Simon Bálint nyugalmazott mentőtiszt, a Magyar Vöröskereszt Országos Szervezete Etikai bizottságának tagja, valamint Nógrád Megyei Szervezetének vezetőségi tagja – aki tagjaink körében már ismerősnek számít – tartott előadást az elsősegélynyújtásról a SINOSZ Nógrád Megyei Szervezeténél.

Elmondta, hogy a vezető halálok Magyarországon a szív- és keringési betegségekből adódik. Amennyiben az illetőnek beavatkozásra van szüksége, összesen 4 perc áll rendelkezésre, hogy ellátáshoz jusson, állapota stabilizálódjon, illetve a halálból is visszahozható a beteg az esetek 85%-ában, amennyiben gyors és szakszerű segítségben részesül. A fennmaradó 15%-nál valamilyen szervi betegség állhat fenn, amikor a szakszerű ellátás ellenére is nehezebb az életmentés. A 4 perc, ami rendelkezésre áll, nagyon kevésnek számít, ugyanis ennyi idő alatt gondoskodni kell a biztonságos környezetről, a beteg állapotának felméréséről, a megfelelő elhelyezéséről, illetve megállapítani, hogy az illetőnél van-e légzés, ha nem, akkor minél hamarabb meg kell kezdeni az életmentést. Továbbá mentőt kell hívni, ugyanis az életmentés során az a személy is kifárad és pánikba esik, aki segíteni szeretne.

Ha a betegnek nyílt hasi sérülése, gerinctörése, combtörése, keresztcsonttörése van, vagy a mellkasa súlyosan sérült, úgy mozgatni nem szabad, valamint az újraélesztés nehezebben végezhető el, hiszen más szervekben is kárt lehet tenni, illetve a már meglévő sérüléseket súlyosbítani. Az ellátásra szorulót először érdemes a vállánál óvatosan megmozgatni, hátha csak alszik, vagy kisebb baleset történt vele, netán alkoholos állapotban van. Egy ájult sérült többnyire az agy vérellátási zavara miatt esett össze, viszont a megrázásra, megszólításra többnyire valamilyen válaszreakciót ad – kinyitja szemét, valamilyen hangot ad ki, megszólal.

Ezzel szemben az eszméletlen sérült a megrázásra, megszólításra nem reagál, továbbá a reflexei sem működnek. Az eszméletlen sérültnek tehát nincsenek reflexei, ezért potenciális életveszélyben van. Hiányzik a nyelv-garat reflexe, amely fulladáshoz vezethet, ezért gondoskodni kell a mielőbbi légútbiztosításról. A légútbiztosítás előtt azonban teljes betegvizsgálatot kell végezni. Meg kell nézni, hogy nincs-e idegen anyag az orrban, a szájban, és szükség esetén eltávolítani az elzáródást okozó anyagot. Fontos, hogy a sérült személy fejtartása az egyenesnél picit hátrébb húzva legyen, azaz a légutak szabadak legyenek, valamint a sérültet szilárd alapra fektessük, amennyiben nincs kizáró ok a mozgatásra.

A légzés megfigyelése elsődleges. Amennyiben a beteg lélegzik, úgy valószínűleg eszméletlen, ha nem, akkor halott. A légzés hármas észlelése: 1. kiáramló levegő érzékelése a fülünkkel. A hallássérülteknél ez probléma lehet, így ajánlatos a 2. lépéssel folytatni: az arcunkat a beteg fejéhez közel tenni, és ha a levegőt nem érezzük, akkor a mellkas emelkedését kell figyelni. Ha szeles idő van, akkor nem érdemes az arcunkkal próbálkozni. Ez mindösszesen maximum 10 másodpercet vegyen igénybe! Fontos, hogy a légzés biztosítása érdekében a sérült személy fejtartása is szabályos legyen, azaz a légutak szabadak legyenek, valamint a sérültet szilárd alapra fektetjük, amennyiben nincs kizáró ok a mozgatásra.

Ha a beteg nem lélegzik, akkor ma már a keringését vizsgálni nem tartozik bele a protokollba, egyrészt időt vesz el, másrészt a gyenge keringést, pulzust nem biztos, hogy ki lehet tapintani. Ebben az esetben befúvásos lélegeztetést kell végezni: a levegő befújásához egy olyan anyag szükség, amin a levegő átmegy (papír zsebkendő nem jó, a géz a legideálisabb, de nem biztos, hogy a mentők érkezéséig rendelkezésre áll). A befújás történhet orron és szájon keresztül is, mindkét esetben az idegen anyagot el kell távolítani az adott szervből. Befújás esetén figyelni kell, hogy a mellkas emelkedik-e, hiszen akkor kerül levegő a tüdőbe. Ha a has emelkedik, az nem jó, mert akkor a levegő a gyomorba jut. A levegőbefújásnak akkor van értelme, ha a levegő a szabad légjáratokon keresztül stabilan a tüdőbe jut. Más esetben a helyzet súlyos, így megint az újraélesztés mellett kell dönteni.

