Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

Az egyik osztályban érintettség is fennáll, azáltal, hogy az egyik tanuló mindkét szülője siket személy, és szervezetünk tagjaiként ismerjük őket, így kiemelten fontosnak tartottuk, hogy halló gyermekük közvetlen környezete is betekintést nyerjen a hallássérültek világába.

A SINOSZ egyik fő szakmai célja az általános és középiskolás korú gyermekek szemléletformálása, érzékenyítő foglalkozás keretében. A tapasztalat is azt mutatja, hogy minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni az érzékenyítő előadásokat, mivel a diákok általában befogadóbbak, nyitottabbak az elfogadásra. Volt olyan osztály is, ahol még egyik tanuló sem találkozott siket személlyel az élete során, így ott még nagyobb körültekintéssel kellett megközelíteni ezt a kérdéskört.

Bár a hallássérült emberekkel való helyes kommunikáció ismertetése egyébként is kiemelt fontosságú a szervezet tevékenységeiben, most – a járvány utáni megváltozott körülmények miatt – még nagyobb hangsúlyt kell erre fektetni. Az iskolai érzékenyítés során mindig elhangzanak hasznos tippek, hogyan, miképpen tudjuk a kommunikációt elősegíteni egy hallássérült személlyel – a maszkhasználattól függetlenül is mindig újabb kérdések merülnek fel, bár jelenleg a maszk viselése nem kötelező, de vannak, akik szabad döntésük alapján továbbra is használják, főleg a hidegebb időszakokban.

A diákokkal szituációs feladatokat játszottunk el, hogy miképpen is lehet a siket és nagyothalló személyekkel felvenni a kapcsolatot, ha szeretnénk őket megszólítani, pl. kézjelzéssel, különböző jelzőrendszerekkel, amelyek akadálymentesítésre is szolgálnak (csengő, fény, babasírásjelző), a váll óvatos megérintésével, vagy éppen a lámpa felkapcsolásával, jobb híján papírgalacsinnal való megdobással. Kerülni kell a hirtelen és szélsőséges magatartási formákat, pl. a maximális hangerővel való ordibálást vagy a hátulról való megijesztést.

Ugyanakkor kiemelten fontos a szemkontaktus, a megfelelő fényviszonyok, az artikuláció (se nem túl lassan, se nem túl gyorsan), a különböző gesztikulációk, a szájról olvasás és a megfelelő távolság tartása is. A szájról olvasás kiemelt jelentőségű a legtöbb hallássérült személynél, de kiemeltük, hogy nem minden hallássérült személy képes erre, itt az írásos üzenetváltásnak sokkal nagyobb szerepe lehet. Nyilvánvalóan a legnagyobb segítség, ha a másik fél ismeri a jelnyelvet, illetve az egyébként is használt csevegő felületeken (pl. sms, e-mail, Skype, Messenger, Viber, WhatsApp) az írásos kommunikáció szintén megoldható, továbbá a webkamerán keresztül való érintkezés nemcsak kényelmes, de használatakor még a fizikai távolság sem akadály. A papírra való leírás kissé időigényesebb, de a félreértések elkerülése végett biztosabb megoldás. Az ordibálás, a hangerő emelése, az arcunkba „hajolás” teljesen értelmetlen, még nagyothalló személyek esetében is, hiszen a maszkon keresztül nem biztos, hogy ezzel jobban fogja érteni az illető a beszédet. Hallani és megérteni a beszédet két különböző dolog!
Sokat segít a bólintás, vagy a fej nemleges megrázása, de ezek csak eldöntendő kérdéseknél jöhetnek szóba. Nem mindenhol vannak egyértelmű feliratok, táblák vagy piktogramok, pedig ezek is nagyon sokat segítenek a tájékozódásban, halló személyek esetében is. A hallókészülékek szintén segítenek, de csodára nem képesek, a hallást és a beszédértést javítják, egyéntől függően különböző hatékonysággal.

