2018. szeptember 28-án tagjainkkal ellátogattunk a Szekszárdi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságra, ahol betekintést nyerhettünk a tűzoltók munkájába.

Mikor egyeztettük az időpontot a tűzoltó alezredes úrral, még nem gondoltam, hogy a forgatókönyvet az élet fogja írni. Mire odaértünk a tűzoltóságra, tűzeset miatt ki kellett vonulnia szinte az összes kocsinak. DE minket vártak, és – az ígérethez híven – végigvezettek minket a Tűzoltóságon és a látogatás végén tagjaink kérdéseire is válaszoltak.

Megnézhettük, hogyan működik egy híradó helyiség, és hogy az ott a szolgálatot ellátó tűzoltó hogyan segíti a beavatkozó állomány munkáját. (A beérkező segélykérések a 112 központokba futnak be elsősorban, vagy a Megyei Tevékenységirányító Központba, innen továbbítják az adott tűzoltósághoz.)

Azt is megtudtuk, hogy…

  • Mi történik, ha tűzeset van?
  • Hány perc van  arra, hogy mindenki menetkészen a kocsiban üljön?
  • Milyen eszközökkel van egy-egy kocsi felszerelve, és milyen nehéz egy-egy szerszám?

Számomra talán a “múzeum” a legemlékezetesebb. Fotók egy-egy régi esetről, régi tűzoltó eszközök… A jelenből visszamentünk a múltba. Így sokkal szemléletesebb volt: látni, hogy mennyit fejlődött a világ, mennyi mindent köszönhetünk a tűzoltóknak. Sokan nem is tudják, hogy ezek az emberek katasztrófa esetén az életüket kockáztatva mentik, ami menthető. Mindennap, munkába menet elköszönnek a családjuktól. Értünk teszik a dolgukat, és csak remélik, hogy munka után haza is térnek. A múzeumban láttunk egy bekeretezett névsort, a kötelességük teljesítése közben hősi halált halt tűzoltók névsorát. Ez előtt a kép előtt mindnyájan csendben fejet hajtottunk. Gondolatban megköszöntük minden tűzoltónak azt, amit szavakban nem lehet elmondani.

Köszönjük szépen Kiefaber Gábor tűzoltó alezredes úrnak, a Szekszárdi Katasztrófavédelmi Kirendeltség Kirendeltség-vezetőjének, és munkatársainak, hogy ez a programunk – a SINOSZ SzÉP keretében – megvalósulhatott.

Dávid Józsefné megyei titkár