2022. november 23-án Szeged négy belvárosi templomát jártuk be sétánk során, kissé borongós időjárásban ugyan, de szerencsésen elkerülve az esőt.

Rókus városrész római katolikus templománál találkoztunk idegenvezetőnkkel, Zsikével, valamint Kretovics Lászlóval, a Szent Rókus Plébánia plébánosával. Mindketten sok értékes tudnivalót mondtak el nekünk, nem kizárólag a templomhoz, a közösséghez kapcsolódó ismeretanyagból merítve, hanem sok személyes, különleges információ is elhangzott, amit csak a résztvevők élvezhetnek programjaink alkalmával – így volt ez mindegyik templomban, ez az igazi különlegessége idegenvezetéses sétáinknak.
Az eredetileg ide épített barokk stílusú kápolna 1739-ben készült Szent Rókus védőszent tiszteletére, a pestisjárványtól való megszabadulás után. Idővel nagyobb közösség formálódott, plébánia, óvoda, iskola, közösségi ház létesült. Az újabb templomot a szegedi nagy árvíz olyan mértékben megrongálta, amikor ennél a városrésznél betört a víz, hogy ismét templomépítésbe kellett fognia az egyháznak. A ma is látható épület 1909-re készült el neogótikus stílusban. Csanád egyházmegye központja Szegedre került a trianoni békekötés után, ekkortól ez a templom működött székesegyházként, majd a jelenlegi Fogadalmi templom átvette ezt a szerepet. Felújítása a közelmúltban fejeződött be.

Elindultunk tovább a Szent József Jezsuita templom felé, bár csak négy épület volt sétánk megállóinak helyszíne, de a két templom közötti távolság miatt egészségmegőrző sétában is részünk volt a friss levegőn. Loyolai Szent Ignác nevéhez kapcsolódik a jezsuita rend története, a Jézus Társasága, mely hivatalosan 1540-től bejegyzett. Jézust tartották egyetlen vezetőjüknek, az apostoli eszméket követték és hirdették. Missziós tevékenységüknek köszönhetően sokfelé megújult a hitélet, távoli földrészekre, országokba eljutottak, fontos szerepük volt a szerzetes közösségek reformjánál is, nagy volt a népszerűségük, rendkívüli volt a rend növekedése a kezdetekben. Amint felismerték az oktatásban rejlő hatalmas evangelizációs lehetőséget, azután gyorsan szaporodtak a kollégiumaik, egyetemeik, a képzés is a fejlődést szolgálta – a magyar oktatás kialakulásában is alapvető szerepük volt. Nem mindenki számára volt ez örömteli, az egyházi befolyást – mint hatalmi lehetőséget – igyekeztek visszaszorítani. 1773-ban a pápa, engedve a politikai nyomásnak, feloszlatta a rendet, majd 1814-ben, ahogy enyhült az ellenérzés feléjük, újra engedélyezték a rend megalakulását. Sajnos sok viszontagság mellett növekedtek újra. A megújulás forrásának fő helyszíne hazánkban Szegeden volt, ismét felvirágzott a hitélet, papnevelő intézetet állítottak. A fejlődés a meglévő szerényebb kápolna helyett egy nagyobb templom igényét hozta, mely építése során nehézkesen haladtak, hosszasan húzódtak a munkálatok, így időközben az újonnan épülő templomot is kinőtte a közösség, ki kellett azt bővíteni.

