SINOSZ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezete ősszel is folytatta a 2022 tavaszán indult SÉTÁRA FEL! című programsorozatát.

Az ŐSZI SÉTA programunk három helyszínt érintett. Hivatásos idegenvezetőt nem hívtunk magunkkal, de a sétákat szervező Kissné Borbás Henriett megyei ügyintéző minden alkalomra tájékoztatókkal és fotókkal is készült, így az ismereteiket is bővíthették a velünk tartók.

Október 21-én a Szolnokon, a Verseghy parkban levő Rózsakertet látogattuk meg.

A Szolnok szívében található Verseghy park egy igazán különleges látnivalót kínál a helybelieknek és a Tisza-parti városba látogatóknak. A park egyik dísze, a Magyarországon őshonos rózsafajtákból kialakított különleges rózsakert. A Szolnoki Rózsakert történeti áttekintéséből megtudtuk, hogy a Rerrich Béla által tervezett park 1930-ban épült meg. Itt került kialakításra a rozárium, ahol magyar nemesítésű rózsafajtákból a Magyar rózsák kertje épült meg. Később azonban a park egy része beépítésre került, mivel itt alakították ki a szolnoki Damjanich János Uszodát 1949-ben, így az itteni rózsák eltűntek a szolnokiak életéből. A 2000. évi árvíz tovább rontotta a megmaradó terület állapotát, ezért az rekonstrukcióra szorult. 2009-ben az uszodát lebontották, helyén az 1928-ban kialakított Tisza-parti sétány hangulatát visszaidéző angol parkot alakítottak ki. Ezzel Szolnok szívébe visszatértek a rózsák, így 2010 óta a Verseghy park és a Rózsakert ismét régi fényében tündökölve, közel 300 fajta rózsával várja a szolnokiakat és a város vendégeit egyaránt.


Október 28-án a Zagyva folyó mentén az egykori szolnoki vár területéhez sétáltunk.

A Zagyva a Tisza jobb parti mellékfolyója. A leghosszabb Magyarország határain belül eredő és torkolló folyó. A Zagyva a nógrádi megyeszékhely közelében, a Karancs hegységben ered. A Zagyva Magyarország tizenharmadik legnagyobb folyója, a teljes egészében országhatárainkon belüli folyók között a Sió után a legbővizűbb. Hossza a forrásától a torkolatáig: 179 km, vízgyűjtő területe: 5677 km².

A Zagyva mentén sétálva a Nyáry Lőrinc hídon keresztül érkeztünk meg az egykori szolnoki vár területére. Ez a Tisza torkolatához legközelebb eső Zagyva-híd, amely 2013. július 1. óta viseli a szolnoki várat 1552-ben védő kapitány nevét. A kihelyezett tájékoztató táblák mentén egy szolnoki vártúrát tettünk. Először az ártérre mentünk le, és az ott lévő, a stilizált várfalra, valójában a gátra helyezett emléktáblákat megnéztük. A hídfő után, a töltés tetején jobbra fordulva, a Gutenberg téri olajos házak parkjában már tábla mutatta, hogy a szolnoki vár területén járunk, és sétánkat a Délnyugati félbástya felé folytattuk. Ez tulajdonképpen a mai torkolatra, annak idején a várárok és a Tisza találkozására néző bástyának a helye, ahonnan talán nemcsak a várfalat, de az átkelőt és a kikötőt is védeni lehetett. A Tisza mellett haladva juthattunk el az úgynevezett Vízi kapuig, amely pár éve még csak egy lejáró volt a rakpartra, most azonban már valóban egy kiépített kapu. A fennmaradt középkori ábrázolások többségén is látható ez a kapu, amelyen keresztül a várban élők vizet merhettek a folyóból, illetve megközelíthették a kikötőt, ahonnan a hajók akár a Dunáig is járhattak. A “várfalon” a Tisza folyásával ellentétes irányban továbbhaladva, elértük a Délkeleti-sarokbástyát, és a “tanösvényt” záró, utolsó tájékoztató táblát. Itt visszafordultunk a Vártemplom felé, aminek a Tisza felé eső falán egy olyan le nem vakolt részt láthattunk, amely az itt állt korábbi templom tégláira utal. Nem sokkal távolabb pedig a török- vagy várkutat tekintettük meg, ami a szolnoki vár XX. századi felfedezésének (feltalálásának) talán az első “emléke”. A műbástyához érve láttuk, hogy a környékén a sétány kiépítése zajlik, ami majd a Szolnoki Művésztelep mellett vezet el.

Persze, ez a vár nem hasonlítható sem az egri, sem a budai várhoz, viszont itt van és a miénk. Tavaly óta szabadtéri kiállításon fedezhetjük fel a Zagyva és a Tisza torkolatánál egykor állt erősséget.


