Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

A SINOSZ Komárom-Esztergom Megyei Szervezet tagjai és hozzátartozóik háromnapos pécsi kiránduláson vettek részt 2024. június 20-tól 22-ig.

Az első napon érkezésünk után busszal utaztunk fel a TV-toronyhoz, ahol gyönyörködhettünk a mecseki tájakban és a város látképében. Ezt követően Pécsi Állatkertben sétáltunk. Késő délután foglaltuk el szállásunkat a pécsi Hotel Arkadiaban, majd ellátogattunk a Baranya Megyei Szervezetbe.

Másnap az első nagy közös programunk kezdődött: a Püspöki Palota előtt találkoztunk a Somogy Megyei Szervezet tagjaival és Heil Éva jelnyelvi tolmáccsal.

A Püspöki Palotában tárlatvezetésen vettünk részt. A palota két részre oszlik, egyik fele Felföldi László pécsi megyéspüspök lakhelye, másik fele van megnyitva a látogatók számára. Ez a palotarész élettér is, hiszen a püspök vendégeket fogad benne.

A 12. századi épület sok viharos időszakot élt meg, nagyobb átalakításra, korszerűsítésre a 19-20. század folyamán került sor. Híresek a falikárpitjai, amelyeket Mária Terézia adományozott a püspökségnek. Különféle korszakokból származó bútorok, festmények hirdetik a püspökség gazdagságát.

A Püspöki Palota szökőkúttal, csobogókkal díszített romantikus kertjéből ereszkedtünk le a hajdani borospincébe. A pincét a magtárral összekötő alagutat azonban nemcsak bor tárolására használták, hanem a kommunizmus évei alatt, mikor az államhatalom „fülei” az egész rezidenciát behálózták, itt, a titkos alagútban tudott a püspök bizalmas beszélgetéseket folytatni a lehallgatás veszélye nélkül. Az alagútban az egyházüldözés vészterhes korszakának emléket állító kiállításon ismerkedhettünk meg az ellenálló papok történetével, a kommunista elnyomás eszközeivel, a koncepciós perekkel. A XVIII. századi borospincében eredeti tölgyfahordókat láttunk, és a négy dél-dunántúli (pécsi, villányi, szekszárdi, tolnai) borvidék kultúráját ismerhettünk meg. 

A tárlatvezetés után a püspökség büféjében frissülhettünk fel. Sajnos a Pécsi Székesegyházat nem tudtuk belülről megnézni, mert éppen misét tartottak ottjártunkkor. A Dóm térről elsétáltunk a Széchenyi térre, ahol megnéztük a Pécs-Belvárosi templomot, ismertebb nevén a Dzsámit. 

A Széchenyi térről indultunk a városnéző kisvonattal a Zsolnay Kulturális Negyedbe. Vonatozásunk során tettünk egy kört a Király utca felé, ahol a Pécsi Nemzeti Színház épületét is láthattuk. A végállomáson leszállva a múzeumlátogatás kezdetéig sétáltunk, és különféle üzleteket néztünk meg. Tárlatvezetésünk 14 óra után kezdődött, ahol a Zsolnay Porcelánmanufaktúra kialakulásának, fejlődésének történetét hallgathattuk meg. A többgenerációs család tagjainak elhivatottsága, tehetsége és a folyamatos innovációra való törekvése hozta létre, amit ma Zsolnay porcelánként ismerünk. A háború utáni államosítással a gyár fejlődése megtorpant.

A következő linkeken további érdekességeket tudhattok meg: A Zsolnay család rövid története, Zsolnay az államosítás után. Mindenesetre csodálatos porcelánokat láttunk, nagyon különböző, érdekes formákkal, mintákkal a klasszikustól a formabontó kísérletekig.

A tárlatvezetés után pár tagunkkal betévedtünk a Kulturális Negyedben található M21 galéria Street Up című graffiti kiállítására, ahol a hazai és külföldi utcai művészek ütős, eredeti munkáit láthattuk.

A kisvonat 16:20-kor indult vissza Zsolnay-negyed megállótól a Széchenyi térre, megkerülve a Püspöki Palotát is.

A Somogy Megyei Szervezet tagjainak és Tar Zsuzsanna kolléganőmnek köszönjük az együtt töltött csodás napot.

A harmadik napon délelőtt a Jakováli Hasszán pasa dzsámit látogattuk meg Bertus Edit jelnyelvi tolmács és tárlatvezető közreműködésével (ez egy kisebb Dzsámi minarettel).

Az épület az utca szintjénél kissé lejjebb, két nagy épület közé ékelődik, a minaret a túlsó oldalán állt. Az épület előtt Ibrahim Pecsevi oszmán történetíró jól sikerült szobra állt, érdekes módon a neve is mutatja, hogy Pécsett született, míg az épületegyüttest építtető Hasszán pasa Jakováli előneve is születési helyére utal, mely egyesek szerint a jelenleg Horvátországban lévő Dakovóra, mások szerint a koszovói Dakovicára utal. A bejárat a régi előcsarnok helyén a dzsámival egybeépült kórházépületbe nyílik, egy kisfilmet nézhetünk meg a mevlevi dervisek misztikus életéről. A szúfizmus és az oszmán kor kulturális öröksége Pécsett című kiállítás termein keresztül érünk a tulajdonképpeni dzsámiba. A nagyon kreatív módszerekkel operáló tárlat minden érzékszervünkre hatva mutatja be a kor történelmét, kultúráját, mindennapjait. Láthatunk derviseket, tapinthatunk keleti kelméket, gyönyörködhetünk a pécsi Zsolnay manufaktúrára is nagy inspirációként hatott Iznik kerámiákban. A város török koráról, emlékeiről is sokat megtudhatunk.

Háromnapos programunk igen tartalmas volt, és a tűző napon sétálva barangoltunk Pécs nevezetességei között. Végül élményekkel telve utaztunk haza a délutáni órákban IC-vonattal.

Köszönet mondunk Heil Évinek és Bertus Editnek a jelnyelvi tolmácsolásért, SINOSZ-nak pedig a SzÉP keretében nyújtott támogatásért.