Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

„Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
hogy az egész világ láthatóvá válnék,
megértő szemekkel átnéznének rajtam,
akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.”

A Koncz Zsuzsa által énekelt Bródy János-dal ezen sorai különösen közel kerültek hozzám az idei Savaria Történelmi Karnevál napjaiban 2026. augusztus 13 és 16. között. Talán nincs is jobb megfogalmazása annak az érzésnek és annak a küldetésnek, amely végigkísérte ezeket a napokat.

Nem a karnevál eseményeinek pontos sorrendjét szeretném most felidézni, hanem inkább azt az érzésvilágot, amit átélhettünk. Az idei, 25. jubileumi Savaria Történelmi Karneválon először szerettük volna igazán megmutatni magunkat, és megélni azt, hogy a hallássérült emberek is természetes és látható részesei Szombathely kulturális életének. Hiszen ez a munkánk, a hivatásunk és a küldetésünk is: lehetőséget teremteni arra, hogy jobban megismerjenek bennünket.

A Savaria Karnevál maga is egyfajta ablak a múltra. Története az 1960-as évekig nyúlik vissza: 1961-ben rendezték meg az első Savaria ünnepségeket, 1962-ben pedig már karneválként elevenítették fel Szombathely római kori múltját. Hosszú szünet után, 2000-ben éledt újjá a rendezvény, amely azóta a város egyik legfontosabb és legtöbb embert megszólító kulturális eseményévé vált.

S jött is egy merész ötlet: miért ne lehetne ezúttal a karnevál egy kicsit a mi ablakunk is?  Leitner Viktória jelnyelvi tolmáccsal azt gondoltuk, hogy társadalmi felelősségvállalásunk része lehet, ha minél több helyen megmutatjuk a hallássérült embereket. Egy ilyen országos hírű, több ezer embert vonzó rendezvény pedig különleges lehetőséget kínált erre.

Kicsit félve, kissé pironkodva indultunk el a Polgármesteri Hivatalba, hogy Horváth Soma alpolgármester úrral és Grünwald Stefániával, a karnevál főszervezőjével megosszuk az ötletünket: szeretnénk többféle módon is bekapcsolódni a rendezvénybe. Nagy örömünkre az ötletünket azonnal nyitottan fogadták. Empátiával, figyelemmel és valódi érzékenységgel álltak mellénk. Jó volt megtapasztalni, hogy a társadalmi felelősségvállalás nemcsak egy szép kifejezés, hanem valódi tettekben is meg tud jelenni.

Már a karnevál előtt elkezdődött a közös ráhangolódás. Az első napon nagy örömmel és tisztelettel fogadtuk a SINOSZ régi-új igazgatóját, Ormódi Róbertet és feleségét, akik meglátogattak bennünket. Római témájú játékokkal, római ételek és italok megkóstolásával próbáltunk egy kicsit belehelyezkedni az adott történelmi korba. Mintha egy rövid időutazásra indultunk volna, így hangolódtunk együtt az ünnepre, majd indultunk el a városba, hogy részesei legyünk a megnyitónak. Tagjaink közül többen évek óta járják a karnevál utcáit, mégsem tudták igazán átélni a programokat, hiszen a rendezvény akadálymentesítése korábban nem tette lehetővé, hogy minden részlethez hozzáférjenek. Most azonban valami megváltozott. A nyitórendezvény keretjátékát jelnyelvi tolmácsolással követhettük.

Majd a szombat esti híres felvonulás teljes narrációját Temesi Éva és Leitner Viktória jelnyelvi tolmácsok közvetítették. Így siket és nagyothalló társaink végig követhették a felvonulást, és nemcsak jelen lehettek, hanem valóban részeseivé válhattak annak. Azt hiszem, ezt a pillanatot nem lehet egyszerűen egy akadálymentesítési intézkedésként leírni. Ez ennél sokkal több volt. Azt üzentük vele: itt vagyunk, számítunk, és nekünk is helyünk van mindenütt, ahol a város ünnepel.

