A SINOSZ Békéscsabai Helyi Szervezetének elnöksége nemrég egy nem mindennapi ötlettel állt elő a SINOSZ-tagok számára: kirándulás Szegedre egy rejtélyes, szabadulószobás programmal egybekötve.

Megérkezésünket követően városnéző sétánkat a szegedi siketek iskolája felé vettük, ahova szívesen bementünk volna szétnézni, de sajnos egy apró akadályba ütköztünk és csak kívülről tudtuk megtekinteni az épületet. Annak ellenére, hogy nem tudtunk szétnézni, nagy öröm volt látni, hogy a tagok egy része, akik ide jártak iskolába, szívesen emlékeztek vissza a régi szép időkre. Innen a Klauzál és Kárász térre mentünk, a város egyik legimpozánsabb és leghíresebb terére, ahol az élet télen-nyáron, kora reggeltől késő estig lüktet. Majd ezek után a Dóm teret és a Fogadalmi templomot tekintettük meg, ahol a tagjaink szívesen maradtak volna még fényképezni, pihenni, hűsölni. A város nevezetességeinek megtekintése után a Tisza-parton sétáltunk egészen Újszegedig, hiszen egy alföldi embernek egy egész napos kirándulás, 8-10 km gyaloglás, 35 fokban meg sem kottyan. Nem volt a csapat fáradt, viszont annál éhesebb, így útközben végre megtaláltuk azt az éttermet, ami mindenki számára megfelelő hely volt, isteni finom ételekkel. Ebéd közben nagy volt az érdeklődés, kiváncsiság, hogy mi lesz a nap második felében. A helyszínre való érkezés után a szervező elmondta a feladatok lényegét és közben ki kellett választani a tagoknak, ki melyik szobát szeretné: “Harry Potter”-es vagy “Elrabolva” (horroros). A két csapat hamar kialakult és a játék elkezdődött. Egy óra állt rendelkezésre, hogy a két csapat kiszabaduljon.

Az “Elrabolva” szoba lényege az volt, hogy Szegeden már jó ideje tevékenykedik egy sorozatgyilkos, aki 3 évente csap le áldozataira, az eltűntek sohasem kerültek elő. Mi, a játékosok, ennek a sorozatgyilkosnak a sötét, hideg, rideg “börtönében”/pincéjében tértünk magunkhoz és szembesültünk azzal, hogy minket is utolér a beteg elméje. Ahhoz, hogy mi, az újdonsült áldozatok kiszabaduljunk, a gyilkos fejével kellett gondolkozzunk és olykor-olykor még a kezünket is be kellett mocskolni az életünkért. Nem volt könnyű menet, hiszen a tagjaink soha nem játszottak még ilyet és nem voltak felkészülve arra, hogy akár a lábaikat is összeláncolják… Teljes kilátástalanság, kétségbeesés volt, hogy most mi lesz? Időnként 1-1 szobából sikerült kijutni, de a feladat nehézsége miatt az olvasó fantáziájára bízzuk a szabadulás titkát, hogy sikerült-e a csapatnak megfejteni a kódot, egyáltalán kijutott-e. 🙂

A Harry Potter-játék lényege, hogy az első éves varázslótanoncok késve érkeznek meg az iskola falai közé, így szerencséjükre lemaradnak az évnyitó sötét történéseiről. Szerencséjüket beárnyékolja, hogy rajtuk kívül minden diák és tanár a sötét nagyúr fogságába esett, így a tapasztalatlan varázslókon múlik a világuk sorsa. Vajon képesek lesznek túllépni a korlátaikon, hogy a csínybűbájokon kívül komolyabb varázslatokat használva megmentsék társaikat? És vajon nekik sikerült-e kijutni az iskola falai közül? Ezt is az olvasó fantáziájára bízzuk. 🙂

A játék befejezése után a csapatok vegyes érzelmekkel távoztak, de hamar megjelent a mosoly, hiszen rájöttek, hogy ez csak egy játék. Mondták is, hogy “ez egy remek csapatépitő program volt, hiszen együtt, egymásért dolgoztunk, még több ilyet szeretnénk”. Én, mint az elnökség tagja, megígértem nekik, hogy az elkövetkezendő években is be fogok csempészni az elnökséggel egy-egy ehhez hasonló programot, mint ami most volt. Örülök, hogy mindenki jól érezte magát, felejthetetlen élmény volt veletek együtt lenni!

Szabó Alexandra, SINOSZ békéscsabai helyi elnökségi tag