Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

A SINOSZ Győri Helyi Szervezete szervezésében 2022. május 7-én, szombaton Pannonhalmán jártunk.

Győrből 33 fővel, az előzetes jelentkezések alapján kért mentesítő járattal, autóbusszal utaztunk Pannonhalmára, a vár főkapujáig. A település kedvelt turisztikai célpont, elsősorban a Pannonhalmi Bencés Főapátságról és annak épületeiről ismert, melyek 1996 óta az UNESCO Világörökség részét képezik.

Gérecz Imre atya segítője, Vajna Levente, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója várt bennünket. Ő kalauzolta csoportunkat a Főapátság területén, és megmutatta nekünk azokat a helyeket, ahol a tanuló ifjúság tanul és él. Tvarosek Józsefné Panni, tatabányai tagunk segítette a velünk való kommunikációját.
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium is a Főapátsághoz tartozik. A fiúk itt mindenféle tantárgyat, pl. informatikát, idegen nyelvet is tanulnak. Innen sokan egyetemekre mennek továbbtanulni. A Fiúkollégiumot is megnéztük kívülről. A felújított sportpályán barátságos mérkőzéseket szoktak tartani. Szerdánként komoly, ismeretterjesztő, szombatonként este szórakoztató filmeket néznek. A vár teraszán szép napsütéses időben, szép kilátás mellett a kolostor történetét ismertette velünk, majd csoportkép készült rólunk. Pannonhalma eredeti neve Győrszentmárton volt 1965-ig. A főapátság 996. évi alapítása óta folyamatosan fejlődött. Kora gót stílusú háromhajós templomát 1224-ben szentelték fel. Az utolsó felújítás 2012-ben ért véget. Az épületegyüttes egy közel 300 méter magas dombon helyezkedik el. A távolban a Ravazdi erdésztó is látható. Beszélt a természet kincseiről is. A várban sétáltunk, majd az iskola és az ásványkincsek megtekintését követően ebédelni mentünk. Ott találkoztunk Gérecz Imre atyával, aki átvette a kíséretet Vajna Leventétől. A szerény, finom ebéd után bementünk a Bazilikába és a Könyvtárba is. A főmonostor szívében közös imádságokat tartanak. A mindennap 13 órakor kezdődő imán a látogatók is részt vehetnek, ezért bemehettünk a Bazilikába. A toronnyal egyidős Könyvtár falai között négyszázezer kötetet, kódexet, ősnyomtatványt őriznek. A belső tér lenyűgözően szép és gazdag díszítésű, Joseph Klieber bécsi művész munkája. Az egyik folyosón a különböző helyekről szedett, kb. 200 éves ásványkincsek vannak a vitrinekben elhelyezve. A belső udvarban az atya megmutatta a korábban még látott, elkorhadt, és ezért két hete kivágott hatalmas fa hűlt helyét, melynek a tönkje ott maradt. Elsétáltunk az Illatmúzeum felé az Arborétumon és Gyógynövénykerten keresztül. Szép, virágzó, zöldellő és változatos természet vett körül minket. Az Illatmúzeumban Hajduk Szilvia jelnyelvi tolmácsolásában megtekintettük az atya által tartott tárlatvezetést.

2021-től újból megnyílt a Pannonhalmi Főapátság Gyógynövénykertje, amely megújult épületegyüttesével és tereivel a gyártási technológia és feldolgozás rejtelmeibe enged betekinteni. Az itt található ágyásokban és az ültetvényen termesztett gyógy- és fűszernövényekből a lepárlóban illóolajat, a műhelyekben gyógyteát és kozmetikumokat állítanak elő.  Hazánk első Illatmúzeumában a gyógynövényeken és az illóolajon keresztül vezet el az út az évezredes tudás és tapasztalat kincsestárán át a modern kori illatszerekig.

Minden érzékszervünk feladatot kapott ezen az interaktív kiállításon, hiszen láttuk, sőt beleszippantottunk a szakrális és a mindennapi illatok világába. Érdekességekkel gazdagodtunk a pannonhalmi szerzetesi gyógyászati hagyományról és a parfüméria alapjairól. A kiállításon az illatok beszippantásán kívül a szekrényekben lehetett keresni a válaszokat az egyes kérdésekre. Lehetett játszani is. A nagy ámbráscet gyomrába is bebújhattunk. Érdekesség, hogy régen az ámbráscet 160 méter hosszúságú belében kiválasztódott ámbrát felhasználták, melyből régen gyógyító csodaszerek és parfümillatok készültek. Ma már nem ölik le a sok állatot, ezért helyette mesterséges illatokkal kísérleteznek. Az illatmúzeumi látogatás után a Teaházban kávé, vagy tea, vagy fagyi társaságában kissé megpihentünk.

Egy négytagú soproni család úgy döntött, hogy tovább maradnak és megnézik a Lombkorona tanösvényt, ezért visszafelé gyalog mentek fel. Minden más tag a 15 óra 10 perckor induló busszal ment haza Tóthegy buszmegállójából. Szerencsénk volt, csak ekkor kezdett esni az eső.  Jól éreztük magukat Pannonhalmán, ahol most sikerült bepótolni az Illatmúzeum meglátogatását, ami tavaly elmaradt az apátságban és a tanösvényen tett hosszú séták és fáradtságunk miatt. Mindig visszajövünk ide, hiszen mindig akad más, új látnivaló is.

Köszönjük Jagodics Rezsőné helyi elnöknek a szervezői munkáját és Tvarosek Józsefnének a kommunikációban való együttműködését, Hajduk Szilviának a jelnyelvi tolmácsolást, nem utolsósorban Gérecz Imre atyának és Vajna Leventének, hogy bemutatták az életterüket és megosztották velünk a hely adta lehetőségeket és élményeket.
Programunkat a SINOSZ SzÉP keretében valósítottuk meg.

A beszámolót írta és a fotókat válogatta: Németh Evelin megyei ügyintéző