A SINOSZ Tolna megyei tagjaival Székesfehérvárra látogattunk, ahol elsősorban a csodás, Bory Jenő által megálmodott és épített Bory-vár volt az úti célunk.

2022. június 25-én, szombaton reggel a programra jelentkező tagokkal a szekszárdi vasútállomáson találkoztunk, ahol már indulás előtt nagy izgalommal és lelkesedéssel vártuk az előttünk álló napot. A 2 órás út hamar eltelt, majd a székesfehérvári állomáson várt ránk a Tolna Megyei Szervezet elnöke, Kasza Menyhért, így 12 fősre duzzadt kis csapatunk, melyet 9 SINOSZ-tag és 3 kísérő alkotott.

Helyi járattal mentünk a várhoz, ami átvitt minket az egész városon, csak forgattuk a fejünket, mekkora nagyvárosban járunk, hisz kicsinyke Szekszárdunkban nem kell 10 perc, és már át is érünk a város egyik pontjából a másikba.

A Bory-vár Székesfehérvár Öreghegy városrészében, a Mária-völgy családi házas övezetében található. Az ember nem is gondolná, hogy két Kádár-kocka között és egy-egy új típusú családi ház közvetlen közelében egy ilyen impozáns csoda bújik meg. Mert a vár maga volt a csoda! Abban a környezetben, ahogy a fák takarásából elénk tárult a több méter magas várfal, az erkély, tornyok, a virágok, az képeslapra illő látvány.

A vár története egészen 1912-ig nyúlik vissza, amikor is Bory Jenő építész, szobrász és festőművész megvásárolta a telken álló kis présházat a családi nyaralások helyszínéül. Maga az építkezés az első világháború után kezdődött, melyet haláláig folytatott, összesen 41 éven át saját tervei és fantáziája alapján. Úttörőnek számított abban az időben, hogy Bory Jenő alapanyagnak betont használt. Ebből az anyagból készültek az ajtó- és ablaktokok, oszlopok, kupolák, korlátok és lépcsők, illetve a kerti díszkutak, medencék, szobrok és domborművek, a legkülönbözőbb méretben. Felesége, Komócsin Ilona festőművész alkotásai, valamint kortárs művészek alkotásai is mind megtalálhatók szerte a várban, csakúgy, mint az Elefánt- és a Százoszlopos udvar, a Rózsakert, az Alsó kert és a művészgaléria.

Külön öröm volt számunkra, hogy a Veszprém Megyei Szervezet szintén a várhoz tett kirándulást, így találkozhattunk más megyéből érkező tagokkal is. Örömünket már csak az tudta felülmúlni, hogy a kaposvári siketiskola 50 éves találkozója helyszínéül szintén a várat választotta.
A pénztáros hölgyet idézve: „Nem tudom, mi van ma, de itt mindenki siket vagy nagyothalló”. Igaza is volt, mert bármerre néztünk, mindenhol jelelő kezeket láttunk. Jó volt részese lenni, hogy mindenki mennyire szívélyesen, boldogan köszönti egymást.

Vállalkozó kedvű tagjainkat kis kalandtúrára csaltuk a várban: mindenki kapott egy feladatlapot, és a várban elhelyezett szobrokat kellett megtalálni egy térkép segítségével. Igazán lelkesen keresgéltek, ki párban, ki egyedül, majd a program végén egyeztettek, kinek, hogy sikerült.

A spontán nagy találkozó annyira jól sikerült, hogy majdnem ki is futottunk az időnkből, hiszen még tervben volt a városközponti séta is, de a nagy melegben azért megálltunk egy fagyira is, míg a buszt vártuk. A buszmegállóban újra egyesült a nagy csapat, amit meg is örökítettünk egy csoportképen. Egy egész csuklós buszt megtöltöttünk tagjainkkal, és közösen indultunk a városközpontba.

Egy gyors ebéd után már csak a híres fertályos asszony, Kati néni szobrát tudtuk megnézni.
A szobor ihletője Molnár Imréné Boda Katalin, aki 93 éves korában is rozoga kiskocsiján tolta a piacra portékáját, a tejfölt, tejet, a sült liba- és kacsafertályokat. Az elterjedt hiedelem szerint, ha megdörzsölöd Kati néni orrát, szerencse ér.
Ezt mi sem hagytuk ki, és a hazafelé vezető úton kellemesen elfáradva, beszélgetve, a nap eseményeit felelevenítve, igazán szerencsésnek érezhettük magunkat.

A program a SINOSZ SzÉP támogatásával valósult meg.