2022. december 10-én ismét reptérlátogatásra indultunk Szegedről, ám most jóval korábban érkeztünk, mint a múltkor, mert szerettünk volna a túra előtt kényelmesen szétnézni, külön-külön bemenni az Aeropark repülőgépeibe, melyek ezernyi érdekes történetet rejtenek.

A Mikulás is itt időzött még, de sajnos mi csak a segédeivel találkoztunk, azonban így is nagyon kellemesen éreztük magunkat. Sétálgattunk a repülőgépek között, szerettük volna sorra venni őket, de hiába terveztünk előrelátóan, két gép fedélzetén kiröppentünk a valós időből, vissza a múltba – mikor kiléptünk a szabadba, meglepődve tapasztaltuk, hogy a pár percnek tűnő idő bizony sokkal hosszabb volt. Nem is csodálkozhatunk valójában, hiszen a történetek, amiket elmeséltek nekünk a Repülőmúzeum munkatársai, évtizedeket öleltek át a magyar repülés történetéből.
A Li-2T fedélzetén kivételes szerencsében volt részünk, az eredeti székek közül a ma is fellelhetők (15 darab) ezen a repülőgépen vannak, ugyanolyan kárpitokkal bevonva – úgy ültünk itt, mintha valóban évtizedeket repültünk volna vissza az időben. Nagyváthy Sándor volt fedélzeti mérnök történetei által megismertük a gép történetét, a múzeumba való kerülését, utóéletén át a repülés sok-sok éves szépségeit. Akadt egy-két vicces történet is idegenvezetőnk tarsolyában. Fantasztikus lehetőség számunkra, hogy olyan szakemberrel találkozunk egy-egy muzeális gépen, akinek a tudása a munkájából is építkezik, valóban mindent tud, amit tudni lehet a témában. (Egy kis személyes információt is megtudhattunk a Li-2T mai idegenvezetőjétől, Nagyváthy Jánossal nem csak névrokonságban áll, felmenői között említheti őt.)

A TU-154 fedélzete többeknek ismerős volt utazásaikból. Horváth Árpád mesélt nekünk a fedélzeten a repülőgép felépítéséről, teljesítményéről, műszaki adatairól, de a repülőn előfordult érdekes esetek itt sem maradhattak el. Olyan élvezetes előadásban volt részünk itt is, alig tudtuk rászánni magunkat arra, hogy továbbinduljunk. Sok-sok emlék, sok kérdés, történet volt tagjaink részéről is. Megtudtuk, hogy amíg mi utasként esetleg pánikba esünk egy-egy turbulenciánál, bármilyen számunkra szokatlan, váratlan eseménynél, addig a pilótafülkében minden az alaposan megtanult, előzetesen begyakorolt forgatókönyvek alapján zajlik. Faggatásunkra kiderült, azért neki is volt része feszült órákban: kérdésünkre, volt-e repülőeltérítés azon a gépen, amivel éppen ő repült, Árpád elárulta, fedélzeti mérnök volt akkor a repülőn, amikor egy lengyel kiskatona megpróbálta eltéríteni repülőjüket 1982-ben.

Mivel közeledett a reptérlátogatás indulási ideje, lassan búcsút kellett intenünk a múzeumnak, várt minket a buszos túra idegenvezetője, Szombati Zsuzsanna. A szokásos biztonsági tájékoztató, ellenőrzés után ismét körbejártuk a Liszt Ferenc Repülőtér hatalmas területét. Abban a szerencsében volt részünk, hogy túravezetőnk több szemszögből is be tudta mutatni a repülőtér működését, mesélt érdekes történeteket, ugyanis légiutas-kísérőként is ismeri a mindennapi munkát, ami itt zajlik. Kicsit beleláthattunk a személyzet összehangolt munkájába, melynek nagyon fontos része a kitűnő együttműködés, de megtudhattuk azt is, hogy milyen szigorú feltételeknek kell megfelelni egy-egy munkakör betöltéséhez. A repülőtérről, az itt zajló munkáról, a fejlesztésekről, változásokról is kaptunk ismereteket, sok adat szinte felfoghatatlan számokat jelent nekünk, akik nem ilyen hatalmas léptékben élünk. Az időjárás kissé barátságtalan volt ezen a délutánon, de kiszálltunk most is a buszból, volt alkalmunk megnézni, milyen hatalmas ereje van a hajtóműveknek, láttuk, ahogyan a felszálló gépek valósággal felkapták a vizet a pályáról – nos, nem is volt akkora baj, hogy esett az eső, mert mint mondják, minden rosszban van valami jó. Megtudtuk, milyen fontos a tervezés teherszállításnál, szakember feladata meghatározni, hogyan kell a rakományt elhelyezni a repülőgépben. Megnézhettük azt is, hogyan áll be egy gép az utashídhoz – és az is elhangzott, hogy bizony nagy előny a kényelem (így sem időjárás, sem távolság nem okoz kellemetlenséget) egy olyan légitársaságnál, amelynek van ideje egyetlen ajtón beszállítani az utasokat, viszont ennek a kényelemnek az időtényezőn túl borsos ára is van, így nem túl gyakori az utashíd használata.
Természetesen sok kérdés és észrevétel volt résztvevőink felől is, hiszen kitűnő alkalom, hogy légiutas-kísérő idegenvezetőnk tud válaszolni, sok fontos dolgot meg is tudtunk – túránk vége felé két éppen repülés után hazaérkező pilótát is felvettünk néhány percre a buszra, igazán izgalmas és mozgalmas volt ez a délután is.
Más volt ez a túránk, mint az októberi – több szempontból: az időjárás is új lehetőségeket adott, kísérőnk is megvilágított új területeket. Beszéltünk természetesen arról is, hogyan figyelnek a nagyothalló vagy siket utasok kényelmére és a megfelelő biztonságára is. Kísérőnk megnyugtatott minket, hogy nagyon komoly kiképzést kapnak erre vonatkozóan is, hogy minden tökéletesen rendben legyen utazáskor. Ismét élvezetes programban volt részünk, reméljük, lesz még alkalmunk visszatérni újabb látogatásra, mindenképpen szerepel a terveink között.

Előző reptérlátogatásunk élménybeszámolója itt olvasható:
A Liszt Ferenc Repülőtéren jártunk – hihetetlen élményekkel gazdagodtunk

Köszönjük Nagyváthy Sándornak és Horváth Árpádnak a barátságos fogadtatást, a sok értékes információt az Aeropark repülőgépein, a különleges és érdekes vezetést, a kedvességet Szombati Zsuzsannának, az Aeropark és a reptérlátogatás valamennyi munkatársának, akik hozzájárultak, hogy ilyen élményekben lehetett részünk, valamint köszönjük Horváth Hajnalkának a jelnyelvi akadálymentesítést.

Programunkat a SINOSZ SzÉP keretében valósítottuk meg.

A PROGRAMON KÉSZÜLT KÉPEINK ÉS VIDEÓINK MEGTEKINTHETŐK IDE KATTINTVA