A SINOSZ Szegedi Helyi Szervezete akadálymentesített tárlatvezetésre várta az érdeklődőket 2022. október 12-én a Móra Ferenc Múzeumba. A legendás vadnyugat – Cowboyok és indiánok c. időszakos kiállításra, melyet Tasnádiné Zsike szakmai vezetésével ismerhettünk meg, szép számmal jöttek el érdeklődők.
A tárlat törzsanyaga az USA-ból, az Oklahomai Cowboy és Western Örökség Múzeumból érkezett. A kiállításon eredeti nyergek, fegyverek, sheriffjelvény, békepipa, tollas fejdísz és teljes öltözetek idézik meg az indiánok és a cowboyok életét. A legendárium kapcsán olyan filmes kellékeket is kölcsönöztek Rómából, melyek a Bud Spencer-féle spagetti westernfilmekben szerepeltek. A gyermekeket külön interaktív, játékos terem várja felvehető ruhamásolatokkal, indián sátorral és sok játékkal.
A cowboyok életét bemutató teremben kezdtük a programunkat, ahol bevezetésképp máris egy kérdést kaptunk: Kik is voltak a cowboyok? Zsike számos ismeretet osztott meg velünk az amerikai tehénpásztorokról, eredetükről, a munkájukról, életmódjukról, ruházatukról és eszközeikről. Több, a köztudatban élő félreértést is megbeszéltünk, hiszen többségünknek főleg a westernfilmek alapján alakult ki a vadnyugatról szóló elképzelésünk. Beszéltünk a törvényen kívüliekről, a fejvadászokról és kitűzött vérdíjakról, tisztáztuk a sheriff és a marshal tisztségeket is.
A nagy terelések fénykora 1866-1896 közé tehető, az út a farmokról az értékesítési helyre több hónapig tartott, hiszen útközben a szarvasmarhákat legeltetni kellett, nehogy lesoványodva érjenek a piacra. Erre a munkára a tulajdonosok, a farmerek hivatásos terelőket, cowboyokat szerződtettek, mert ők inkább a birtokon maradtak, hogy a tenyészállatokkal foglalkozzanak. Az állatokat billoggal jelölték, mivel egy csordában több tulajdonos marhái keveredtek. A hatalmas marhacsordák lóhátról való terelése jelentős munkaerőt igényelt, a hajtás során mindenkinek megvolt a saját feladata. A nem hivatalos rekord 1883-ból származik, amikor nyolcezer marhát tereltek értékesítésre több mint négyezer kilométeren át. Egyes időszakokban körülbelül ötmillió marha cserélt gazdát, Kansas City akár másfél millió marha terelésének végállomása is lehetett évente. A legfontosabb terelő útvonalak délről indultak az északi, északnyugati irányokba, melyek mentén rendszeresen kiépített pihenőhelyek, azaz ranchok voltak.
Nagyon érdekes volt az USA pénzének kialakulása, a dollár nevének, illetve közismert szimbólumának – $ – eredete. A XV. század végén, a mai Csehország területén kezdték el készíteni a thaler nevű ezüstpénzt, amely hamarosan nemzetközi fizetőeszközzé vált. „Az amerikai gyarmatokra holland közvetítéssel jutott el, akik a tallért daaldernek ejtették, ebből lett a dollár név. A dollár szimbóluma ugyanakkor a spanyol 8 realos (peso) rövidítéséből ered, ugyanis az európai tallérok mellett a hasonló súlyú és méretű spanyol peso volt a leggyakrabban használt fizetőeszköz a gyarmatokon, így ez lett az USA pénze is.”
Szó volt még a rodeókról, vadnyugati showműsorokról. Sokunk számára ismerős lehet Buffalo Bill neve, aki nagy hírnévre tett szert társulatával. Barátaival (Wild Bill és Texas Jack) maguk rendezte jeleneteket adtak elő, melyek középpontjában az indiánok, illetve a velük való konfliktus állt. Számos amerikai városban léptek fel, majd Buffalo Bill másik társulatot alapítva európai turnéra indult: szerepeltek Angliában, Viktória királynő jubileumi rendezvénysorozatában, majd több európai országban is megfordultak. A társulat 1903-1906 között a Magyar Királyság területére is eljutott, és minő véletlen, Szegeden, Alsóvároson is bemutatta műsorát!
Az indiánokról is legalább ennyit érdemes lenne írnunk, hiszen Amerika őslakosai egykoron mintegy 300 törzsben, 8 nemzetségben éltek, önálló kultúrával, nyelvvel rendelkeztek, a törzsek az egymással való kommunikációhoz jeleket, azaz jelbeszédet alakítottak ki. Látványos öltözékeikről, az általuk alkalmazott díszítési technikákról, eszközeikről rengeteg mindent lehetne mesélni. Zsike beszélt nekünk a pipaszertartásról, ami szinte mindenkinek eszébe jut az indiánokhoz kapcsolódóan. Napjainkban az őslakosság többsége rezervátumokban él, sajnos nem feltétlenül jó körülmények között. A kiállítás anyagát jelentős mértékben a Magyarországon Cseh Tamás vezetésével kialakult, indián törzsi életet követő csoport tagjainak gyűjteményei, általuk készített tárgyai adják.
Köszönettel tartozunk Tasnádiné Zsike idegenvezetőnknek a szakmai vezetésért, a résztvevők ezúttal is nagy érdeklődéssel figyelték szavait, többen hozzászóltak és kérdeztek. Köszönjük Vörös Zsolt jelnyelvi tolmácsunknak a kommunikációs akadálymentesítésben való közreműködését. Programunkat a SINOSZ Szép keretében valósítottuk meg.
Nagy Éva Mária