Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

A SINOSZ Győri Helyi Szervezete 2024. március 8-án, pénteken, délután 4 órai kezdettel nőnapi összejövetelt tartott a tagoknak.

Jagodics Rezsőné helyi elnök köszöntötte a meghívott vendéget és a tagokat. Az előadás jelnyelvi tolmácsolással akadálymentesítve volt.

Szép Zsóka az előadásában elmondta, hogy „a nőnap nemcsak egy nap a naptárban, hanem egy emlékeztető arra, hogy tisztelettel és elismeréssel kell viseltetnünk mindaz iránt, amit a nők hoznak létre és képviselnek a társadalomban. Az élet minden területén, otthon és a munkahelyeken egyaránt, a nők hozzájárulása megkerülhetetlen és elengedhetetlen. Ünnepeljük a szépséget, az intelligenciát, az erőt és a szeretetet, amelyek mind a nőket jellemzik. A nők olyanok, mint a virágok, szépségükkel és ragyogásukkal feldobják a mindennapjainkat. Az életüket szívvel-lélekkel élő anyák, lányok, testvérek és barátok, akik mindig ott vannak, amikor szükségünk van rájuk. Legyen ez a nap egy emlékeztető arra, hogy minden nő különleges és értékes a maga módján! Minden jóság és szépség a nőktől ered eleve, gondoljunk csak arra, hogy születésünk után minden szeretettel vett körül anyukánk, dédelgetett, etetett, tisztába tett, mesélt nekünk, ápolt odaadással, amikor betegek voltunk, aggódott értünk, tanult velünk, elkísért iskolába, tanított minden jóra. Szebbnél szebb ruhákba öltöztetett bennünket, még akkor is, ha esetleg neki ezért le kellett mondania valamiről.

Most tegyünk egy kis kitérőt a nők további méltatásában, bár úgy érzem, ez is szorosan kapcsolódik a témához. Mennyire követik a nők általában a divatot? Emlékszem a gyermekkoromból arra, hogy mi milyen szegények voltunk a háromgyerekes családunkban. Csodálatos édesanyánk, aki szerencsére él még, aránylag jó egészségnek örvend 86 évesen is. Hatalmas kertünk volt, ahol minden megtermett, amire szükségünk volt, kivéve a ruha, amit bizony meg kellett venni. Piacra hordta a felesleget, hogy annak az árából tudjon nekünk ruhát, cipőt vagy kabátot venni. Sajnos mégsem jutott mindig mindenre, így a szüleim vettek egy Singer varrógépet, és anyukám szorgalmasan ezen varrta meg azokat, az üzletben csak drága pénzen megvehető holmikat, amire a gyerekeknek szüksége volt. Apukám egyszer még műbőrből táskát is varrt nekem, olyat, amilyen senki másnak nem volt. Később, amikor elvégeztem a 8 osztályt, nem volt véletlen az sem, hogy olyan gimnáziumi osztályt választottam, ahol a német nyelv mellett a politechnika volt a másik vezető tantárgy. Aki véletlenül nem ismeri ezt a szót, elárulom, hogy szabás-varrást tanultunk 4 éven keresztül. Imádtuk a Rózsika nénit, aki nagy türelemmel és hozzáértéssel tanított meg bennünket álomszép ruhákat, blúzokat, blézereket, nadrágokat tervezni és megvarrni. Így aztán, ha nem lettünk divatbolondok, de nagyjából követhettük a divatot, sokkal olcsóbban, mintha a butikban vagy az üzletekben vásároltuk volna meg ezeket a holmikat. Volt rá példa, hogy egy este és fél éjjel varrtam meg a szombati báli ruhámat, amit a barátnőim és az osztálytársaim irigyen bámultak meg másnap.

