Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

Az Európai Fogyatékosságügyi Fórum (EDF) és az Európai Parlament immár ötödik alkalommal szervezte meg 2023. május 23-án, Brüsszelben a Fogyatékossággal Élő Személyek Európai Parlamentje rendezvényt.

Köszönjük szépen Dr. Kósa Ádám európai parlamenti képviselőnek a meghívást, hogy a magyar delegáció tagjaiként, a SINOSZ képviseletében részt vehettünk mi is az eseményen: Kiss Orsolya országos elnökségi tag, Botos Barbara személyi asszisztens, jelnyelvi tolmács és dr. Laczka Zsanett esélyegyenlőségi referens.

A nap az Európai Parlament rövid bemutatásával indult. Jelenleg az Európai Parlamentben (továbbiakban: EP) 705 képviselő van. A 27 tagállam a lakosságszám alapján küld képviselőket az EP-be, akik nem az országok szerint ülnek az ülésteremben, hanem frakciók szerint. Egy frakció megalapításához 6 vagy 7 tagállamból 25 tagra van szükség. Jelenleg hét frakció működik, most az Európai Néppárt a legnagyobb. Az EP elnöke is ennek a frakciónak a tagja. Az EP képviselői több mint 200 politikai párt képviselői, ami hatalmas értéke az EU-nak, hiszen egy sokszínű Európa képe rajzolódik ki. A képviselőkre nagyon fontos feladat hárul: csökkenteni kell a különbségeket, hidat kell építeniük az emberek között.

Elmondták érdekességként, hogy 24 hivatalos nyelv van az Európai Unióban. A Fogyatékossággal Élők Európai Parlamentje rendezvényen ebből 22 nyelven zajlott tolmácsolás, s mellette további két nyelven: ukránul és nemzetközi jelnyelven is. Profi, a legjobb tolmácsok dolgoznak az EP-ben. A tolmácsok többnyire 4-5 nyelven tudnak tolmácsolni. Kiderült, hogy a tolmácsok jelezhetik, hogyha túl gyorsan beszél a felszólaló és nem tudják követni. Ilyenkor megnyomnak egy gombot. Ha többen egyszerre nyomják meg, akkor jelzik a hozzászólónak, hogy lassabban beszéljen. De persze nem véletlen, hogy gyorsan beszélnek a képviselők, amikor felszólalnak! Többnyire egy percük van, hogy elmondják gondolataikat.

A Fogyatékossággal Élők Európai Parlamentje rendezvényt Roberta Metsola, az EP, és Yannis Vardakastanis, az Európai Fogyatékosságügyi Fórum (továbbiakban: EDF) elnökei nyitották meg.

Az EP elnöke azzal kezdte gondolatát, hogy „az Európai Parlament az inklúzió helye”. Az Unióban minden ötödik ember valamilyen fogyatékossággal él, az akadálymentesítés tehát elengedhetetlen. Sajnos egyelőre az akadálymentesítés inkább kivételként jelenik meg napjainkban, és nem természetes tényként.

Az EU mottója: „Egységesen a sokszínűségben”. Fontos, hogy a fogyatékossággal élő személyek is élni tudjanak jogaikkal. Amikor egyenlő jogokról beszélünk, valódi jogokról kell beszélni. Dolgozni kell azon, hogy ez az egyenlőség ne csak papíron legyen rögzítve, hanem a mindennapok valóságává váljon.

Yannis Vardakastanis egy üzenetet fogalmazott meg: „Mi, fogyatékossággal élő emberek, nem toleráljuk tovább a diszkriminációt!” Ez magába foglalja, hogy senkitől sem vonhatják el – fogyatékossága miatt – a szavazati jogát, és azt, hogy választható legyen. A választásoknak egyenlő eséllyel hozzáférhetőnek kell lenni mindenki számára. A fogyatékossággal élő emberekre egyenlő félként kell tekinteni mindenhol, illetve védelem illeti meg őket a hátrányos megkülönböztetéssel szemben. Joga van ennek a közösségnek is a szabad mozgáshoz, az akadálymentes közlekedéshez, a munkavállaláshoz, és ahhoz, hogy tagjai jó életkörülmények között éljenek. Ez a parlamenti ülés teret ad az érintetteknek, hogy hallathassák hangjukat.

