári szervezet tagja maradt. Közben óriási érdeme volt abban, hogy a kaposvári Siketek Óvodája építését befejezhessék 1959-ben: rengeteg pénzadományt, támogatást szerzett erre a célra.
Szívén viselte a nők helyzetét is, az 1970-es évektől a siket szervezet női bizottságának elnökeként sokat segített nekik, ügyintézésben, tolmácsolt is, támogatta a bajba került tagokat, programokat szervezett. Végül 1997-ben meg is választották a SINOSZ Somogy Megyei Szervezetének elnökévé, ezt a feladatot 2009-ig látta el. 1998-ban neki és Sándor János akkor titkárnak köszönhető, hogy a kaposvári szervezet megszerezte a mostani helyiséget, ezáltal végleges helyre találtak a Somogy megyei hallássérültek.
Nemcsak helyi, megyei szinten dolgozott a sorstársaiért, hanem országos szinten is, hosszú évekig országos küldött volt, tagja volt az Országos Elnökségnek is 1989-1993 között.
A SINOSZ a munkásságának elismeréseként tiszteletbeli tagjává avatta 2009-ben, megkapta a Cházár András-díj bronz és ezüst fokozatát is, a helyi önkormányzattól is számtalan elismerést, társadalmi kitüntetést kapott.
Kedves Karola Mama!
Még leírni, elmondani is sok, mi mindent tettél, és mindezt önzetlenül, szívből tetted, soha nem vártál semmi mást, csak tisztességes hozzáállást, egy kedves köszönöm-öt. Csak mi, a kaposvári és megyei sorstársak tudjuk, mit veszített a SINOSZ Somogy Megyei Szervezete Veled. Elképzelni sem tudjuk, milyen nehéz lehetett neked, hogy a betegséged miatt 2016-tól nem tudtál bejárni a szeretett sorstársaid közé, a klubhelyiségbe. De ezt is méltósággal viselted.
Nemcsak a családod, 4 gyermeked, 6 unokád, 5 dédunokád búcsúzik tőled, hanem a sorstársaid is, a SINOSZ is. A SINOSZ Elnöksége nevében szeretném kifejezni a köszönetünket mindazért, amilyen voltál, és amit tettél értünk, a sorstársaidért.
Tisztelt Gyászolók!
Engedjék meg, hogy egy idézettel búcsúzzak:
„Könnyeket hullathatsz, mert elment,
Vagy mosolyoghatsz,
Mert élt.
Becsukhatod szemed,
S kívánhatod, hogy visszajöjjön,
Vagy kinyithatod szemed,
S láthatod, mi mindent hagyott hátra.
Emlékezhetsz rá,
S csak arra, hogy elment,
Vagy ápolhatod emlékét,
Hogy tovább élhessen.”
Ez a mi dolgunk: ápolni Karola mama emlékét, hogy tovább élhessen mindenki emlékezetében.
Karola mama, eddig te nyújtottál segítő kezet mindenkinek, eddig te segítettél mindenkinek, most engedd meg, hogy segítsünk téged elkísérni az utolsó utadra!
Fájó szívvel búcsúzunk, nyugodj békében, emlékezni fogunk rád, Karola mama!
A galériában látható fényképek kattintással nagyíthatók! Ezt a néhány fiatalkori és családi fotót a gyermekei bocsátották a rendelkezésünkre:
- kép: röplabda torna a Váci Ipari Iskolában 1951-ben vagy 1952-ben – az 1. (guggoló) sorban balról a 4. lány, aki fogja a kupát. Karola volt a csapatkapitány és tornagyőztes
- kép: néptánc rendezvény Kaposváron, a siketiskolában 1963-ban (akkor a szervezet is ott működött) – Karola balról a 2.
- kép: esküvői fotójuk (1952)
- és 5. kép: Karola a férjével és 4 gyermekükkel