Szombathely egy forgalmas utcájában, a halkan csörgedező Perint patak táplálta színes fasorban megbújva áll egy impozáns, sárga kúria. Több mint 100 éve épült a gyönyörű épület, ám szinte senki nem tudja, mit rejt. Zöld kerítés határolja, de tábla nem hirdeti, kié, mi célt szolgál. Emberek nem lakták, gépek otthona volt mindig is.
Ebbe az 1998 óta múzeumként működő épületbe látogatott el 2022. november 12-én a Vas Megyei Szervezet lelkes csapata egyik tagtársuk meghívására, hogy az ivóvíz nyomába szegődjön…

Szombat délután 2 órakor érkeztünk meg a Vízműtörténeti Múzeum bejáratához, ahol tárlatvezetőnktől, Némethy Máriától, a VASIVÍZ ZRt. kommunikációs referensétől rendkívül részletgazdag és érdekes információkat tudhattunk meg a VASIVÍZ ZRt. által működtetett egykori Északi Gépházról.

Az ország második legnagyobb vízműtörténeti gyűjteményét tanulmányozva, a vízellátás történetével kapcsolatos tárgyak, műtárgyak, gépek, fényképek, dokumentumok, gyűjtőkutak között sétálva megtudtuk, hogy az ókori Savariában, már Kr.u. 43-ban is volt kiépített vízhálózat – mind az ivóvíznek a 25 km-re fekvő Bozsokról való idevezetésére, mind a szennyvíz elvezetésére. Kiderült, hogyan zajlott a duguláselhárítás ókori módra, de az is, hogy a rózsaszínű terrazzoval kikent vízvezetékek nem a vörösbor szállítására szolgáltak, mint ahogy azt sokáig hitték.

A molinók között haladva egy nagy időugrásra lehettünk figyelmesek: a 456-ban bekövetkező, Savariát szinte megsemmisítő földrengést követően az 1700-as években találtuk magunkat, melyet a vízhálózat teljes hiánya jellemzett. Köz- és magánkutakból nyerte a vizet a közel 17.000 lakost számláló város, s majd’ kétszáz évet kellett várni, hogy megelégelje a lakosság a körülményes vízvételezési lehetőséget. 1898-ban ugyanis Éhen Gyula polgármester nagyszerű gárdája hat hónap alatt kiépíttette a vízhálózat- és szennyvízelvezető rendszert, megépíttette az első víztornyot és az első vízművet, mely a Perint patak kavicsteraszából látta el ivóvízzel Vas megye lakosságát.
Az ivóvízhez kapcsolódó megpróbáltatások azonban ezzel nem értek véget: a talajvízből csöveken át vételezett és a vízműben megtisztított ivóvizet okolták az 1908-as tífuszjárványért, s habár ennek semmi alapja nem volt, új rendszer létrehozását követelte a közhangulat. Így alakult ki a ma is működő hálózat: eleinte 26 kutat fúrtak a Perint kavicságyába, melyeket a föld alatt alagutakkal kötöttek össze; ma a VASIVÍZ ZRt. 208 kutat üzemeltet Vas megye területén, hogy tiszta, érintetlen, 100 méter mélységből érkező ivóvíz jusson el a lakossághoz a megfelelő vízkezelést követően.

A bemutatónak köszönhetően tagjaink hosszasan tudnának mesélni a különböző víztisztítási technológiákról, a szennyvíz útjáról, Szombathely vízzel kapcsolatos egyéb emlékhelyeiről. Elmondanák, mit keres egy II. világháborús óvóhely a múzeum területén, és segítenének megválaszolni a tárlatvezetést követő ellenőrző teszt kérdéseit. De inkább gyertek el Ti magatok is, és utána kóstoljátok meg a mi finom, üdítő vasi vizünket!

A múzeumlátogatást követően a közben 30 fősre duzzadt csapatunkkal visszatértünk a szervezet klubhelyiségébe, ahol Gergácz Marcell megyei elnök kezdeményezésére baráti beszélgetésekkel eltöltött teadélután vette kezdetét estébe nyúlóan.

Szeretnénk köszönetünket kifejezni Némethy Máriának, a VASIVÍZ ZRt. kommunikációs referensének a rendkívüli kedvességért és érdekes előadásért, Mühl Balázs jelnyelvi tolmácsnak a kommunikációs akadálymentesítésben nyújtott segítségért és Kendik Tamásnak, aki figyelmünkbe ajánlotta ezt az egyedülálló programlehetőséget.

A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.

Szeretettel várjuk minden kedves tagunkat év végi programjainkon is!