A rendezvény 3 nagy téma megvitatásából és egy kiáltvány elfogadásából állt. Az egyes témáknak volt két-két témafelelőse és 4-5 felvezető előadója. Ezt a felvezetést a delegáltak 1-1 perces hozzászólásai, észrevételei követték. Majd a téma előadói és felelősei válaszoltak, összefoglalták, illetve lezárták a blokkot.

Az első blokk „Az akadályok áttörése – Szabad mozgás és teljes részvétel” címet kapta. Az előadók három kérdéskört jártak körül: szavazójog, szavazások akadálymentesítése és az Európai Fogyatékossági Kártya.

Bár az Unió sokat tesz az akadályok ledöntése érdekében, de még mindig nagyon sok az akadály –vezették fel a témát. Vera Jourová az Európai Bizottság munkáját, cselekvéseit és terveit ismertette. Elmondta, hogy egy év van az EP-választásokig, mely során nagyon fontos, hogy a választásról szóló információk a fogyatékossággal élő személyekhez is eljussanak. Ehhez több kommunikációs csatornára van szükség. Az átláthatóság jegyében a politikai információkat digitálisan is közzé kell tenni. A szavazóhelyiségek akadálymentessé tétele elengedhetetlen, és emellett javaslatot tesznek az e-szavazás lehetőségére is.

Emilly O’reilly Európai Ombudsman azzal kezdte gondolatait, hogy a demokrácia alapelvének nem csak a választásokon kell érvényesülnie. Ide tartozik az is, hogy az információknak mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhetőknek kell lenniük; biztosítani kell a pártokkal való kommunikációt; biztosítani kell a választás lehetőségét, továbbá azt is, hogy a fogyatékossággal élő emberek is jelöltethessék magukat. Hiába vannak rögzítve a jogszabályokban a jogok, azokkal élni sokszor nehéz, vagy szinte lehetetlen. Ennek változnia kell.

Karine Lalieux a belga kormány tagjaként jelent meg, és az Európai Fogyatékossági Kártyáról mondta el gondolatait, melyet Belgium már 2016 óta tesztel. Az EU egyik alapelve a szabad mozgás, azonban ez a fogyatékossággal élő emberek számára többnyire nem valósul meg. Elmondta, hogy Belgiumnak pozitív tapasztalatai vannak az Európai Fogyatékossági Kártyával (továbbiakban: Kártya), több mint 25 ezer belga állampolgárnak van is ilyen Kártyája. Úgy látja, hogy ezzel összefüggésben javult a kommunikáció a fogyatékossággal élő személyek érdekvédelmi szervezetei és a szolgáltatók között. Vannak azonban még mindig olyan területek, amelyeken nem használhatóak ki a Kártya által biztosítandó előnyök. Ezek a kultúra és a sport.

A delegáltak is sok érdekes tapasztalatot és gondolatot megosztottak, felhívva a figyelmet sok más problémakörre:

