A SINOSZ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezete programján 2021. november 20-án a résztvevőkkel szobrok és nevezetes épületek mentén sétáltunk Szolnokon.

A városi sétánk ezen a kellemes, napsütéses szombat délelőttön a szolnoki vasútállomástól indult.

Először a vasútállomás történetével ismerkedtünk meg, majd a Jubileum téren található “Galaxis” nevű nonfiguratív térplasztikát és a kilenc betonrétegből álló “Tanúhegy” emlékművet tekintettük meg.

Sétánkat folytatva a város szívében álló vasbeton szerkezetű, 36 méter magas Eötvös téri víztoronyhoz értünk, ami több mint hatvan évig állt a szolnokiak szolgálatára, de ez ma már gazdátlanul, romos állapotban vár a sorsára.

A gyaloglásunk következő állomása a szolnoki Hősök tere volt, ahol a II. világháború helyi áldozatainak emlékműve, Győrfi Sándor karcagi szobrász- és éremművész 1994-ben készült “Magyar Golgota” című bronz alkotása található.

Sétánkon tovább haladva az Agóra Terminál előtti térre értünk, ahol Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész 2014. augusztus 30-án felavatott “Curriculum Vitae” című bronz szobra látható. A téren a másik szobor, amit szerettünk volna megtekinteni, Nagy István szobrászművész “Zenélő” című alkotása, de ezt már téliesítették, így le volt takarva, viszont egy fotó segítségével megismerhettük ezt a 180 cm magas kő szobrot is.

Megérkeztünk a sétánkon Szolnok főterére, a Kossuth térre. A teret olyan nagy történelmi múltra visszatekintő épületek keretezik, mint a Verseghy Ferenc Könyvtár, a Damjanich János Múzeum és természetesen a Városháza.

A főteret a 2008-ban és 2009-ben átadott úgynevezett zsánerszobrok díszítik, melyekre jellemző a mindennapi életből vett témák, életképek ábrázolása. A bronz figurák megformálója Kliegl Sándor szobrászművész volt. A “Sétáló ifjú pár”, a “Kutyától megriadt fiú”, a Kezében babát tartó kislány”, a “Gördeszkázó fiú” és a “Horgász” hamar közkedvelt látványosságai lettek a Tisza fővárosának.

A főteret elhagyva az 1990. április 11-én avatott és jelenleg felújítás alatt álló Szigligeti Színházhoz, majd Szigligeti Ede egész alakos bronzszobrához értünk.

Szolnok névadója, Zounok ispán szobrát is megtekintettük, amely Pogány Gábor Benő tervei alapján készült, és az út túloldalán, a Tisza parkban állították fel.

A következő nevezetesség, amit megnéztünk, a Hegedűs Ármin tervei alapján, 1928-ban épített Tisza Szálló és Gyógyfürdő épülete, amely a Tisza folyó partján található.

Az 1972-ben fúrt 948 méteres kút, a Tisza Szálló kútja, ami a legidősebb és egyben a legmélyebb kút Szolnokon. A sétány felé eső nyílt közkifolyó a szolnokiak kedvenc artézivíz-vételező helye.

A sétánk utolsó állomásához érkeztünk. Lajos József 1973 és 1979 között készült kő domborműve a szolnoki Tisza-híd északi pillérén látható, és a Tiszai hajósok emlékét hivatott őrizni. A több elemből álló kőképegyüttes a Tiszán hajózó emberek dolgos hétköznapjaiból ragad ki életképeket.

A sétánk végén felidéztük a látottakat és megbeszéltük, hogy kinek mi tetszett a legjobban.

Ezen a csodálatos napon sok új információval gazdagodtunk, megnéztük Szolnok 13 szobrát, 7 nevezetes építményét és 1 kútját, majd ezek történetével és érdekességeivel is megismerkedtünk.

Szolnok városának még sok-sok látnivalója akad, így tervezzük az újabb városmegismerő sétánkat.

Köszönjük szépen Hamerszki Erika jelnyelvi tolmács munkáját és az érdeklődők részvételét.

Programunk a SINOSZ SzÉP keretén belül valósult meg.