A SINOSZ Szegedi Helyi Szervezete 2022. október 22-én látogatást szervezett Budapestre, a Liszt Ferenc Repülőtérre és Aeroparkba.
A szegedi vasútállomáson kiállítás fogadta az arra járót, mi is megnéztük a Rejtett Szeged képeit, majd felszálltunk a vonatra, elindultunk repülőtéri túránkra.
A repülőtér egy titokzatos város a kulisszák mögött, hiszen a Liszt Ferenc Repülőtér egy önálló kisváros a nagyvárosban: saját kutakkal és vízművel, víztisztítóval, hőerőművel rendelkezik. Egy repülőgép leszállásától kezdve rengeteg ember dolgozik másodpercre pontos koreográfia szerint azon, hogy 30 perc múlva újra felszállhasson, a légiforgalmi irányítás legnagyobb része pedig nem is az irányítótoronyban történik, de még csak nem is a repülőtéren. Láthattuk a futópályák fényeit, a leszálló és felszálló vasmadarakat, radarokat, az irányítótornyot, a tűzoltóbázist közvetlen közelről.
Érkezésünkkor megtekintettük az Aeroparkot, ahol a Malév egykori géptípusai kaptak helyet. Beléphettünk és beülhettünk az egykor jobb napokat látott matuzsálemekbe, amelyekben kedves idegenvezetők fogadtak minket, különleges, érdekes történeteket meséltek az adott repülőről, saját élményeikről.
Repülőtér-látogatás túránk az Aeropark elől indult Kránitz Balázs idegenvezetésével, egy muzeális értékű Ikarus autóbusszal. Utunk során eljutottunk a repülőtér olyan területeire is, amelyek nemcsak az utasok, de még a reptéri dolgozók jelentős része elől is elzártak. Megnéztük a forgalmi és műszaki előtereket, a futópályákat, a navigációs berendezéseket, a radarokat, valamint rengeteg, eddig titkos helyszínt.
A reptéri nevén “Centrál SRA” ellenőrző és áteresztőpontnál (EÁP) léptünk be a repülőtér szigorított biztonsági területére (Security Restricted Area – SRA). A veszélyesnek minősülő eszközöktől még ezt megelőzően meg kellett válnunk, illetve a biztonsági ellenőrzésen ugyanúgy átestünk, mintha utasként érkeztünk volna.
Megnéztük a 2B, majd a 2A terminált a légi oldalról, a beszállító kapukat, láthattuk a repülőgépek földi kiszolgálását (üzemanyagtöltés, poggyászrakodás), az utasok ki- és beszállítását – integettünk egymásnak, mintha régi ismerősök lennénk – valamint az épület-közeli állóhelyeket. Szerencsénk volt, mert látogatásunk idején nagy forgalom volt, sok leszálló repülőgépet is láthattunk közvetlenül a leszállópályák és gurulóutak mentén állva, sok-sok képet készítettünk a rendkívüli helyszíneken. Hihetetlen élmény volt a világ legnagyobb két hajtóműves repülőgépét, a Dubaiból érkező Emirates légitársaság Boeing 777-esét várni és a landolást végignézni, miközben – biztonságos távolságban ugyan – a repülőgépek előttünk haladtak el néhány tízméternyi távolságban.
A filmekben a légiforgalmi irányítás az irányítótoronyban zajlik. Ennél a pontnál azonban kiderült, hogy ez közel sincs így! De akkor tulajdonképpen mi történik a toronyban? Mi van elrejtve az emeleteken? Mi az a “golflabda” a torony tetején? Ezeket is megtudtuk mellé érkezve. Mivel a torony a repülőtér üzemeltetése szempontjából kritikus terület, így csak kívülről volt lehetőségünk megtekinteni.
Hol vannak az ország legnagyobb tűzoltójárművei? Természetesen a repülőtéren! Itt is megismertük a kulisszatitkokat: ha “esemény” van és megszólal a riasztás, mennyi idő alatt kell beöltözni, kivonulni, majd kiszórni az oltóanyag felét. Csak ámultunk és bámultunk, idegenvezetőnk jóvoltából nemcsak a tűzoltók munkáját és felszereléseit ismerhettük meg, hanem igencsak pikáns történeteket is hallhattunk az előforduló vonulási eseményekről, nem is gondolnánk, mennyi különleges helyzet adódik utazás közben.
Láthattuk a régen itt működő saját kertészetet, ahol a repülőtér karácsonyfái is nevelkedtek, a MALÉV valaha volt legnagyobb repülőgépének maradványait, illetve egy ottmaradt kazahsztáni repülőgép roncsainak furcsa történetét is hallhattuk, ez ma a tűzoltók gyakorlatozását szolgálja.
Hány tonna teheráru fordul meg évente a repülőtéren? Mekkora volt a legnagyobb teherszállító repülőgép, amelyik itt járt? Vajon hány tonna terhet vitt aztán magával? Meglepő számok következtek! Különösen érdekes szállítmányokról is szó volt, mint például: a budapesti állatkert koaláinak eledelét, az eukaliptuszokat hetente szállítják Londonból.
A T1, ahol minden kezdődött, immár több mint 60 éve – az 1-es terminál jelenleg elsősorban rendezvényhelyszínként funkcionál, előreláthatólag 2024-ben nyitják meg újra. Ennek történetét is megismerhettük.
Megnézhettük kívülről a Lufthansa Technik Budapest és az Aeroplex of Central Europe (ACE) karbantartóbázisát, az itt elhangzó történetekből megtudtuk, hogyan zajlik a repülőgépek műszaki vizsgája. Mivel ezek a területek különösen balesetveszélyesek, továbbá a látogatáshoz az összes karbantartott repülőgép tulajdonosának az engedélyét is be kellene szerezni, a hangárokat és a műszaki előtereket csak a mellettük elhaladó szervizútról tudtuk megnézni.
Miért Ferihegy a Ferihegy? Még ha nem is tűnik fel, de a tengerszint feletti magassága szerint olyan magas, mint a Gellérthegy, csak épp nem olyan feltűnően kiugróan meredek, hanem egy lapos plató. Természetesen itt is jártunk, a legmagasabb pontjáról csodás a kilátás a repülőtér 15 hektáros területére.
Szenzációs élményekkel térhettünk haza, külön köszönet illeti ezért Kránitz Balázst, aki páratlan humorával, történeteivel nem száraz műszaki adatokat ismertetett, hanem nagyon jól felépített, élvezetes idegenvezetésben részesítette a csoportot. Lenyűgözött mindenkit ez a kirándulás, tükrözi ezt a rengeteg pozitív visszajelzés a résztvevőktől. Köszönettel tartozunk Horváth Hajnalka jelnyelvi tolmácsnak a kommunikációs akadálymentesítésben való közreműködéséért. Bízunk benne, hogy hamarosan újra visszatérünk, az Aeropark repülőmúzeum is még bőven kínál felfedeznivalót, amire most a szoros menetrend miatt nem volt időnk.
Programunkat Szeged Megyei Jogú Város Fogyatékosügyi támogatási keretéből, a SINOSZ SzÉP keretében valósítottuk meg.