• – Egy olasz küldött az újszülöttek szűrővizsgálatainak fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy a szükséges korai fejlesztés mielőbb megkezdődhessen.
• – A fogyatékossággal élő nők jogaira is nagy hangsúlyt kell fektetni. Első lépés ehhez az Isztambuli Egyezmény elfogadása és alkalmazása. A fogyatékossággal élő nők gyakran erőszakos cselekmények áldozatai. De sok más esetben is sérülnek az emberi jogok, mint például, ha nincs biztosítva a kommunikációs akadálymentesítés érdekében a jelnyelvi tolmács. Ilyen méltatlan helyzet például, ha egy siket nő az ép halló fiával megy nőgyógyászhoz, és a fiú tolmácsol a vizsgálat során.
• – Az EUD hozzászólója többek között elmondta, hogy 31 nemzeti jelnyelv van az EU-ban.
• – Egy bevándorló, vak nő a saját tapasztalatát mondta el, hogy halmozottan hátrányos helyzetben lévő emberként milyen nehéz volt helytállnia a munkaerőpiacon, hiszen a bevándorlók majdnem 100%-a munkanélküli. Emellett ő még látássérült is. De nem szabad feladni, el lehet érni a kitűzött célt. Jelenleg bírósági tolmácsként dolgozik a hazájában.
• – Egy másik delegált arra hívta fel a figyelmet, hogy még mindig megvalósítanak olyan projekteket, amelyek nem biztosítják mindenki számára az egyenlő esélyű hozzáférést. Például otthonok épülnek úgy, hogy nem akadálymentesek. Ezek által szociális kirekesztés valósul meg. Ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el, szükség van szankciók alkalmazására, ha a teljes akadálymentesítés a projekteknek nem része.
• – A téma utolsó hozzászólója egy ír mozgássérült nő volt. A története sokaknak könnyet csalt a szemébe. Saját, személyes tapasztalatát osztotta meg a részvevőkkel, hogyan is jutott el erre a rendezvényre. Kálváriája már hazája repülőterén kezdődött. Saját kerekesszékét ott kellett hagynia, csak egy másikat használhatott. Mivel a repülőtér személyzete felkészületlen volt, 1 óra 40 perces késéssel szállt fel a gép, és a pilóta ráadásul bemondta, hogy a kerekesszékes utas miatt késik a gép, megalázva a nőt ezzel. Brüsszelbe érve is 2 órát kellett várnia egy nem megfelelő székben, amíg egy kerekesszékbe átülve elindulhatott a repülőtérről. Története jól mutatja, hogy még napjainkban is mennyi diszkriminatív és megalázó helyzetbe kerülnek a fogyatékossággal élő emberek.

Az első blokk lezárása után Yannis Vardakastanis elmondta, hogy az EDF megfogalmazott egy kiáltványt, amelynek elfogadását kéri a Fogyatékossággal Élők Európai Parlamentjétől. A kiáltvány ismertetésére Alexandre Gomez lett felkérve, de mivel nem talált segítő személyt az útra, ezért le kellett mondania a részvételt. Ez a helyzet is jó példa arra, hogy a támogató szolgáltatások biztosítása nem luxus a fogyatékossággal élő személyeknek, hanem alapvető emberi jog.

Az EDF által megfogalmazott kiáltvány fő gondolatai a következők:

– Egyenlő politikai jogokat kell biztosítani! Nem fogadja el a fogyatékossággal élő közösség a kivételt.
– Létre kell hozni egy akadálymentesítéssel foglalkozó európai ügynökséget!
– Be kell vezetni minden tagállamban az Európai Fogyatékossági Kártyát!
– Egy új finanszírozási alapot kell létrehozni, melynek a legfőbb célja a fogyatékossággal élő személyek képzéseinek és foglalkoztatásának elősegítése!
– A kényszer-sterilizációnak bűncselekménynek kell lennie minden tagállamban!
– A légi közlekedéshez való egyenlő esélyű hozzáférés érdekében jogszabályokat kell létrehozni!
– Segíteni kell, hogy létrejöjjön egy akadálymentes és inkluzív Ukrajna!

A kiáltványt 0 tartózkodás mellett és 0 nem szavazattal, egyhangúlag elfogadták az ötödik Fogyatékossággal Élők Európai Parlamentjének delegáltjai. Továbbá a résztvevők kötelezték magukat, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kiáltványban rögzítettek érvényesüljenek.

A második blokk a „Harcolunk a jogainkért – az egyenlőtlenségek, a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem”címet kapta.

Helena Dalli egyenlőségért felelős európai biztos az egyenlőség biztosításának fontosságát és a tagállamok általi megvalósítását hangsúlyozta, hogy ne érje kirekesztés a fogyatékossággal élő embereket. A legnehezebb ennek megvalósítása – véleménye szerint – az oktatásban, a foglalkoztatásban, a lakhatásban, és a függetlenség biztosításában, ezért a társadalmi kirekesztés a fogyatékossággal élő személyeket különösen érinti.

A független életvitel alapja a közösségi befogadás. Erről az Európai Bizottság idén egy útmutató kiadását tervezi, melynek célja a jövőbeli, minőségi megélhetés elérése.

A fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása során a legnagyobb nehézséget talán az okozza, hogy a foglalkoztatók bizonytalanok, nem ismerik az érintett személyek igényeit. Épp ezért készül egy fogyatékossági, foglalkoztatási kézikönyv is.

Az ír származású Tamara Byrne érintett – értelmi fogyatékossággal élő – személyként szólalt fel. Elmondta, hogy az ír kormány elfogadta a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt (továbbiakban: CRPD), és nem érti, hogy miért nem hajtják végre az abban foglaltakat. Kiemelte, hogy fontos, hogy olyan életet élhessen, amilyet szeretne: megválaszthassa, hol és mit tanul, a munkahelyét, a barátait, a lakhatását és a hobbiját. Ehhez arra van szüksége, hogy megfelelő támogatószolgálat legyen biztosítva számára. Ő nem adta fel, kitűzte a célt, hogy hol és mit szeretne tanulni, és elvégezte az egyetemen a történelem szakot. Mellette önkénteskedett is, és azóta is különböző szociális tevékenységet folytat. A fogyatékossággal élő személyek többsége nem kap esélyt az önálló életre, pedig sok mindent elérhetnek, sokra vihetik az életben.

Carlos Susias a szegénységről beszélt, és hogy az milyen mértékben érinti a fogyatékossággal élő embereket. A szegénységet meg lehet mérőszámokkal határozni, egységesen mérik minden országban, de valójában ez mindettől független: ha választani kell, hogy ételt adunk a gyermekünknek, vagy fűtünk, akkor fölöslegesek a mérőszámok.

A fogyatékossággal élő személyek közösségében 18%-kal nagyobb arányban jelenik meg a szegénység, mint a társadalom nem fogyatékossággal élő tagjai között. És kimutatható, hogy a nők sokkal inkább ki vannak téve ennek az életkörülménynek, mint a férfiak. A kiadások legnagyobb részét az élelmiszer- és az energiaköltségek teszik ki. A szegénység egyik legjobb kezelési módja az oktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés és a megfelelő bérezés lenne. Bár ezek tagállami kérdések, az EU-nak mégis foglalkozni kellene vele.

Természetesen ezekhez a témákhoz is gondolatébresztő hozzászólások érkeztek a delegáltaktól:

– Az egyik felszólaló elmondta, hogy őt indukált deluzionális rendellenességgel diagnosztizálták, melynek kezelése műtéttel, vagy stimulációval történik. Sajnos a műtéti kezelés drága, ezért nagyon ritka, amikor elvégzik a beavatkozást. Neki megcsinálták, és ezáltal teljes életet tud élni, azonban felhívja a figyelmet rá, hogy ez sokaknak nem adatik meg.
– Ahhoz, hogy az önálló részvétel megvalósulhasson mindenki számára, az államnak térítésmentesen biztosítania kell a személyi segítés szolgáltatást.
– Hasonló észrevétel volt az is, hogy a személyi segítő mint kísérő jelenik meg egy-egy helyzetben, és ilyenkor az ügyfélnek a személyi segítő, vagy például a jelnyelvi tolmács költségét is viselnie kell.
– Az egyik delegált arra világított rá, hogy sok esetben maguk a hatóságok azok, amik megkerülik a jogszabályokat, ha a lakhatás akadálymentesítéséről van szó.

A harmadik blokkban azt kérdéskört járták körül a felszólalók és a delegáltak, hogy veszélyhelyzetben milyen segítségre van szükségük a fogyatékossággal élő embereknek.
Ez nagyon fontos terület, amely sokszor háttérbe szorul békehelyzetben, és csak akkor ütközik ki nagyon a hiánya, ha háborús, vagy valamilyen katasztrófa- illetve veszélyhelyzetbe kerül egy ország. Egy háborús helyzetben minden ember számára az óvóhelyre eljutás az első és egyben az egyik legkritikusabb probléma. A különböző fogyatékossággal élő emberek számára ez szinte lehetetlen: például a mozgássérült személyek fizikai akadályokba ütköznek, a hallássérült személyekhez pedig az információ nem jut el.

