2020. október 28-án a SINOSZ Hódmezővásárhelyi Helyi Szervezete szomszédoló programra várta az érdeklődőket Szegeden, az Alsóvárosi Napsugaras Tájház udvarán. A közeledő mindenszentekhez kapcsolódóan ezúttal a tök került előtérbe – múzeumpedagógiai foglalkozásunkat Kulik Melinda történész-néprajzkutató, a tájház vezetője tartotta.

Megismerhettük a tökfaragás hagyományait és a tök szerepét a magyar népi kultúrában, valamint a mindenszentek napjához kapcsolódó népszokásokat, hiedelmeket. Emellett a Halloween kultúrtörténetéről is szó volt, hiszen napjainkra a fiatalok körében hazánkban is elterjedt a kelta eredetű ünnep:

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék. Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

Halloween szimbóluma hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

Kézműves foglalkozás keretében tököt faraghattunk, majd természetes alapanyagokból kis figurát festhettünk, ragaszthattunk, a végére mindenki kézügyessége szerint alakult egy apró sündisznó. Mindeközben a konyhában is készült valami, így a délutánunk végére már illatozott a sütőben egy tökös finomság: sütőtökös bejglivel kínálhattuk a résztvevőket.

Programunkat a SINOSZ SzÉP keretében valósítottuk meg. Köszönettel tartozunk előadónknak, Kulik Melinda tájházvezetőnek és Vörös Zsolt jelnyelvi tolmácsnak a programon való közreműködéséért.