Szó esett róla és bemutatásra került még az Esmarch-féle műfogás, amelyet széles körben alkalmaznak a sürgősségi ellátásban. A műfogás lényege, hogy az eszméletlen beteg fejét enyhén hátrahajtjuk, alsó állkapcsát előreemeljük, ezáltal az izomtónusát elvesztett nyelv kisebb eséllyel zárja el a légutat. A fejét stabilan megtartjuk 3 ujjunkkal. Sürgősségi ellátás, illetve altatás során ez a pozíció jelentősen segíti az eszközös légútbiztosítás kivitelezését is. Erre főleg akkor van szükség, ha a sérülések súlyosabbak, és csak a fej mozgatása veszélytelen, viszont ez életmentő.

A mellkas-kompressziónál percenként kb. 100 lenyomást kell végezni: a beteg fekvő helyzetű testét kb. 1/3-ad részig lenyomni. Fontos, hogy maga az elsősegélynyújtó is kényelmes helyzetben legyen, és az újraélesztéssel egy időben megtörténjen a mentő értesítése is. Minél előbb ér ki a mentő, annál nagyobb biztonsággal lehet a sérültet megmenteni. Ugyanakkor a szakszerű beavatkozás elmaradhatatlan, és viszonylag könnyen tanulható, gyakorolható. Fontos, hogy újraélesztésnél a bordatörés esélye nem valószínű, és ha mégis megtörténik, akkor a borda hajlata miatt a szívet nem érheti. A lélegeztetést és mellkas-kompressziót addig kell végezni, amíg a beteg állapota nem stabilizálódik, vagy amíg a mentők ki nem érkeznek, vagy valaki nem veszi át a szakszerű mentést.

A stabil oldalfekvést is csak olyan esetekben szabad alkalmazni, ha nincs törés, vagy nyílt hasi, mellkasi sérülés. Az előadó többször bemutatta, hogyan lehet a sérültet stabil oldalfekvésbe helyezni.

Fontos megjegyezni, hogy még abban az esetben is kötelező a mentőket kihívni, ha a sérültet teljes biztonsággal és szakszerűen el tudtuk látni, hiszen a beteg állapotának felméréséhez további eszközök, vizsgálatok és magas szintű szakmai beavatkozás szükséges: a sérült további megfigyelése alapvető fontosságú, mely csak megfelelő környezetben és szaktudás mellett lehetséges.

Az előadónak ezt követően egyéni kérdéseket lehetett feltenni, pl. más betegségekkel, sérülésekkel kapcsolatban. Ha a sérült személy eszméleténél van, akkor kiemelt fontosságú a kommunikáció. Hallássérült személy esetében a jelnyelvismeret hiánya esetén fontos lehet az írás, a szájról olvasás, az egyértelmű jelzések, a mimika és a gesztusok.

Ha a mentők, rendőrség vagy tűzoltóság segítségére van szükséged, de nem tudod hívni a 112-t, a 112 SOS Hallássérülteknek alkalmazással néhány érintéssel, pár másodperc alatt SMS-ben is beküldheted a vészjelzést.

A rendőrség számára fontos, hogy a 112 segélyhívót mindenki elérje. Ezért a siket és nagyothalló felhasználók számára mobilalkalmazást készített. A neve: 112 SOS Hallássérülteknek.

Az alkalmazás segít, hogyha vészhelyzet van. Néhány érintéssel, pár másodperc alatt küld egy SMS-t, ami minden szükséges információt tartalmaz. Az SMS a 112 Hívásfogadó Központjába érkezik. Az üzenet néhány érintés után ezeket az információkat küldi el: helymeghatározás (GNSS/GPS koordináta), személy, küldő azonosítója, mi történt, hány érintett van, van-e életveszély. A 112 SOS Hallássérülteknek alkalmazás Android és iOS készüléken is működik.

További részletek az alábbi linken, ahol videós bemutatót is találtok:

112 SOS Hallássérülteknek

Az előadást követően az újraélesztést bábun is lehetett gyakorolni. Ezután a jelenlévők szűrővizsgálaton (vérnyomás- és vércukormérés), valamint egyéni életmódbeli tanácsadáson vehettek részt.

A program SINOSZ SzÉP keretében, jelnyelvi akadálymentesítéssel valósult meg.

Márton Márk megyei titkár