A Jósa András Múzeum előtti téren gyülekeztünk egy 2019. októberi szombat délelőttön, ahol vártak ránk, mivel tárlatvezetésen vettünk részt a Szinyei Impressziói kiállításon.

Szinyei Merse Pál nemzeti érzületű nemesi családból származott, amelyben nemzedékek óta megszokott volt az irodalom, a zene és a képzőművészet művelése. Testvérei mindegyike játszott valamilyen hangszeren; a szülők részéről elvárás volt ez feléjük. Apja anyagilag és erkölcsileg is támogatta fia, Pál képzőművészi ambícióit, tanulmányait.

A festőtanonc kezdetben elfogadta müncheni akadémikus tanárának, Karl Piloty-nak iránymutatásait, és történelmi-historikus, valamint római mitológiai témájú képeket festett. Remek portrékat is alkotott, melyeket – bár nem igazán szeretett – apja kérésére készített. A nyíregyházi kiállításon tucatnyi portréja volt látható, családtagjairól és önmagáról.

Mestere rájött azonban, hogy nem a korszakban divatos akadémikus historizmus lesz Szinyei stílusa. Ezután fő témái a saját környezetéből vett egyszerű szituációk, életképek, vidéki természeti látványosságok, azok üde színeivel. Anélkül, hogy ismerte volna a francia impresszionisták munkásságát, festett impresszionista festményeket. A természet gondos tanulmányozása folyamán fedezte fel a napfény forma- és színalakító szerepét fel- és kihasználó plein-airt.

Az 1873-as Majális c. művét értetlenség fogadta a szakma és a közönség részéről egyaránt, karikatúrák gúnyolták a remekművet. Emiatt a festő önbizalma megroppant, évekig nem állított ki. Félix fiának babaportréján láttuk azon ceruzanyomokat, amiket a házban szertehagyott festményekre – így erre is – firkáltak gyermekei… alkotójuk ennyire nem érezte értékesnek a munkásságát.

Csalódásait nehezen élte meg, ami házasságát is megkeserítette, felesége (a „lilaruhás nő”) nem bírta elviselni férje indulatkitöréseit és apátiáját, ezért elváltak.

1894-95-ben, a Képzőművészeti Társulat által rendezett tárlaton tért vissza a közönség elé. 1905-ben került sor első önálló kiállítására a Nemzeti Szalonban. Következő elismerésként kinevezték az Országos Mintarajziskola és Rajztanár Képző (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) igazgatójának, s így az induló fiatalokat és a modern törekvéseket tudta támogatni. 1907-ben a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapító tagja lett. 1914-ben a Szépművészeti Múzeum megnyitotta a Szinyei Termet, az idős mester még megélhette ezt a kitüntetést.

1920-ban, az imádott (és környezetével együtt számtalanszor megfestett) jernyei családi kúriában, szerencsére immár elismerten, halt meg.

Ez az átfogó egyéni kiállítás érdekes tárlatvezetésével együtt élményt nyújtott mindannyiunknak. A meseszép plain-air festmények a múló, zsongító idei nyarat idézték számomra, az egyetlen téli témájú tájképe pedig a (sajnos) hamarosan beköszöntő hideg időt.

Köszönjünk a jelnyelvi tolmácsok munkáját. Programunk a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.

Márföldi Kitti megyei titkár

Forrás: Szinyei Merse Pál életútjának ismertetését a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Könyvtárvilág oldaláról vettük át.