Szeptember első vasárnapján, ami egy csodás, nyáriasan meleg nap volt, ismét útra kelt a SINOSZ Szentesi Helyi Szervezete, karöltve családtagjaikkal és barátaikkal. A SINOSZ SzÉP pályázata keretében megvalósuló 5 város – 5 múzeum programsorozat utolsó előtti túrájának célállomása Székesfehérvár volt.

A gyülekező a kora reggeli órákban volt a SINOSZ Szentesi Helyi Szervezete előtt, ahol az egy teljes buszt feltöltő csapatnak nem ártott indulás előtt még megmozgatni a tagjait, hiszen egy közel 4 órás út előtt álltak. Szerencsére elmondható, hogy ezt a hosszú utat – bizonyára a jó társaságnak köszönhetően – mindenki jól viselte. Közel délelőtt 10 óra volt már, mire a csapat megérkezett Székesfehérvárra, és nem akárhova, hanem a Bory-várhoz. Hogy mit kell tudni erről a különleges helyről, azt bizonyára senki sem fogja tudni úgy összefoglalni, mint a kedves fogadtatást biztosító tárlatvezetőnk, de annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a lélegzetelállító építmény építőjének, Bory Jenőnek a szívében rejlő, hitvese és a művészetek iránti szereleme mindenki lelkét átjárta. A mesébe illő környezet szó szerint megbabonázta a szentesi szervezet tagjait, így még majd’ két órás nézelődés után is nehezükre esett levenni szemüket a csodálatos építményről. De az idő gyorsan rohan, így menni kellett tovább, és egy könnyedebb, szabad időtöltés formájában mindenkinek lehetősége nyílt szétnézni Székesfehérvár belvárosában, mindenkinek a maga módján: aki akart, az a csoporttal maradhatott és megtekinthette többek között a belváros egyik kincsét, a zenélő órát, de akinek úgy jobban esett, ejtőzhetett egyet egy hangulatos kis kávézó teraszán. Túlságosan azonban nem volt idő megpihenni, hisz ha már Fejér megye, akkor Tác! Tácon pedig mi mást is lehetne megcsodálni, mint a Gorsium Régészeti Parkot és Szabadtéri Múzeumot, ahol mintegy 60 év régészeti ásatásának eredménye tárult a hatalmas terület bejárása közben a szemek elé. Kihagyhatatlan élmény! De ez a csapat a finom falatokat sem hagyja ki soha, és ezúttal a hazafelé vezető úton egy rövid pihenő keretében mindenkinek lehetősége nyílt rá, hogy teletömje éhes bendőjét a méltán híres Dunaföldvári Halászcsárdában, ahol nem csak a halételeket kedvelők találtak fogukra való vacsorát. Mire este 9 órára megtörtént a hazaérkezés, mindenki kellemesen elfáradt, volt, aki már a hazafelé vezető úton is szundikált.

Rövid beszámolónk végén ezúttal is szeretnénk megköszönni Lantos Imre utaskísérőnknek ennek a csodás napnak a megálmodásában és megvalósításban való részvételét, valamint Gyergyainé Adamik Rózának a közreműködést.

Bayer Sarolta helyi ügyintéző

AZ ÖSSZES FÉNYKÉP IDE KATTINTVA LÁTHATÓ