2019. október 25-én a SINOSZ SzÉP keretében a Fejér Megyei Szervezetnél “Tökök és ludak” címmel az őszi hagyományokról tartott érdekes előadást Paréj Gabriella muzeológus Szemánszki Renáta jelnyelvi tolmács közreműködésével, melyek közül – dióhéjban – a leglényegesebbekről teszünk említést:
Szeptembertől novemberig számos pásztorünnepet és a földműveléshez, gazdálkodáshoz kapcsolódó ünnepet tartottak régen. Az emberek egyáltalán nem szomorkodva, sőt, inkább derűsen néztek a hűvösebb hónapok elébe.
Szeptemberben a tollfosztás és a kukoricafosztás volt a porondon, amit az emberek együtt végeztek. Kukoricafosztás közben történeteket meséltek, énekeltek – megtalálták a módját annak, hogy lehet a munka szórakozás is egyben. Mihály napján hajtották be a jószágot a mezőről és a nyári szállásokból az istállókba. Az őszi vigasságok közé tartoztak a szüreti mulatságok is, amelyekhez az egész országban lovas felvonulások tartoztak. A termeket, lugasokat szőlőfürtökkel ékesítették. Az ünnepséget tánc követte. Sok helyütt Márton-nap volt a cselédfogadás, legeltetés, a gazdasági év befejezésének határnapja.
Érdekes történetet mesélt Mártonról, aki egy légió katonája volt. Bátorsága mellett jószívű is volt, ezért katonatársai szerették őt. Szolgálata idején kemény tél volt, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajta lévő ruhadarabok maradtak meg. Egy napon szolgálatból hazatérőben didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak. Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Márton a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így “kénytelen volt” a püspökséget elvállalni.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
Megtudhattuk, hogy mi a különbség a Halloween, mindenszentek és a halottak napja között. A nálunk csak pár éve megjelent Halloween egyáltalán nem új keletű ünnep, a mindenszentek előestéjén tartott Halloween a kísértetek és démonok pogány kelta ünnepe. A kelta újévet november 1-jén ünnepelték, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte. A kelta újév előestéjén, október 31-én megkezdődött az ünnepség, a pogány kelta papok új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, és tűz körüli táncuk jelezte a sötétség kezdetét. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi kelta/pogány hagyományokat. 835-ben a római katolikus egyház november 1-jét mindenszentek ünnepének nevezte ki, melyet az egykori kelta halottkultusz napjához kapcsoltak. Később az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. A keresztény és a pogány szokások az évszázadok során összevegyültek. A hagyomány szerint a mindenszentek napját megelőző este, október 31. lett a Halloween, ami az angol „All Hallows Eve”, azaz “mindenszentek előestéje” kifejezés rövidített alakja.
November 1. a mindenszentek, november 2-a pedig a halottak napja. Ezek a napok a halottakra való emlékezés ünnepei nálunk. A magyar hagyomány szerint mindenszentek napjára rendbe teszik a sírokat, gyertyát gyújtanak a temetőkben. A katolikus falvakban a házakban is gyújtottak gyertyát, minden halott emlékére egyet.
A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jack-nek, egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás italozó, Jack, templomnak még a közelébe sem ment, inkább a kocsmában, részeg cimborákkal mulatozott. A mulatozások végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta őt. Jack-et, aki boroskancsón kívül nem kívánt magának más társaságot, zavarta az állandó kísértés. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát, és rávette, mérkőzzön meg vele fára mászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni. Jack megvárta, míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban. „Bosszúból” a patás famászó bajnok Jacket halála után nem eresztette be a jól megérdemelt pokolba, ráadásul a menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt. Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával – amelyet, a fény hatékony megőrzése végett egy tökben helyezett el – és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. A babonás emberek, hogy elűzzék Jacket, egy lámpást raknak a házuk elé vagy az ablakukba. Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában szereplő eredeti takarmányrépát a narancssárga színű, látványosabb, kivájt vigyorgó sütőtök forma váltotta fel, s ez terjedt el szerte a világon is.
Míg a népszokásokról és a legendák történéseiről színes világot képzeltünk magunk elé, a gyerekek a balesetveszély elkerülése végett nem faragtak, hanem tököt díszítettek matricával, filctollas megoldással. Rémisztőbbnél rémisztőbb tökök kerültek ki a kreatív kezek alól. Kicsi üvegekből, befőttes üvegekből kísérteties lámpások készültek szellemes-denevéres pauszpapír és műanyag pókok felhasználásával. Volt, aki szolidabb, vintage (régies) stílusú lámpást készített csipkepapír felragasztásával. A lámpásokat LED-mécsesekkel tettünk sejtelmesebbé.
Október a tökölés hónapja is, ennek kapcsán a gasztronómia világát is megközelítettük – sütőtökös piskótát készítettünk. Muffin lett volna eredetileg, de idő hiányában, mert egyszerre csak 12 db sül ki, inkább a masszát tepsibe öntve sütöttük meg. Ahogy kihűlt a piskóta, úgy szeleteltük fel kockákra, és mindenkinek jutott belőle kóstoló.
A napot a nálunk nagyon megkedvelt internetes Kahoot! kvízjáték zárta, melybe a résztvevők, köztük a gyerekek is, lelkesen bekapcsolódtak mobiltelefonjuk segítéségével. Az ismereteket játékosan, élvezetesen is meg lehetett szerezni: az őszi hagyományokkal kapcsolatban feltett kérdésekre kellett megfelelő szín kiválasztásával válaszolni.