A SINOSZ Budapesti Nagyothallók Szervezete a Sziklakórház Atombunker Múzeumba szervezett látogatást 2021. augusztus 17-én.

Sziklakórház Atombunker Múzeum (régi nevén Székesfővárosi Sebészeti Szükségkórház, néha helytelenül Székesfővárosi Légoltalmi Szükségkórház) a budai vár alatt található több mint 2300 m²-es létesítmény, melyet a második világháború alatt és az 1956-os forradalom idején is használtak. A titkosítás feloldása után, 2008-ban nyílt meg a civil látogatók számára mint Sziklakórház Múzeum.

Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása mutatja be a kórház történetét, a hadiorvoslás fejlődését, emellett megtekinthetők a polgári védelem eszközei és felszerelései is. A Budapest ostroma című kiállításon az 1944–45-ös budapesti harcokat nézhettük meg, az “Én lettem a halál, világok pusztítója” Hirosima-Nagaszaki elleni atombomba-támatást bemutató időszaki kiállítás is nagyon érdekes volt, az első olyan kiállítás Európában, amely az atomfegyverek emberre és környezetre mért pusztító hatását mutatja be, mindezt egy atombunkerben.

A múzeum elsődleges célja az, hogy a háború valódi arcának bemutatásával hangsúlyozza a béke értékét, és emléket állítson azoknak a mindennapi hősöknek – orvosoknak, nővéreknek, önkénteseknek –, akik tanúbizonyságot tettek emberségükről a huszadik század legviszontagságosabb időszakaiban.

A várhegy mélyén kb. 10 km hosszúságú barlang – köztük a Budavári labirintus és pincerendszer – járatai kanyarognak, melyeket az ott lakók folyamatosan használtak, bővítettek, átalakítottak. Sebészeti szükségkórházat – más néven „Légókórház” – építettek a vár alatt. A barlangteremből szoba lett, járatból folyosó. Budapest ostroma alatt azonban teljesen megtelt sebesülttel, szemtanúk beszámolói szerint 650–700 embert is ápoltak itt egy időben. Aki nem fért a kórházba, azokat a barlangrendszerbe nyíló több átjárón keresztül barlangtermekben, hordágyakra és szalmazsákokra fektetve helyezték el. Bár orvosi napló nem maradt fenn, sejthető, hogy a halálozási arány igen magas volt a járványok, illetve az eszköz- és gyógyszerhiány miatt. A túlzsúfoltság állandó 33-35 °C-os hőmérsékletet eredményezett, és előfordult, hogy a kötszereket az elhalálozottak testéről levágva kellett újrahasznosítani.

Mivel a létesítménynek saját áramfejlesztője volt, az ostrom során itt még akkor is tudtak ellátást biztosítani és röntgenfelvételt készíteni, mikor a többi kórház java részében ez már nem volt lehetséges. Az antibiotikumok megjelenéséig a kiütéses tífusz rettegett betegség volt. A második világháború kedvezett a járvány terjedésének, mind a katonák, mind a civil lakosság körében. A járvány terjedésének megakadályozása céljából jött létre a magánkézben lévő Vírus Oltóanyag-termelő és Kutatóintézet 1945 novemberében, az addigra már nem működő Sziklakórház területén.

Noha még nem volt teljesen a működésre felkészülve, az 1956-os forradalom alatt, 1956. október 25-én megnyílt a kórház és ellátta a sebesült civileket, katonákat. Nővérhiány miatt az Állami Védőnőképző Iskola fiatal növendékei segítették a János Kórház dolgozóinak munkáját. Hat fiú és egy lány is született ez alatt a viharos időszak alatt az akkor még bombabiztos létesítményben. Utóbbi szíve a máig működőképes két Ganz gyártmányú dízelmozdony motor és a hozzájuk kapcsolódó generátorok. Így a teljes kórházat üzemeltetni lehetett volna a külső áramellátás zavara esetén is.

Múzeumlátogatásunk a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg. Köszönjük Radányi-Kiss Katalinnak a jelnyelvi tolmácsolást.

Forrás és további információ: https://www.sziklakorhaz.eu/tortenetunk/
A múzeumról érdekességeket olvashattok az Urbex Hungary képes cikkében is: Sziklakórház Atombunker Múzeum