Az élő jelnyelvi tolmácsolás háttérbe szorulhat ilyenkor, ezért különösen javasolt a SINOSZ KONTAKT Tolmácsszolgáltatás használata, amelynek működését szintén ismertettük. Az egyes felületeken való kommunikáció hasonlóan hatékony lehet, ugyanis írásos és videós formában is működik, és nem feltétlenül szükséges, hogy egy légtérben legyünk a jelnyelvi tolmáccsal, ezért időt és energiát is megspórolhatunk, az ügyintézés pedig lényegesen gyorsabbá válik.

Emellett természetesen beszéltünk arról is, hogy a mindennapi élet során milyen akadálymentesítő eszközök léteznek a hallássérült emberek számára, szó esett TV-feliratozásról vagy a tévében megjelenő jelnyelvi tolmácsolásról, a babasírásjelző készülékről, az indukciós hurokról, a hallókészülékről, a különféle jelzőrendszerek használatáról (ébresztő, kapucsengő-jelző, okosóra) és a modernebb világban már az internet, az applikációk elterjedése is sokat segít (pl. veszélyhelyzet esetén vagy a hallókészülék beállításakor).

A táblára külön felírtuk, hogy mely kifejezések használata helyes vagy helytelen a hallássérültek világában. Elmagyaráztuk, hogy a „süket”, a „néma”, illetve az ehhez hasonló kifejezések miért nem helytállóak nyelvtani szempontból, ugyanakkor sértőek is. Mivel idegen nyelvet is tanulnak a diákok, ezért többek között angolul és olaszul is kiírtunk egy-egy kifejezést.

A hallássérültségnek különböző okai is lehetnek, ezeket szintén részleteztük. Meglepő tény, hogy a lakosság több mint 10%-át érinti valamilyen fokú halláscsökkenés, főleg idősebb korban már egyre gyakoribb is.

Beszéltünk arról is, hogy a magyar jelnyelv egy természetes, önálló, saját nyelvtannal rendelkező, mára már államilag is elismert nyelv. A világon mindenhol elterjedt, ugyanakkor minden országnak megvan a saját jelnyelve, és azon belül a különböző dialektusai is. Magyarországon hét siketiskola működik jelenleg (Budapesten, Vácott, Debrecenben, Szegeden, Kaposváron, Sopronban és Egerben), ezért a magyar jelnyelvet használók jelkészletei között is vannak különbségek, de természetesen megértik egymást.

Majd pár jelet megtanítottunk a diákoknak, amelyek főleg az iskolával kapcsolatosak voltak (pl. kedvenc tantárgy jelelése).

Renáta néhány állítást olvasott fel, és a diákoknak el kellett dönteniük, hogy azok igazak vagy hamisak-e. Itt már voltak bizonytalanságok, főleg olyan kérdések kapcsán, hogy a siket személyek szerezhetnek-e jogosítványt, vagy hogy a jelnyelv egységes-e az egész világon?

Az érzékenyítő órákat kötetlen kérdés-válasz rész zárta. A diákokat leginkább a mindennapi élet nehézségei, a családon belüli kommunikáció érdekelte, főleg olyan esetben, amikor siket és halló családtagok is vannak. Jeleztük, hogy a SINOSZ-nál induló tanfolyamokról a www.jelnyelv.hu oldalon tudnak tájékozódni.

A hallássérült emberek mindennapi életéről is beszéltünk. A mai napig az egyik legerősebb tévhit, hogy a siket személyek nem vezethetnek autót, vagy más járművet, nem szerezhetnek jogosítványt. A hallássérültség önmagában véve nem jár együtt más fogyatékosságokkal, ezért a hallási akadályokat leszámítva a hallássérült emberek is teljes életet élhetnek.

Köszönjük szépen a kommunikációs akadálymentesítést a közreműködő jelnyelvi tolmácsnak.

Juhász Renáta, Márton Márk közösségi animátorok