2018. október 11-i városismereti sétánk során 3 szegedi épület titkait ismerhettük meg Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Fogyatékosügyi támogatási keretéből elnyert támogatásnak köszönhetően.

Tasnádiné Zsike idegenvezetőnk ezúttal is új oldalát mutatta be városunk történetének: először az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság székházát kerestük fel, mely felépülésekor Szeged első vendéglőjeként nyílt meg, 300 személyt is tudott fogadni, (bérlője nevéről Wagner-szállónak hívták); később szállodaként működött (Hungária Szálló). Törzsvendégei között számos híres ember is megfordult, mint Radnóti Miklós és Mikszáth Kálmán, sőt Gárdonyi Géza Szegeden dolgozó újságíróként itt párbajozott 1891-ben. A város 1879-es nagy árvíz utáni közgyűlését is itt, a Hungária Szállóban tartották, mivel a városháza épületébe csak csónakon és az ablakon keresztül lehetett bejutni. Az épületet napjainkban kizárólag a Szegedi Akadémiai Bizottság használja, ahol nemcsak tudományos konferenciákat, felolvasó üléseket, akadémiai könyvbemutatókat rendeznek, hanem egyre nagyobb számban itt rendezik meg a PhD védéseket is.

Következő állomásunk a Református Palota volt. Az ötszög alakú telekre építendő ház megtervezésére 1909-ben kérte fel Magyar Edét, a korszak egyik meghatározó építészét a református egyház. A Református Palota eredeti szerepköre az volt, hogy a benne található lakások mellett otthont adjon a református népiskolának, illetve a Kálvin téri református egyházközség parókiájának. Az épület bejárása során feljuthattunk a padlásra is, melynek több mint 100 éves eredeti faszerkezete ma is nagyon szép állapotban van.

Az utolsó felkeresett épülethez személyes kötödése fűződik idegenvezetőnknek, hiszen férje ükszülei építtették 1882-ben. A Kertész-ház az első árvíz utáni házak egyike, a Lechner téren felépültek közül pedig a legelső. Kertész Ferenc a telket ingyen kapta a várostól, mivel a védelmi munkákban, valamint az újjáépítésben érdemeket szerzett. Az 1952-ben államosított házukban szerencsére bérlőként továbbra is ott lakhatott a család, nem telepítették ki őket. Az épületet, noha két századfordulót, két világégést, több rendszerváltozást vészelt át, ma a csodával határos módon mégis a család birtokolja. A szegedi férfiban benne élt a hagyományok tisztelete, a családi örökség megmentése iránti vágy. Tasnádi Gábor apránként vásárolhatta vissza az ingatlant, nemrégiben megszépült a ház, és 136 évvel később is meleg otthont nyújt a családnak.

Köszönjük Tasnádiné Zsikének, a Szegedi Tourisma idegenvezetőjének, hogy ezúttal is érdekes programokkal várt minket, és nem utolsósorban, hogy feltárta előttünk családjának történetét is! Köszönjük Vörös Krisztina jelnyelvi tolmács közreműködését a városismereti sétánk során!

A SÉTA ÖSSZES FÉNYKÉPE IDE KATTINTVA LÁTHATÓ

Nagy Éva Mária