A következő templomig már rövidebb sétát tettünk. A Szegedi Honvéd téri Református Egyházközség temploma modernista stílusban épült 1941-1944 között, itt Somosi Istvánnétól kaptunk néhány plusz érdekes információt. Bár a templom építését a hívek számának megnövekedése miatt már 1928-ban elhatározták, a gazdasági helyzet alakulása miatt több mint egy évtizedet kellett várni az építkezéssel. A telket Szeged várostól kapta az egyház a készülő templom alapjául, Horthy Miklós kormányzó, mint fővédnök, 1000 pengős adományával indulhatott el a munka. A kiírt tervpályázatot Borsos József debreceni építész nyerte – tíz tervező közül. Bár az építés 1944 nyarára befejeződött, az első istentiszteletet csak 1947. november 30-án tartották a templomban, harangjainak megszólalásáig pedig 1948. húsvéthétfőig kellett várni – ám a templom még ekkor sem volt felszentelve, ez csak 1949. december 26-án történt meg. Amint látjuk, két évtizednél is több idő telt el, azonban csodálatos alkotás született. Mind kívül, mind belül a vallás egyszerűsége jellemzi, bár bentről nézve ablakai lenyűgöző látványt nyújtanak színességükkel, a művészien megalkotott jelenetekkel, Szeged egyik legszebb templomában jártunk. Mint megtudtuk, a mélyföldszinten 300 fős gyülekezeti terem található, színpaddal, konyhával; a templomtérből lelkészszoba és lakás nyílik. Nagy hitélet jellemző a közösségre, óvodát is üzemeltetnek, sok-sok közösségi programmal alkotnak a hívek egy nagy családot.

Úgy éreztük eddig a három templomban, hogy csak néhány percet töltöttünk el, csak ízelítőt kaptunk mindenhol a békés hangulatból, lelki feltöltődésből – talán mégis csak azért tűnt rövidnek az eltöltött idő, mert különösen jó volt megpihenni, más világba csöppenni a falak között. Utolsó helyszínünkre már sietnünk kellett, így ismét a frissítő mozgás volt soron – elmondhatjuk, hogy ez a program egyaránt volt csodás lelki, szellemi feltöltődés és a testnek is kedvezett.
Rövid, de intenzív séta után eljutottunk a nap utolsó templomához, a Szent Miklós Szerb Ortodox templomhoz. A Fogadalmi templom mögött található, Szeged egyik legrégebbi fennmaradt szerb ortodox épülete nagyobbrészt 1773 és 1781 között épült késő barokk stílusban, de már klasszicista jegyekkel. A történelmi események miatt egyre több szerb telepedett le idővel, 50 új templomot építettek magyar területen. A 16. században már valószínűleg volt egy szerb fatemplom Szegeden a régi vár területén, amely leégett a török kiűzésekor. A meggazdagodó rác családok támogatásával a következő templomot már kőből építették, elkészülte után Szent Miklós tiszteletére szentelték fel, 1715-ben a várban végzett felújítás miatt lebontották. A ma is látható templom helyén 1725-ben épült meg az újabb, a harmadik, akkor még kisebb, mint a mostani, a jelenlegi, Dóm mögött található épület a harmadikként felépült templom köré épült az akkori kereskedők, céhek gazdag támogatásának köszönhetően, ezeknek a céheknek saját körmeneti zászlói egészen 2015-ig a templomban voltak, majd elkerültek restaurálásra. A templom alapját 1778. július 11-én szentelték fel. A ma is álló templom Myra püspökéről, Szent Miklósról kapta az elnevezését, aki a kereskedők védőszentje, a kereskedelem pedig a korabeli szerbek egyik fő foglalkozása volt. 1781-ben 5 új harangot is felszentelnek a templomban. Az épület belsejének elkészülte hosszabb időt vett igénybe. A templom belsejében található ikonok, szent könyvek a világ különféle tájairól származnak, melyeket a hívők adományoztak. Az 1879-es nagy szegedi árvízben ez a templom is súlyosan megsérült, 1880-1881-ben nagyobb részben felújították. Ekkor készült el a mennyezeten látható freskó is. Az ikonosztázion (az ikonfal) a templom legszebb, legdíszesebb része, elválasztja a szentélyt a templomhajótól. Teljesen lenyűgözött minket a sötét templomban a fényes megvilágításával. Utolsó helyszínünkön is megismertük – a csodálatos látványt nyújtó ikonfal részletein túl – a templom berendezését, az egyházi, vallási szabályokat.

Köszönjük ismét az érdekes, értékes, tartalmas idegenvezetést Tasnádiné Zsikének, a kommunikációs akadálymentesítést pedig Vörös Zsoltnak, köszönjük továbbá a templomokban a kedves fogadtatást és a szíves kiegészítő mondatokat, személyes történeteket.

Templomsétánkat a SINOSZ SzÉP keretében valósítottuk meg.

KÉPEINK IDE KATTINTVA LÁTHATÓK