Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

Nem is olyan régen, február 21-én ünnepeltük az anyanyelv nemzetközi napját. Mindig is csodálattal hódoltam a magyar szavak eredetének, s sohasem gondoltam volna, hogy éppen egy sörmúzeum látogatása közben leszek gazdagabb két új szavunk etimológiájának megismerésével. Ugyanis a címben szereplő léhűtő és peches szavak a sörgyártás történetéhez köthetők, ám azt, hogy hogyan, csak később fogom elárulni.

2025. március 1-jén – a Hallás Világnapja nagy sikerű rendezvényt követően – a SINOSZ Tolna és Vas vármegyei tagjaival közösen a Dreher Sörmúzeum meglátogatására indultunk.

13 órakor érkeztünk meg a kőbányai épület elé, ahol Kiss Flóra tárlatvezető már várt bennünket. Először egy 10 perces, jelnyelvi tolmácsolással akadálymentesített rövidfilmet tekintettünk meg a sörgyár történetéről, majd vezetett múzeumi túránk a híres vaskapunál kezdődött, mely idősebb Dreher Antal szülei régi sörgyárának a főbejárata volt. Az első folyosón kiállított vitrinekben sorakoznak a sörfőző mesterek eszközei, s a falakon az érdekes történeteket mesélő plakátok és képek, mint például az ördöggel paktáló Gambrinus király legendás alakját megörökítő festmény, aki a legenda szerint egy ültő helyében 72 liter sört ivott meg. De helyett kapott itt Árpádházi Szent Erzsébet is, akinek a kezében tartott kancsóból sohasem fogyott ki a sör. Megtekintettük az egyik legrégebbi sört: az ördög jelképévé vált Bak elnevezésűt, melynek szimbolikája onnan eredeztethető, hogy a szerzetesek  nagyon gyorsan meg tudtak tőle részegedni. Tárlatvezetőnktől a kezdetekre vonatkozó érdekességeket is megtudtunk, például: Kőbányán régen hatalmas szőlészet volt; a sörfőzéshez kútvizet használtak. A sörgyár alatt hatalmas pincerendszer húzódik, ott érlelődtek a sörfőzéshez elengedhetetlen magok, ám volt idő, amikor tankok parkoltak benne.

Továbbhaladva a Dreher család négy generációjának nagy alakjait tekinthetjük meg: az alapító, a sörkirály, az innovátor, és az egyesítő jelzővel illetett családtagok nagy méretű molinói tanúskodnak a sörgyártás történetében az egyik legfontosabb szerepet játszó családról. Idősebb Dreher Antal, a sörkirály 1862-ben vásárolta meg a kőbányai serfőzőt, majd, az egy év múlva bekövetkezett halála után, fia, ifjabb Dreher Antal – kihasználva a pincerendszer adottságait – a Duna jegével teremtette meg a megfelelő hőmérsékletet a lehető legoptimálisabb sörgyári munkához. Az 1920-as évek gazdasági válsága idején, az alapanyagok nehéz beszerzése miatt, rájött arra is, hogy érdemes kiterjeszteni a vállalkozását: gyógyszert, tápszert, csokoládét is gyártani kezdtek. A negyedik generációs Dreher Jenő idején a sörfőzdét elvették a Dreher családtól, és Kőbányai Sörgyár néven működtették tovább. 

A következő teremben a sörfőzés technológiai hátterét ismerhetjük meg. Érdekes eszközök, feliratok, hordók, palackok hirdetik a technológia fejlődését, a bátrabbak a malátát is megkóstolhatják. A gyártási folyamat részletes ismertetése helyett inkább végre elárulom a címben szereplő szavaink keletkezésének megfejtését. Grétsy László, híres nyelvészünk, egy cikkében hosszan fejtegeti a léhűtő szó lehetséges eredeteit. 1964-ben jutott arra a gondolatra, hogy a léhűtő egy fontos iparágunk, a sörgyártás ősének, az egykori serfőzésnek a szókincséből került bele köznyelvünkbe. Ugyanis a sör levét óriási hűtőkádakban hűtötték kézi erővel, úgynevezett kavarómankókkal, ami az inasok dolga volt. Körbejártak a hosszúkás léhűtő kádak körül, és kavargatták a serlét. Ha azonban nem ügyeltek a megfelelő hőmérséklet elérésére, akkor semmirekellő munkát végeztek, lustálkodtak: innen származik a rosszalló léhűtő elnevezés.
A peches ember szó magyarázata talán még érdekesebb. A pech eredeti német jelentése szurok. A kádárok egyik fontos feladata a fahordó szurokkal való kiöntése volt, ami azt a célt szolgálta, hogy a szén-dioxid ne szökjön ki a sörből és a fa se ázzon szét. Az olvadt szurkot beleöntötték a hordóba, amely rákötött a fára, előfordult azonban, hogy csapoláskor a korsóba is került egy-két szurokdarabka. Akinek ilyen sör jutott, annak bizony pechje volt.

A sok-sok érdekességet tartogató tárlat megtekintését követően a sörgyár udvarára látogattunk, ahol a sörkirályt ábrázoló Kolodko-miniszobrot tekintettük meg. Kolodko Mihály szobrászról szinte mindenki hallott már: Budapest, de már más nagyvárosok utcáin is számos apró, mégis remek szobrocska található meg. A street art műfajába sorolható miniszobrokat saját pénzén, megrendelés nélkül készíti az ukrán-magyar művész. Kész turista ágazat épült a Kolodko-szobrok felkutatására, hiszen több tucat karakterisztikus figura lepi el a főváros legkülönbözőbb pontjait. Ha szeretnéd megtudni, hol bukkanhatsz a Kockásfülű nyúlra, Mekk Elekre, a Nagy ho-ho-horgász Főkukacára, a Kisvakond autójára, vagy Mr. Bean macijára, akkor vedd nyakadba a várost, vagy nevezz be egy Kolodko-túrára, de siess, mert mire a végére érsz, már biztos, hogy eggyel több szobor lesz, mint az eredeti listádon volt…

De még egy utolsó, ám annál élvezetesebb felvonás erejéig térjünk vissza a sörmúzeumba! Látogatásunk utolsó felütése ugyanis a sokak által várt sörkóstolás volt: mindenki egy pohár csapolt Dreher sört választhatott. A másfél órás program végén jólesett kicsit leülni és felfrissíteni magunkat.

Köszönjük Kiss Flóra tárlatvezetőnek az élménydús vezetést, a Dreher Sörmúzeumnak, hogy a SINOSZ-igazolványokat elfogadva lehetővé tették az ingyenes látogatást és sörkóstolást, valamint Bíró Bánik Szimonetta nagyszerű munkáját a kommunikációs akadálymentesítésben.

Szeretettel ajánljuk ezt a gazdag és érdekes programot a SINOSZ többi szervezetének is.

Programunk a SINOSZ SzÉP támogatásával jött létre.