Ahogyan itt körülnézek, és amikor találkozunk az utcán vagy esetleg a vasútállomáson, azt látom, hogy minden nőtársam csinos, korának megfelelően, divatosan öltözködik. Már rég nem lehet észrevenni, ha valaki szerényebb körülmények közt él vagy kevesebb nyugdíjból gazdálkodik, mert szerencsére vannak olcsóbb üzletek, sőt turkálók is, ahol nagyon jó minőségű, márkás holmikat, kincseket lehet találni. Nem, nem és nem kell szégyellni azt, ha valaki ott vásárol, én magam is imádom a kincskeresés ilyen módját. Az a ruha, amit ott lelek, biztosan nem jön velem szembe soha az utcán, mert egyedi és csinos. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy öltözzünk az egyéniségünknek  megfelelően, és persze rendezetten, tisztán. Már nem kell egy hatvan feletti nőnek sötét, térd alatti ruhában, kendővel a fején járnia, mint anyáink, nagyanyáink korában illett. Bármikor fel lehet venni egy vidám, tarka virágos vagy akármilyen színű blúzt, pulóvert, akár kockás nadrágot, pöttyös aljat, bármit, ami jól áll vagy jól érezzük magunkat benne. Néha elnézem a buszon a 80 év feletti hölgyeket kis kalappal a fejükön, elegáns szoknyában, blúzban misére menni, vagy épp másik véglet, szintén idősebbek, magam is köztük vagyok, akik jobban szeretnek farmert viselni, pulóverrel, dzsekivel vagy csak egy kardigánnal. Csodálom ezeket az igazi nőket, akik szeretik magukat annyira, hogy nem törődnek azzal, mit mondanak róluk mások, hanem méltósággal viselik az általuk jónak, szépnek tartott ruhadarabokat. Ez így van jól.

Igen, igen, hölgyeim, nagyon fontos dolognak tartom, hogy szeressük magunkat, olyannak, amilyenek vagyunk, az esetleges hibáink ellenére, mert mindenki értékes valamiben. Van, aki remekül főz, süt, van, aki csodás kertet művel, tele virágokkal, van aki szépen horgol, köt vagy hímez, esetleg varr, de van olyan is, aki másokat segít. Én magam, aki 15 éve idős embereket ápolok, a legnagyobb boldogságot abban lelem, hogy tudok és akarok másoknak segíteni, elviselhetőbbé teszem a betegségüket és az életüket. Majd minden esetben családjuk életét is megkönnyítem ezzel. Aki szereti önmagát, az szeretni tud másokat is, és el tudja fogadni azt is, hogy mindenkinek van hibája, ettől még ő is értékes tagja a társadalomnak. Ha szeretjük egymást, a szeretet körbeér.

Beszéljünk most azokról a nőkről, akik szintén azért dolgoznak, hogy a mi életünket megkönnyítsék vagy boldoggá tegyenek bennünket! Rengeteg ilyen nő van, a teljesség igénye nélkül próbálok sorolni belőle: a fodrász, a manikűrös, a pedikűrös, a masszőrnő, a takarítónő, a titkárnő, a bolti eladónő, az óvónő, a dadus, a pénztárosnő, az árufeltöltőnő, a moziban a jegyszedőnő, a ruhatáros hölgy, a tanítónő, a tanárnő, a liftkezelőnő, a szakácsnő, a nővérke, a doktornő, a cukrásznő, a kalauznő a vonaton, a kofa a piacon, a bemondónő, a műsorvezető nő, az énekesnő, és sorolhatnám napestig az értünk dolgozókat. Minden megérdemelt tisztelet az övék. Szeressük a nőket, de szeressük a saját nőiességünket is, egy mosolyt mindenki megérdemel! A mosoly ingyen van, a baráti ölelés is ingyen van. Most arra kérek mindenkit, hogy mosolyogjunk egymásra és egy baráti kézfogással vagy öleléssel köszöntsük egymást és fejezzük ki egymás iránti tiszteletünket a nők nemzetközi napja alkalmából. Köszönöm a figyelmet, kedves barátaim, legyen szép napotok!”

Az előadást követően Móczár Ferenc és Szabó Gergely elnökségi tagok is cserepes virágot adtak át minden nő sorstársnak, szép nőnapi köszöntők után. Az ünnepség alatt az otthonról hozott nassolnivalókkal, süteményfélékkel és üdítőkkel kínálták meg egymást a tagok, és egymással beszélgettek, ahogyan a klubnapokon szokás.

Köszönjük Szép Zsókának a tartalmas előadást és Bimbi Fruzsina jelnyelvi tolmácsnak az infokommunikációs akadálymentesítést.

A program SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.

◄ 1 2