A SINOSZ Soproni Helyi Szervezete Sopronban a Lenck-villába szervezett látogatást egy kiállítás megtekintésére 2022. július 26-án, kedden délelőtt.

Esős napot fogtunk ki a SINOSZ SzÉP keretében szervezett programhoz, de ez a villalátogatásra kiváló alkalmat nyújtott.

A Lenck-villa állandó néprajzi kiállításán vettünk részt jelnyelvi tolmácsolással akadálymentesített tárlatvezetésen. Az említett kiállítás témája a Polgári életvilág és kézművesség a 19. század végi Sopronban volt.

A Soproni Múzeum kiállítóhelyeként a Lenck-villa 2020-ban több mint másfél évtized zárva tartás után nyitotta meg újra kapuit. A földszinti közlekedőben monitoron és családtörténeti táblán keresztül bemutatták a Lenck és a Hoffmann családot. A gyönyörű étkezőbe belépve csodálhattuk a mennyezeten lévő díszítéseket és az étkezőasztalra nyomtatott terítéket, valamint az asztalra helyezett ismertető menütáblákat. Majd a Télikertbe folytattuk a sétát, ahol bemutatásra kerültek a polgári kultúra eszközei és illemszabályai, melyeket a különböző tárgyakon és abból az időből való újságon keresztül ismerhettünk meg. A látogatóknak nagyon megtetszett a bajuszvédő bögre.

Az első teremben a céhek történetével ismerkedtünk meg. A harkai kovács- és bognárcéh ládáján 1696-os alapítási év van feltüntetve, szép szerkezetű és kézműves munka eredménye. A cégérekről megtudhattuk, hogy a kapitalizmus kialakulása idején azokat felváltották a cégtáblák. A második teremben találkozhattunk a posztókészítők, szabók és gombkészítők munkáiból származó néprajzi gyűjteménnyel. A ruhák a varrógép 19. század végi tömeges terjedése előtt kézi varrással készültek, ezért a korábbi mesterségek (pl. szűrszabó) hanyatlásnak indultak.
Szó esett a kelengyéről, amelynek a pontos jelentését sokan valami ruhaneműként fogalmaztuk meg. Azzal a babát takartuk be, amikor fürdés megtörtént vagy a kórházból hozták haza, más szóval baba- (angol)pólya, de a babakelengye szó valójában mindazokat a babaápolási, -gondozási felszereléseket és ruházatot jelenti, amelyeket a gyermeket váró pároknak érdemes beszerezniük. Más értelemben a fiatal házasulandók hozományát is jelenti, pl. ládában gyűjtött vászonneműket. Ez a több jelentésű szó kiment a divatból.
Vitézkötést is láttunk a falon, melyet ki lehetett próbálni. A harmadik teremben  ízelítőt kaptunk a német szabók világából. A soproni ruhaviseletek a 17. századtól egyrészt a nyugat-európai divat világának feleltek meg, másrészt a keleties és magyar öltözéktípusok jelentek meg. Gyönyörű ruhák, divatrajzok és szabásminták között láthattuk Hoffmann Lujza menyasszonyi ruháját is. A negyedik teremben a kalaposokról volt szó. A tárlatvezető találókérdést tett fel nekünk, hogy a három kalap közül melyiket viselte a borkereskedő. A látogatók szavaztak és a legtöbben jól tippeltek. Az ötödik teremben a takácsok és kékfestők mesterségét és a textilkészítés történetét, munkaeszközeit és munkafázisait ismertették. A hatodik teremben a kesztyűsök, a cipészek és a csizmadiák készítményei és e mesterségek eszközei láthatóak. Sopronban és környékén akkoriban német, horvát parasztság és a városi gazdapolgárság élt. A hetedik teremben a látogatókat egy kisfilm fogadta. A filmben egy család egy esküvői képhez állt össze, a fényképész munkája nem volt egyszerű és több időbe telt, hogy tökéletes képet készítsen. Nagyon fontos volt akkor, hogy az emberek ne mozduljanak a fényképezéskor, mert nem olyan volt a fényképezőgép minősége, mint manapság. Lementünk a pincészetbe, ott a folyosón ismerkedtünk az utcatérkép segítségével a személyzet világával (inasok, szobalányok, házvezetőnő stb.), majd műhelyről műhelyre jártunk. Szárazmalom, kovács-, kádár- és fazekasműhely, vásárok világa, borpince, kocsma képe tárult elénk. Megtudtuk, hogy a gyerekeknek a vásárokon márc volt az “üdítőitaluk”. Kis játékkancsókat készítettek a gyerekeknek, mintha a mai világban legókat készítettek volna. A lányoknak hozományt kellett készíteniük az esküvőig, erről is szó volt. A kocsmánál kármentőt és jósláshoz használt kártyát mutattak be a résztvevőknek. Megtudtuk, hogy a kocsmai verekedésekkor a kármentő védte a polcon tárolt üvegeket, tánc esetén pedig felhajtották az asztalokat.

A tárlatvezetés nagyon élvezetes volt, ezért a program végén közösen megköszöntük dr. Németh Ildikó tárlatvezető és Bimbi Fruzsina jelnyelvi tolmács munkáját. A tárlatvezetés után egyénileg mindenki újra megtekinthette a kiállítást és fel lehetett próbálni a 19. század végi ruhákat és kalapokat is, valamint lefényképezhették a tagjaink az épületen belül és kívül, ami tetszett nekik. A villában és a parkban tagjaink által megörökített pillanatokat a FOTÓALBUMban láthatjátok egy kattintással. Mindenki nagyon jól érezte magát ezen a különleges helyen.

Beszámolót írta: Németh Evelin megyei ügyintéző

GOOGLE FOTÓALBUM

A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.