November 4-én Szolnok főbb hídjaival ismerkedtünk meg a délutáni sétánkon.

A november eleji sétánkon már tapasztalható volt az előző hét végi óraátállítás, ugyanis amikor 16 órakor elindultunk, hogy felkeressük Szolnok főbb hídjait, már akkor eléggé szürkület volt, így a rossz látási viszonyok miatt sajnos nagyon kevés fotó készült. Viszont nagy örömünkre szolgált, hogy sétánk során összetalálkoztunk Szalay Ferenccel, Szolnok város polgármesterével, aki egy-két fotó erejéig és egy rövid beszélgetésig a rendelkezésünkre állt. Érdeklődött, mi a célja a sétánknak, és nagyon örült, hogy a jubileumi ünnepség után újra találkoztunk. Dicsérte a tagokat, hogy aktívan részt vesznek a programokon, majd elbúcsúztunk és továbbsétáltunk, miközben a török kori -, Tisza-, Tiszavirág, a Százlábú és a Zagyva-hídról meséltem a résztvevőknek.

Szolnoki török kori híd: A szolnoki híd volt a Tisza állandó fahídja, megépítése óta minden évszázadban (szinte folyamatosan) állt híd Szolnoknál a Tiszán. A hajdani híd a szolnoki várat és a folyó túlpartját összekötő tölgyfaépítmény volt, melyet Güzeldzse Rüsztem budai pasa építtetett 1559 és 1563 között. A 110 m hosszúra, 5-6 m szélesre és 11-12 m magasra becsült hidat a török uralom bukása után, 1685-ben a városból kivonuló csapatok felégették, így csak a víz alatti elemek maradhattak épségben. A 2003-as alacsony vízálláskor vették észre a Tiszából kiálló gerendacsonkokat, amik egykor a híd tartóelemei voltak. A meginduló régészeti feltárásokból kiderült, hogy egy egyedülálló kincsre, Magyarország első állandó, fából készült Tisza-hídjának maradványaira bukkantak.

Tisza-híd: Abban valószínűleg minden helybéli egyetért, hogy a Tisza-híd nélkül Szolnok nem az a város lenne, ami ma, sőt talán még város sem lenne. Hiszen már több évszázaddal ezelőtt erre vezettek Nyugatról keletre a legfontosabb kereskedelmi utak, nem is beszélve arról, hogy a háborúkban mennyire fontosnak bizonyult a szolnoki átkelő. Éppen ezért bátran hívhatjuk megyeszékhelyünk egyik legfontosabb építményének a Tisza-hidat, aminek ráadásul évszázados történelme van, sok-sok érdekességgel, büszkeséggel és viszontagsággal, többszöri újjáépítéssel. A ma is használatos hidat 1963. január 11-én adták át a forgalomnak.

Százlábú híd: A szolnoki Tisza-hídhoz csatlakozó ártéri hídról az első megbízható terv 1721-ből áll rendelkezésre. 1911-ben épült meg Szolnokon a vastartós Százlábú Tisza-ártéri-híd, ami a világháborúk során csak kisebb mértékben sérült, de a teherbírása az ’50-es és a ’80-as években végzett felújítások ellenére sem volt megfelelő, ezért a felújításra 1995-ben pályázatot írt ki a híd kezelője, aminek eredményeként egy 9 m-es kocsipálya, a befolyási oldalon 2,4 m széles kerékpárút, a kifolyási oldalon 2,4 m széles gyalogjáró épült.

Tiszavirág híd: A híd alapkőletételére 2009. augusztus 9-én került sor, amit az önkormányzat a szolnoki hídverés napjának nevezett el. Ez a gyalogátkelő Szolnok egyik jelképévé vált. Hogy miről is kapta nevét? A világon egyedülálló természeti jelenségről, a „tiszavirágzásról”, más néven kérésztáncról. A tiszavirág (Palingenia longicauda) hazánk egyik védett rovarfaja, amely csak a Tiszán, illetve egy-két mellékfolyóján (Körös) található meg. A Tiszavirág híd ennek a különleges rovarnak a formáját mintázza. A 2011. január 21-én átadott szolnoki Tiszavirág-híd híd tömege 550 tonna, hossza 444 méter, ezzel pedig Közép-Európa leghosszabb gyaloghídjának számít!

Az idei évben tavasszal és ősszel rendezett sétáink után örömmel vettük a résztvevők pozitív visszajelzéseit, hogy érdekes és egyben szórakoztató élményben volt részük és kérték a következő évben is a hasonló programokat.

Köszönettel tartozunk Hamerszki Erika jelnyelvi tolmácsnak, aki a kommunikációs akadálymentesítést biztosította a sétáink során.

Programunkat a SINOSZ SzÉP keretén belül valósítottuk meg.

AZ ŐSZI SÉTA TOVÁBBI KÉPEI IDE KATTINTVA LÁTHATÓK