A hallókészülékek termékkörében változásokat kezdeményez az egészségügyi szakigazgatás. Egyéb termékeknél is alkalmazott úgynevezett vaklicit” módszer bevezetését tervezik, amely azt jelenti, hogy a forgalmazók egymás ajánlatát nem ismerve nyújtanak be ajánlatot a termékekre, amelyek közül a finanszírozó állam választja ki a számára kedvező, legolcsóbb ajánlatot és ehhez igazítja a termékek listaárát.

Súlyos következményekkel járhat,  ha bevezetnék a hallókészülékek termékkörében a vaklicitet, mivel a hallókészülék használatára szoruló sorstársak terhei ezáltal növekedhetnek. Ez komoly érdekvédelmi aggályokat vet fel, így tiltakozásunkat eljuttattuk az egészségügyi szakigazgatás részére, jelezve, hogy a hallókészülék viselésére szorulók rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek egy rövidtávú gazdasági döntés eredményeképpen.

Érveinket alátámasztottuk a hallókészülék használata és a hallókészülék-ellátás magyarországi helyzetképének megismerése érdekében indított kutatásunk eredményeivel is. A kutatás során összesen 973 fő adott választ a feltett kérdésekre. A készülék vásárlása a válaszadók közel felét – 46,2% − nagyon megterheli, 26,1%-át pedig megterheli, és csak 6,7% jelezte azt, hogy nem jelent problémát az új készülék vásárlása. Mindebből arra következtethetünk, hogy a hallókészülék-vásárlás a nagyothalló egyén számára kiemelten megterhelő költséget jelent, még a meglévő állami támogatás mellett is.

A hallókészülékek nagyon sokféle tulajdonsággal rendelkeznek. Jelenleg egy funkcionális csoporton belül vannak elavult, olcsó termékek és emellett az innovatív, sokkal jobb minőségű rehabilitációt biztosító eszközök is megtalálhatóak. Szakmailag teljesen indokoltnak tartjuk az ellátási igényekből fakadó választék biztosítását. A jelenlegi rendszerben a drágább készülék TB-támogatása azonos a referenciaáron lévő − azonos csoportba tartozó − olcsó termék támogatásával, azaz a teljes ár mértéke nem befolyásolja a finanszírozás összegét.

Egy funkcionális csoportban közel száz különböző hallókészülék-típus is lehet, amelyek tulajdonságai, műszaki tartalma, fejlettsége tekintetében rendkívül nagyok a különbségek. Az indikációt végző szakember feladata a lehető legalkalmasabb készülék kiválasztása. Emiatt van az – nagyon helyesen és indokoltan – hogy a forgalmazót a törvényalkotó minimum 15 napos próbahordási lehetőség biztosítására kötelezi, annak érdekében, hogy a bonyolult illesztési folyamat végén biztos legyen a sikeres rehabilitáció.

A fentiek is azt bizonyítják, hogy a vaklicittel nem lehet leegyszerűsíteni a rendszert, sőt egy ilyen intézkedési terv foganatosítása veszélyezteti az ellátást, valamint a betegterhek elviselhetetlen mértékű emelkedését vonja maga után.

A Magyarország által is ratifikált Fogyatékos Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény (CRPD) szellemiségével szembemegy az ismertetett elképzelés, így sorstársaink társadalmi bevonódása, életminőségének legalább szinten tartása érdekében kérjük a tisztelt döntéshozókat, hogy a vaklicit bevezetésétől tekintsenek el a hallókészülékek termékkörében.

SINOSZ, 2019. január 22.