Egy esős napon indultunk útnak Budapestre, a Terror Háza Múzeumba.

Sajnos betegségre hivatkozva 3 fő le is mondta a részvételét. Természetesen az egészség az első.
Meglepetésünkre óriási sor fogadott bennünket, de szerencsénkre mi előzetesen lefoglaltuk az időpontot, így egyből elsőbbséget tudtunk élvezni, azaz előreengedtek bennünket. A pénztárosok egyike éppen jelnyelvhasználó volt, csak pechünkre a sors nem engedte, hogy találkozzon velünk. Így csak jelnyelven tudtunk egymásnak köszönni. 🙂

Kértem jelnyelvi tárlatvezetést, de azt nem tudták biztosítani. Milyen frankó lett volna!

A Terror Házában nem lehetett fotózni, így az ott látottakat nem tudjuk megmutatni. Sokunknak kegyetlenül előtörtek a rossz érzések, de szerintem csak így lehet előrébb, jobb világra jutni, ha ismerjük a múltunkat, a történelmünket! A fárasztó, hosszú várakozások ellenére fantasztikus élményekben volt részünk. Némelyik résztvevőnek volt személyes tapasztalata a látottakkal kapcsolatban, pl. disznóvágás illegalitása stb.

A Terror Háza meglátogatása előtt volt alkalmunk elmenni a Duna-partra, kihasználni az alkalmat a rendkívül alacsony vízállás megtekintésére. Sajnos addigra már 45 cm-rel magasabb lett a vízállás a “rekordállításhoz” képest!