Évzáró ünnepség Dunaújvárosban – 2019. december 16.

Megérkezett a tavasz a télben, a mi kis közösségünk ennek ellenére lázasan készülődött a téli, decemberi ünnepekről – Mikulás, advent, karácsony, újév – való megemlékezésre, az évzáró klubfoglalkozás keretén belül.

A klubba menni mindig megkülönböztetett örömet jelentett számomra, de valahogy a mostanit – lévén, hogy évzáró, hogy decemberi – valamiért különlegesen melengető érzéssel vártam. Na persze az is ritka, hogy a havi foglalkozáson túl, egy napon “érkezik” a Mikulás, az advent, a karácsony és az újév. Most nálunk mindez megtörtént. A szokásos időpontban szépen gyarapodtunk a kezdésre a klubszobában. Mindenki becsületesen megpakolt táskákkal, szatyrokkal, csomagokkal érkezett. Sistergett a levegő az izgalomtól, mindenki drukkolt, hogy minél többen eljöjjenek, ezzel is emelve az est ünnepélyességét.

Aztán elnök asszonyunk megnyitotta az estet a csoport köszöntésével. Röviden szólt a mögöttünk hagyott hónapról, évről, szólt a következő évi teendőinkről, az esetleges változásokról. Ismertette az est további programjait, melyek a következők voltak: adventi kézműves foglalkozás – karácsonyi, adventi díszek készítése, karácsonyfa-díszítés, ünnepi vacsora, majd kötetlen társalgás.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a meglett, felnőtt emberek oly gyermeki érdeklődéssel, buzgalommal tudnak szorgoskodni a kézműves foglalkozáson, mint ahogy az történt az est folyamán. Aztán, ahogy tudtak gyönyörködni a kész remekművekben, az valami hihetetlen. Mindenki annyira szorgosan tudott dolgozni, hogy észre sem vettük az idő múlását.

Hamarosan megszólalt az esti csengettyű, ami már az ünnepi vacsorához szólította a szorgos kezű mestereket. Az asztal felülete gyorsan átalakult étkezővé, sürögtek-forgolódtak a felszolgálók. Pillanatok alatt mindenki előtt gőzölgött a friss étel, hamarosan pörkölt illata töltötte be az ünnepi helyiséget. Táncot jártak a kanalak, villák, koccintásra emelkedtek a poharak is. A vacsi után szaporán fogyott a pogácsa, a sütemény, és ürültek az ásványvizes, üdítős flaskák is. Pihengetés közben feldíszítettük cserepes, szimbolikus fenyőfánkat, majd kattogtak a mobil fényképezőgépek megállás nélkül. Pihegés közben folyt a társalgás, erről is, arról is.

Egyszer aztán azon vettük észre magunkat, hogy elszaladt a rendelkezésre álló idő. Az idő ugyan elszállt, de még nem volt kedvünk befejezni a tartalmas időtöltést. A harmadik figyelmeztetésre aztán nem volt mit tennünk, elkezdtünk cihelődni. Nem volt egyszerű művelet!

Befejezésül kellemes karácsonyt és boldog új évet kívántunk egymásnak. Ugyanezt kívánjuk mindazoknak, akik nem tudtak megjelenni rendezvényünkön, ezt kívánjuk a fehérvári tagoknak, ill. sortársainknak az ország különböző pontjain és szerte a nagyvilágban is. Legyen BOLDOG a következő ESZTENDŐ is!!!

Sahin-Tóth Zoltán helyi elnökségi tag