Aki nyomon követi a SINOSZ Szentesi Helyi Szervezetének eseményeit, az már tudhatja, hogy a SINOSZ SzÉP támogatásával fut jelenleg is az 5 város – 5 múzeum programsorozat, melynek két igazán jól sikerült állomását augusztus 12-én követte a harmadik kirándulás, amiről elmondható volt, hogy tartotta a programsorozattól már megszokott színvonalat.

26 fő vágott neki, hogy felfedezze Békés megye talán legszebb építményeit, ők voltak azok, akik korán keltek és már reggel 6 óra 30 perckor a SINOSZ Szentesi Helyi Szervezete előtt toporogtak útra  készen. Szerencsére elmondható, hogy az előző kirándulásokhoz képest a megjelentek között nagyobb volt a SINOSZ-tagok létszáma, akiket családtagjaik és barátaik kísértek el. Miután mindenki elfoglalta a neki tetsző helyet a buszon, indulhatott a „móka”.

Az első megálló nem más volt, mint a jelenleg a Szabadkígyósi Önkormányzat fenntartásában álló Wenckheim-kastély, ami nem véletlenül nyűgözte le a kis csapat minden tagját. A robosztus és mégis kecses kastély Ybl Miklós tervei alapján épült 1875 és 1879 között, de annak köszönhető jelenlegi pompája, hogy fennállása óta folyamatosan volt használva az épület, és napjainkban is renoválják, így megóvva annak állapotát. Erre mi is törekedtünk, így rendes látogatók módjára mindannyian védőmamusszal a cipőnkön jártuk a kiállítótereket, ahol bizonyára mindenki fejében átfutott a gondolat, hogy milyen lehetett ezen falak között élni a mindennapokat, és talán akadt közöttünk olyan is szép számmal, aki beleélve magát a csodás környezetbe, hirtelen visszautazott az időben az 1800-as évekbe. Nem volt olyan csoporttagunk, aki búcsúzóul ne „mászott” volna fel a toronyba, hogy hódoljon még egy pillantás erejéig a kastély pompájának.

Ezt követően, hogy halmozzuk az élvezeteket, a kastélyt egy újabb kastély és egy vár követte, mégpedig nem másutt, mint Gyulán. Azt hiszem a gyulai várat és kastélyt nem kell bemutatni senkinek, hisz Gyula városa az ország egyik kiemelkedő turisztikai jelentőséggel bíró települése. Annyit azonban mégis elmondhatunk, hogy az Almásy Kastély Látogatóközpont nem egy szokványos kiállítás, hisz nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy talán az egyik leginteraktívabb kiállítótér, ahol eddig a szentesi csapat járt, ez a „technikai csoda” pedig fiatalt és idősebbet is egyaránt lekötött.

És hogy megéheztünk-e a kastélyok és várak tömkelegének megtekintése közben? Természetesen igen! Így nem is vezethetett utunk máshova, mint egy igazi magyaros, tekintélyes múltra visszatekintő csárdába, de előbb még megálltunk egy gyors pihenőre a természet lágy ölén, Pósteleken, ahol a Széchenyi-Wenckheim-kastélyrom betekintést engedett nekünk a természet zord és kegyetlen szépségébe, hisz az itt egykor pompázó kastély ma már csak az erdő által még el nem nyelt épületrom. Ez a hely mindenkinek teret enged, hogy szárnyaljon a képzelete vagy csak csodálja a fák árnyjátékát az ódon falakon.

Sokáig azonban nem időztünk, hisz a nyári szellő suhogását a gyomrok korgása törte meg. Irány Kondoros! Erről nem tudunk sokat mesélni: ettük-ittunk, úgy igazán, ahogy a magyarhoz illik, és ajánljuk minden erre látogatónak ezt a remek helyet, ahol már nagyszüleink is kedvükre tömhették tele bendőjüket.

Programsorozatunk ezen állomását is utaskísérőnk, Lantos Imre tette feledhetetlenné, akinek ezúton is köszönjük a közreműködést!

Bayer Sarolta szentesi helyi ügyintéző