Mindennek ellenére a vasárnapi flashmob volt az a pillanat, amelyre a legszívesebben emlékszem vissza.

Az ötlet egy kőszegi ütőegyüttes, az Ataru Taiko koncertje kapcsán született meg. Fantasztikus, professzionális zenészek, akik hatalmas dobjaikkal, ritmusukkal és szenvedélyükkel egészen különleges hangulatot teremtenek. Már nézni is lenyűgöző őket – hallani pedig természetesen még inkább. S spontán jött egy gondolat: Mi lenne, ha éppen egy ilyen, a halláson alapuló produkció közben mutatnánk meg, hogy hallani nemcsak a fülünkkel lehet?

Száz, logóval ellátott lufit rendeltünk, amelyeket a koncert egy meghatározott pillanatában kiosztottunk a közönségnek. Azt szerettük volna, hogy amikor megszorítják a lufikat, érezzék a levegőben terjedő rezgéseket, és ezáltal magát a ritmust is. Hiszen a zene nemcsak hang, hanem rezgés is. És ezt a rezgést más érzékszerveinkkel is meg lehet tapasztalni. Tagtársaink nagyon élvezték ezt a pillanatot. Jó volt látni rajtuk azt a büszkeséget és felszabadultságot, hogy most ők mutathattak meg valamit másoknak, azt, hogy másképpen is lehet érzékelni a világot.

Nagyon hálásak vagyunk az Ataru Taiko tagjainak, akik szeretettel és nyitottsággal fogadták a kezdeményezésünket, és partnerek voltak abban, hogy ez a különleges találkozás létrejöhessen.

S jó volt azt is megtapasztalni, hogy valóban célba ért, amit szerettünk volna. A sajtó több helyen beszámolt az akcióról, és talán még fontosabb volt, ami személyesen történt. Többen odajöttek hozzánk, kérdeztek, érdeklődtek a jelnyelv iránt. Volt, aki azt mondta, szeretne jelnyelvet tanulni. Mások egyszerűen csak beszélgetni szerettek volna velünk.

És ekkor éreztem igazán, hogy sikerült egy ablakot nyitnunk.

Hiszen éppen ezen dolgozunk a SINOSZ-nál, hogy ablakká váljunk. Olyan ablakká, amelyen keresztül mások betekinthetnek egy olyan világba, amelyről korábban keveset tudtak. Megmutatni, hogy a hallássérült emberek nem láthatatlanok. Alkotnak, játszanak, ünnepelnek, nevetnek, közösséget építenek, és ugyanúgy szeretnének részesei lenni a város életének, mint bárki más.

Ehhez néha nekünk is át kell lépnünk a saját korlátainkon. Merésznek kell lennünk. Néha félve kell elindulnunk egy hivatal ajtaján, néha nagyot kell álmodnunk, és sok energiát kell beletennünk abba, hogy az álomból valóság legyen. De minden erőfeszítés értelmet nyer, amikor egyszer csak azt látjuk: az ablakon túl ott állnak az emberek, és kíváncsian néznek be.

Talán ez volt számomra az idei Savaria Történelmi Karnevál legnagyobb ajándéka: megtanulni, hogy merjünk tovább álmodni, merjünk ablak lenni!

Köszönet illeti mindenekelőtt Leitner Viktóriát, aki az élvonalban harcol azért, hogy láthatóvá tegyük a láthatatlant. Hálánkat fejezzük ki Grünwald Stefániának, Horváth Somának, Vörös Emilnek és az Ataru Taiko Ütőegyüttes minden tagjának, valamint a Szombathelyi Televíziónak, aki végig tudósította megmozdulásainkat. Köszönjük Temesi Éva jelnyelvi tolmács munkáját, aki a történelmi szakkifejezések úszvesztőjében is helytállt.

Az eseményekről készült további képek, videók az alábbi linkekre kattintva érhetők el:

Szombathelyi TV tudósítása

Az esemény beharangozása

Képek a flashmobról a Karnevál hivatalos FB oldalán.

A SINOSZ igazgatójának saját felvétele az első napi eseményekről

A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.