2026.02.03. 09:25

Vászonra írt történelem: kulisszatitkok a szombathelyi moziban

Technikai érdekességekről, akadálymentesítésről és a közösségi élmény erejéről is beszélgettünk Szombathelyen, az Agora Savaria Fimszínházban.

Manapság, ha az ember kikapcsolódásra vágyik, önkéntelenül is felmerül a kérdés: miért válassza a költségesebb mozit, ha otthona kényelmében, akár ingyenesen is letölthet egy filmet?
Mayer Rudolftól, az Agora Savaria Filmszínház vezetőjétől erre, és számos más izgalmas kérdésre is választ kaptunk 2026. január 31-én, amikor 32 fős csapatunkkal – a SINOSZ Vas Vármegyei Szervezetének tagjaival – a mozi kulisszatitkainak nyomába eredtünk Szombathelyen.

Először a mintegy 350 férőhelyes nagyteremben (Hildebrand terem) foglaltunk helyet, ahol az analóg technológia lenyűgöző világával ismerkedtünk meg. Saját szemünkkel láthattuk a hatalmas tekercsekben érkező filmszalagot, amelynél 24 képkocka suhan el a szemünk előtt egyetlen másodperc alatt, megteremtve a mozgás illúzióját. Megtudtuk, hogy bár ma már a digitális technika uralkodik – hiszen olcsóbb, praktikusabb, és tucatnyi film elfér egyetlen eszközön –, ez a váltás alig 15 éve történt meg.

A technikai vívmányokon túl a mozgókép történetébe is betekinthettünk. 1895-ben a Lumiére fivérek indították útjára az első filmet, és mindössze hat évvel később már Szombathelyen is tartottak filmszínházi előadást. Városunk másban is úttörő volt: az 1973-ban épült mozi Közép-Európa legnagyobb hajlított vásznával büszkélkedhetett, amely különleges térhatást biztosított. A terem akusztikája is figyelemre méltó: 16 térhatású hangszóró mellett a hangok egy része közvetlenül a perforált vászon mögül érkezik a nézőkhöz.

Felidéztük a régi szombathelyi mozikat is, melyek közül többre is nosztalgiával emlékeztek tagjaink. Kívülről is megcsodáltuk az épületet, amelynek 2010-es felújítása óta a homlokzati ornamentikában is visszaköszön a hullámzó filmszalag szimbóluma.

A vászon mögötti terület és a gépház után látogatásunk a Szombathelyen tanulmányokat folytató Jávor Pálról elnevezett teremben ért véget. Ebben az intimebb térben főként magyar alkotásokat és művészfilmeket vetítenek. Itt csak úgy záporoztak tagjaink kérdései, különösen a feliratozás témakörében. Egy mozi számára komoly dilemma ez: a magyar közönség, a nézők többsége szinkron nélkül elfordul a filmektől, a hallássérült közösség számára viszont felirat nélkül élvezhetetlen az élmény. Gondolatébresztő beszélgetés vette kezdetét, s bízunk benne, hogy az együtt gondolkodásnak a jövőben is lesz folytatása.

Érdekes statisztikákat is hallhattunk: egy mozi évente 250-300 filmet tűz műsorára. Míg a ’60-as években évente 600 ezren váltottak jegyet, ez a szám mára 80 ezerre apadt. Hollywoodban nap mint nap azon törik a fejüket a filmmágnások, hogyan tarthatnák életben a mozit mint művészeti ágat. Hiszen két nyomós érv is a mozi mellett szól: a vetített kép minősége mindig felülmúlja a sugárzottét, de ami ennél is fontosabb: a közös filmnézés semmivel sem pótolható élménye, hiszen egy jó film után nemcsak a képkockák maradnak velünk, hanem a beszélgetések is, amikre egyedül, a képernyő előtt sosem kerülne sor.

S ha már a közösségről esett szó: egy Vas vármegyei program nem érhet véget kötetlen beszélgetés és játék nélkül. A klubtermünkbe visszatérve Tóth Csabáné tartott vetítéssel egybekötött beszámolót törökországi útjáról. Előadásának nem titkolt célja a turisztikai akadálymentesítés fontosságának és a valós tapasztalatoknak a bemutatása volt. Sokan csatlakoztak saját ötleteikkel és élményeikkel a témához. Végül ügyességi játékok és vidám beszélgetések zárták estébe nyúló programunkat.

Köszönjük Mayer Rudolf kedves, érdekfeszítő és humorral teli bemutatóját, valamint Leitner Viktória jelnyelvi tolmácsnak a kommunikációs akadálymentesítést.

A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.

Támogatóink

Lépj velünk kapcsolatba!

SINOSZ Országos Központ

1068 Budapest, Benczúr utca 21.

Telefonszám: +36 1 351 04 34

Itt is találkozhatunk: