2021. augusztus 17-én Magyarcsanádon jártunk a SINOSZ Makói Helyi Szervezetének SINOSZ SzÉP keretében megvalósult programján.

Rögön megérkezésünk után kis kerülőt tettünk lovaskocsival a faluban, megnéztük a település központjában a három nemzetiség templomait, a most is ugyanott működő óvodát, iskolát, régi iskolai épületeit (ezek ma már más funkcióval működnek). Négy templomból három egymás mellett áll a falu központjában, a román ortodox után épült a szerb – mindkettő a 19. században – majd a római katolikus Szent Gellért templom, legkésőbb a református – ez utóbbi kettő a 20. század első felében. Apátfalva és Magyarcsanád az ’50-es években néhány évig egy falu volt, Csanád néven, majd 1954-ben ismét külön vált, a két település közös határán a településnév-tábla választja ketté őket.

Apátfalván át jutottunk el a Maros partjára. A Maros határfolyó, jobb partján magyarcsanádi területen járunk. Régi idők emlékét idézik a vasúti és közúti kőhíd megmaradt pillérei, a hidak a folyón átívelve összekötötték Magyarcsanádot a ma már Románia területén található településekkel.

Kalandos, néhol pusztai vándorlással felérő lovaskocsizás után megérkeztünk a Csanád horgásztóhoz. A látvány lenyűgöző volt: a tó keskenyebb részén átívelő fahíd mellett egy hajó áll – a parton. Rácz Zoltán és felesége, Erika itt vártak minket ebéddel és a tóról szóló érdekes történeteikkel. Kérdéseinkre elmesélték vendéglátóink, hogy évek munkájával ők maguk alakították ki a tavat, építették a kis házat és bizony a hajó is saját készítésű. Sokféle hal és vízi, vízparti életet kedvelő madár él itt, de vannak olyan madarak is, amik csak megpihennek egy kicsit náluk, majd indulnak tovább. Sajnos az erős szél miatt most nem tudtuk megcsodálni őket, és talán az idő is kevés lett volna felfedezni a teljes ottani élővilágot.

Kellemes hangulatban gyorsan eljött az indulás ideje, a vitorláscsomók kipróbálására, begyakorlására már nem jutott időnk, de ez pótolható, megtesszük mindenképpen, talán még visszatérünk Magyarcsanádra a közlejövőben.

Köszönjük szépen Rácz Zoltánnak és Erikának a kedves fogadtatást, Kálmán Irén és Zólyomi Nikolett tolmácsgyakornokoknak pedig a jelnyelvi akadálymentesítésben végzett munkáját.

KÉPEINK IDE KATTINTVA LÁTHATÓK