Paola Albrito az orosz-ukrán háborúról hozott súlyos számadatokat:
– Több mint 4,5 millió ukrán állampolgár ütközött akadályba az óvóhelyre jutás során.
– 408 gyermek meghalt.
– 1900 gyermek megsérült.
– 170 ezer épületet leromboltak.
– Ukrajna 40%-a alá van aknázva. (Olyan nagy terület, mint kb. Németország fele.)
– A lakosságban a szegénység megötszöröződött.

Idriss Maïga Alzouma Tunéziából érkezett, és az afrikai kontinens helyzetét mutatta be. Afrika 54 országa mind élt át válságos helyzetet: terrorizmus, csempészet, törzsi háborúk… A fogyatékossággal élő személyek még rosszabb helyzetben vannak. Elmondása szerint a fogyatékossággal élő gyermekek minden figyelmet megérdemelnek. De a szülők is! Válsághelyzetben ezeknek a szülőknek még azt is meg kell élniük, hogy nem tudnak segíteni gyermeküknek. Az embereket inkább csak a sajnálat veszi rá arra, hogy segítsenek. De nem sajnálatra van szükség, hanem az egyenlő esélyek biztosítására.

Részletezni nem részletezte az afrikai helyzetet, csak annyit mondott, hogy olyan állapotok vannak, amiket elképzelni is nehéz. Az Európai Unió segítségét kérte a CRPD elfogadásában és végrehajtásában.

Ehhez a témához is szép számmal hozzászóltak a delegáltak. Alább néhány megfogalmazott gondolat ezek közül:

– Sokszor azt érezzük, hogy sikerül a függetlenséget elérni, de ez addig tart, amíg le nem ég a ház, vagy nem jön egy hatalmas áradás. Nagyon fontos tehát, hogy kidolgozásra kerüljön egy terv, hogy a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó kötelezettségek beépüljenek az általános katasztrófahelyzeti jogszabályokba, intézkedésekbe.
– Az EFHOH elnöke a COVID idején kötelező maszkhasználat hátrányos következményeire hívta fel a figyelmet. Mivel az egyenlő esélyű hozzáférés nem volt biztosított, a siket és nagyothalló emberek nem tudtak bekapcsolódni a közéletbe.
– Az ukrán felszólaló elmondta, hogy az ország újjáépítésének az egyetemes tervezés elvének megfelelően kell történnie, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek is megfelelő életvitelt tudjanak kialakítani.
– Egy litván siket felszólaló sok témát érintett és sok elgondolkodtató felvetése volt. Egyrészt megfogalmazta, hogy nagyon fontos, hogy a jövőben minden siket képviselő a saját nemzeti jelnyelvén szólalhasson fel. A 112-es telefonos segélyhívó applikációról elmondta, hogy Litvániában a nagyothalló személyek számára már akadálymentes, de a siket személyek számára még nem. Elmesélte, hogy megkérdezte egy kerekesszékkel közlekedő ismerősét, hogy mit tenne, ha kitörne a háború? Azt a választ kapta, hogy otthon lenne, és várná a halált… Zárszóként még hozzátette mindehhez, hogy van úgy, hogy elfárad, de „ha elfáradunk is, ne adjuk fel!”

Hosszú és tartalmas nap volt. Az előadók és a delegáltak rengeteg értékes gondolatot megfogalmaztak, bízunk benne, hogy sikerült ezekből egy kicsit átadni Neked is, kedves Olvasó!

A „semmit rólunk, nélkülünk” elv rengetegszer elhangzott a nap folyamán, és ennek mentén dolgozik a SINOSZ is. Hallatjuk hangunkat és lobbizunk minden fórumon, munkacsoportban, ahol részt veszünk a siket és nagyothalló közösség egyre jobb életminősége érdekében. Sokszor ütközünk falakba, de sok munkával réseket ütünk ezekbe, áttörjük őket. Ugyanaz a motiváció van bennünk is, mint amit a litván siket felszólaló megfogalmazott: ha olykor elfáradunk is, fel nem adjuk! Küzdünk tovább. Tegyetek így ti is! Változásokat csak közös erővel tudunk előidézni, kiharcolni.