Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

Ha egy könyvtárra gondolunk, a legtöbbünknek a végtelen polcok, a könyvszagú hosszú sorok és az egymás mögé sorakozó betűk adta tengernyi információ jut eszébe. De mi történik akkor, ha egy olyan közösség érkezik ide, amelynek tagjai számára létfontosságú, hogy ezeket a leírt szavakat képekké formálják, és a múltat ne csak olvassák, hanem lássák és átérezzék? A SINOSZ Vas Vármegyei Szervezetével 2026. május 28-án pontosan egy ilyen látogatáson vettünk részt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Az apropó méltóságteljes volt: a könyvtár névadója, a vidékünk szülötte, Berzsenyi Dániel 250 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Spiegler-Kutasi Nikoletta meghívására érkeztünk, de nem egy szokványos tárlatvezetés várt ránk. A program a beszédes Titkos ajtók nyomában címet viselte – és ahogy teltek az órák, úgy tárultak fel előttünk olyan világok, amelyek a hétköznapi látogatók elől rejtve maradnak.

Az első titkos ajtó a „legek raktárába” vezetett. Ahogy beléptünk, azonnal megcsapott minket az ódon papír és a történelem összetéveszthetetlen illata. Különleges, hatalmas, kvázi hajókormányokkal mozgatható gördülőállványok között sétáltunk, mintha egy tudás-óceán matrózai lennénk. Itt megérinthettük a könyvtár legvastagabb és leghosszabb kötetét – utóbbi akkora volt, mint egy kislány! Aranyozott és faborítású ritkaságok meséltek a múlt iparosmestereinek alázatáról.

A labirintusszerű folyosók a második titkos ajtóhoz, a könyvkötészetre vezettek minket. Itt Németh Gabriella, a beteg könyvek gyógyítója fogadott bennünket, aki már 22 éve dolgozik itt. Ő az, aki szeretettel foltozza meg a megtört gerinceket, varrja újra a szétesett lapokat, és aranyozza a borítókat. Megmutatta nekünk a technológiát, s ajándék könyvjelzővel is készült. Kiderült, hogy Gabinak sárvári kötődései vannak, ami rögtön megnyitotta a sárvári tagjaink szívét. De a legszebb pillanat mégis az volt, amikor az egyik tagunk elmondta, hogy egykor ez volt a saját szakmája is.  

A harmadik titkos ajtó mögött a mikrofilm-olvasó várt ránk, ahol különleges, régi diavetítőkre emlékeztető nagy szerkezetek segítségével lapozhattunk bele a digitalizált újságokba. Hatalmas, szívmelengető meglepetés volt számunkra, hogy a könyvtár munkatársai előre előkészítettek nekünk olyan régi cikkeket, amelyek kifejezetten a mi szervezetünk múltjáról szóltak.

Elhaladva a Berzsenyi-jubileumi kiállítás vitrinjei mellett – ahol a költő 250 éves levelezését és tudományos munkáit őrzik abból a korból, amikor a hivatalos nyelv még a német volt – beléptünk a helytörténeti raktárba, a negyedik titkos ajtó mögé. Olyan régi, szombathelyi fotók tucatjait nézegettük, amelyek valósággal felrobbantották a nosztalgiavonatot. Tagjaink lelkesen mutattak a képekre: a régi Kaszinó, az első világháborús emlékmű, a régi fürdő, vagy az oladi kilátó. A képek nemcsak Szombathely múltját mutatták meg, hanem a tagjaink saját gyermekkorát, fiatalságát, az utcákat, ahol szerelmesek voltak, és a tereket, ahol játszottak. A könyvtár itt teljesítette be igazi küldetését: az emlékek őrzőjévé vált.

Ezt a meghittséget csak fokozták a minikönyvek, amelyek olyan aprók voltak, hogy szinte eltűntek a tenyerünkben – köztük egy parányi szerelmeskönyv –, valamint a 17-18. századi, kézzel írt imádságos- és krónikás könyv, amelyen egykor 4-5 ember dolgozott együttesen, otthagyva a keze nyomát az örökkévalóságnak.

A kétórás látogatás végén a gyermekkönyvtárban kötöttünk ki, ahol Zsigri Máriának köszönhetően mi magunk is a könyvek alkotóivá válhattunk. Színes papírokból, kétféle méretválasztékban (ki minit, ki nagyobbat) saját kezűleg készítettünk könyveket kézi kötéssel.

Bár a hallássérült emberek számára a hagyományos olvasás és szövegértés sokszor egy másik, küzdelmesebb utat jelenthet, ezen a délutánon bebizonyosodott, hogy a könyv nem csak betűk halmaza. A könyv egy tárgy, egy emlék, egy alkotás. Tagjaink hihetetlen kreativitással, elmélyülten, csillogó szemmel válogatták a színes lapokat, szabtak, ragasztottak és varrtak. A kézműveskedés során mindenkiből előbújt a gyermeki játékosság és alkotóvágy.

Saját készítésű, kézzel fogható emlékekkel és a szívünkben melegséggel távoztunk. A Berzsenyi Dániel Könyvtárban ezen a délutánon a titkos ajtók mögött nemcsak könyveket találtunk, hanem a saját múltunkat, a közösségünk erejét és a megőrzött pillanatok varázsát.

Köszönjük mindenkinek, aki ezen az úton segítségünkre volt. Köszönjük Leitner Viktória jelnyelvi tolmácsolását is. A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.