1992-től minden évben december 3-án ünnepeljük a fogyatékossággal élő emberek nemzetközi napját. Nem véletlen, hogy a European Disability Forum, azaz az Európai Fogyatékosügyi Fórum (továbbiakban: EDF) e naphoz közeli időpontra, 2017. december 6-ra szervezte a fogyatékossággal élő személyek 4. európai parlamenti napját Brüsszelbe, az Európai Parlament épületébe, melyen a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) delegációjának egyik tagjaként nekem is volt szerencsém részt venni. A delegáció részvételét dr. Kósa Ádám európai parlamenti képviselő támogatta.

Amikor szétnéztem a plenáris teremben, az első, ami eszembe jutott: emberi sokszínűség! Különböző nemű, korú, nemzetiségű, nyelvű ember volt a teremben; fogyatékossággal élő és ép személyek egyaránt. Ezt a sok-sok különböző embert egy cél, egy akarat vezérelte: az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása mindenki számára az élet minden területén.

A szervezők törekedtek rá, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen az esemény. A programfüzet elérhető volt könnyen érthető változatban és Braille-írással is. Az elhangzottakat hangzó és jelnyelvi tolmácsok tették hozzáférhetővé a résztvevők számára. Üröm az örömben… sajnos a feliratozás nem működött jól, technikai problémák voltak, amit a hallássérült felszólalók természetesen nem hagytak szó nélkül.

A Fogyatékossággal élő személyek 4. Európai Parlamenti Napját az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani és az EDF elnöke, Yannis Vardakastanis nyitották meg. Antonio Tajani kifejtette, hogy az állampolgárok demokratikus részvételét az Európai Parlamentben és a tagállamokban is biztosítani kell mindenki, így a fogyatékossággal élő személyek számára is. Elfogadhatatlan, ha ez nincs biztosítva, mert ez nem szociális jog, hanem a szabadság kifejezése, mely az Európai Unió alapja. Yannis Vardakastanis elmondta, hogy először 1997-ben szervezték meg Fogyatékossággal élő személyek Európai Parlamenti Napját és ez immár a 4. alakalom, hogy az európai parlamenti képviselők és az EU különböző országaiból érkező fogyatékossággal élő személyek együtt leülnek és beszélnek a jövőbeli teendőkről és az előttünk lévő akadályokról. Kiemelte, hogy az EDF immár 20. éve küzd azért, hogy „ne hozzanak döntéseket rólunk, nélkülünk”.

A nyitóbeszédet követően a nap folyamán 3 nagy plenáris ülés zajlott. Az első plenáris ülés a „Szavazni akarunk!” címet kapta, mert a 2019-es európai parlamenti választásokra, az azon való egyenlő esélyű részvételre hívta fel a figyelmet. Az egyik felszólaló elmondta, hogy ő adatokat gyűjt arról, hogy a tagállamokban mindenki számára biztosítva van-e a szavazati jog, és azt látja, hogy sajnos egy olyan tagország sincs, ahol ténylegesen, a gyakorlatban biztosítva lenne. Sok országban a bíróságok foszthatják meg a fogyatékossággal élő személyeket a szavazati jog gyakorlásának lehetőségéről. Az EFHOH-tól¹ és az EUDY-tól² érkezett felszólalók kiemelték, hogy a szavazati jog biztosítása is kevés önmagában. A választásokkal kapcsolatos információkat, a politikai pártok programjait hozzáférhetővé kell tenni a siket és nagyothalló választópolgárok számára is.

A 2. plenáris ülésen az emberi jogokra helyeződött a hangsúly: „Emberi jogok Mindenkinek”. A blokk kulcsszava talán a „cselekvés” lehetne, hisz többször megfogalmazódott a felszólalók részéről, hogy nem elég nyilatkozatokat, álláspontokat, jogszabályokat elfogadni, végre is kell hajtani azokat. Dr. Markku Jokinen, az EUD³ elnöke hozzátette felszólalásában, hogy sokszor hiányosak ezek a cselekvési tervek, jogszabályok, nemzetközi dokumentumok, úgy látja, hogy nem mindig fektetnek bennük kellő hangsúlyt a siket és nagyothalló közösségre. Magyar felszólaló is volt. A FESZT részéről Földesi Erzsébet beszélt többek között a 3-as metró akadálymentesítésének és az intézményiférőhely-kiváltás problémáiról is.

Az első két blokk után csúszással indult a 3. plenáris ülés – mely az „EU a világban” főcímet kapta -, így az itt felszólalóknak már kevesebb idejük volt. Talán ez volt a legsokszínűbb blokk. Szó volt például arról, hogy a fogyatékossággal élő személyek 80%-a a fejlődő országok valamelyikében él, ahol nagyobb kihívásokkal, diszkriminációval kell megküzdeniük. Szó volt arról, hogy minden 6. nő és lány valamilyen fogyatékossággal él, így amikor fenntartható fejlődésről beszélünk, nekik is részt kell abban venniük. Szó volt az oktatásról is, mert egy osztrák felszólaló elmondta, hogy Ausztriában most épp visszalépés van folyamatban, mert újra a szegregációt akarják megvalósítani. Az EFHOH-tól érkező felszólaló pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a technológia fejlődése új lehetőségeket nyit meg (feliratozás, modernebb hallást segítő eszközök), azonban ezek nem érhetők el a hallássérült személyek számára, nem tudják megfizetni őket.

Ez csak néhány kiragadott gondolat, melyek engem megragadtak, de ezeken kívül is nagyon sok érdekes, hasznos, tanulságos és elgondolkodtató felszólalás volt. Ezúton is köszönöm a szervezőknek és a támogatóknak, hogy részese lehettem ennek az eseménynek.

dr. Laczka Zsanett esélyegyenlőségi referens

¹ European Federation of Hard of Hearing (magyarul: Nagyothallók Európai Szövetsége)
² European Union of the Deaf Youth (magyarul: Siket Fiatalok Európai Uniója)
³ European Union of the Deaf (magyarul: Siketek Európai Uniója)