Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

HALLÁSSÉRÜLÉS

NAGYOTHALLÁS

SIKETSÉG

A 30 és 90 decibel (dB) közötti hallásvesztés nagyothallás.

– 20-40 dB szint között kis-közepes hallásvesztés: a suttogó beszéd vagy a patakcsobogás már nehezebben észlelhető.

– 40-60 dB szint között közepes hallásvesztés: a normál társalgási beszéd megértése is gondot okozhat.

– 60-75 dB szint között közepesen súlyos hallásvesztés: a hangos beszédet vagy az ajtócsengőt sem halljuk már meg.

– 75-90 dB szint között súlyos hallásvesztés: a hangosabb zajokat is csak közelről halljuk meg. 

A 90 dB fölötti hallásvesztés siketség.

A 90 dB feletti szintű hallásvesztés: hallásmaradvány, siketség.

Az ilyen súlyos fokban hallássérült személyek többsége már semmiféle hangot nem érzékel, a teljes csend világában élnek. Néhányan legfeljebb egyes erős hangokat és rezgéseket (pl. mennydörgés, tűzijáték, mentőautó szirénája) képesek valamennyire érzékelni.

A nagyothallás a legtöbb esetben hallókészülékkel valamilyen szinten korrigálható, ezért a legtöbb nagyothalló ember hallókészüléket visel az egyik vagy mindkét fülén.
(Tévhit: ezzel a segédeszközzel nem válnak hallóvá a nagyothalló emberek!)

A siket embereknek nincs, vagy csak minimális a hallásmaradványuk, ezért ők a beszéd megértésére hallókészülékkel sem képesek. Mivel ők többnyire nem viselnek hallókészüléket, így a hallássérülésük láthatatlan, általában csak a jelnyelvi kommunikáció esetén észlelik a kívülállók.

A nagyothalló személyek beszéde többé-kevésbé jól érhető, de nagy egyéni különbségek vannak ebben a halláscsökkenés mértéke (enyhe, közepes vagy súlyos fokú), a hallássérülés típusa és ideje (milyen életkorban történt a hallásvesztés), és egyéb okok miatt is.

A siket emberek beszéde általában nehezebben érthető, mint a nagyothallóké, de az érthetőség attól is függ, hogy az adott személy mikor veszítette el a hallását. Leginkább a veleszületett vagy kisdedkorban szerzett hallássérülés esetén jellemző a hallók számára szokatlan beszédmód.
(Tévhit: a siket emberek némák – ezzel a tévhittel, amely a furcsa beszédhangzásból adódik, szerencsére már egyre ritkábban találkozunk.)

A beszéddel történő kommunikáció során a nagyothalló személyek közül sokan támaszkodnak a szájról olvasásra is, rásegítésként, „kiegészítve” ezzel a hallókészülékkel biztosított hallásukat. A szájról olvasás képességében és igénybevételében azonban nagy egyéni különbségek vannak: például az idős korban, vagy a felnőttként hirtelen nagyothallóvá vált emberek általában nem képesek elsajátítani ezt a készséget.

A szájról olvasás a siket emberek számára is nélkülözhetetlen, de nem önmagában, hanem a jelnyelvi kommunikáció részeként. Például a több jelentésű jelek esetében a beszédpartner szájképe alapján lehet eldönteni, hogy éppen melyik értelmében használja az adott jelet.
Szintén fontos eszköz a mimika (arcjáték), sőt a testtartás, testbeszéd is szerepet játszhat a könnyebb megértésben.

A nagyothalló személyek között is vannak jelnyelvhasználók, főként azok, akiknek a családjában van(nak) siket(ek), vagy akik óvodába, iskolába siket közösségbe jártak.

Többségük számára azonban a hangzó beszéd az elsődleges kommunikációs eszköz.

A jelnyelvet elsősorban a siket emberek használják a hallássérültek közül, a többségük számára ez az elsődleges nyelv, sok esetben ez az anyanyelvük. A jelnyelv a kommunikációjuk alapja, nélkülözhetetlen mind a saját mondanivalójuk közvetítéséhez, mind a mások által közöltek befogadásához.
A magyar jelnyelv hivatalosan elismert nyelv, amelyről egy külön törvény rendelkezik: a 2009. évi CXXV. törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról, röviden a Jelnyelvi törvény.

A saját, közös nyelv a siketkultúra, a siket identitás meghatározó része. A magyar siket közösség nyelvi kisebbségnek tekinti magát.

Az akadálymentesítés módja lehet a nagyothalló személyek számára (a helyzettől függően):
– feliratozás (pl.: televízió, mozi)

– írótolmácsolás (pl.: konferencia, értekezlet)

– jegyzetelő tolmácsolás (pl.: egyetemi oktatás)

– indukciós hurok (pl.: ügyfélszolgálati pult, (jegy)pénztár, előadóterem)

– speciális mikrofonrendszer (pl.: színház, oktatás)

– jelnyelvi tolmácsolás (a nagyothalló személyek kisebb hányadánál alkalmazható)

– egyéb megoldások, pl.: orális tolmácsolás, feliratozás okostelefonon (ezek kevésbé jellemzőek, vagy még csak kísérleti jelleggel alkalmazzák)

Az akadálymentesítés ideális módja a siket személyek számára a jelnyelvi tolmácsolás. Az olvasott szöveg, a feliratozás a többségük számára nehezebben érthető.

Ennek fő oka, hogy a magyar nyelv –

hangzó és írott formában is – csak a második, nem természetes nyelvük, a magyar jelnyelvhez képest igen eltérő szerkezetű, szinte egy „idegen nyelv”.
A másik tényező a magyar siketoktatás sajátossága: az ún. siketiskolákban évtizedek óta orális módszerrel történik, a szájról olvasásra épül az oktatás. Ez is hozzájárul, hogy sokaknál nem alakul ki a megfelelő szövegértési képesség.