Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

A SINOSZ Somogy Megyei Szervezet tagjaival 2024. augusztus 2. és 4. között Szegedre és az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkba látogattunk el. 

Első nap: a Kaposvárról 6:07-kor induló vonattal mentünk Kelenföldig, majd gyors átszállás után Kőbánya-Kispestre, onnan 9:06-kor indultunk Szegedre, ill. pár percet késtünk, de köszönjük a MÁV-nak, hogy megvárta a vonat a csoportunkat. Kellemes meglepetés volt, így negyed 12-re meg is érkeztünk Szegedre. 

Szállásunk az id. Jancsó Miklós Kollégiumban volt, 8 perc sétaútra a vasútállomástól. 24 órás portaszolgálat működik ott, a portás hölgy nagyon kedves volt, minden kérdésünkre készséggel válaszolt. Az ő javaslatára mentünk a közelben levő SZOTE Ételbárba ebédelni. A menü elfogyasztása után elsétáltunk az Új Zsinagógához, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel és Vörös Zsolt jelnyelvi tolmáccsal.

Az  Új Zsinagóga csodás épületét Baumhorn Lipót tervezte, a 48, 5 méter magas eklektikus épület 1902-ben került átadásra. Idegenvezetőnk részletesen beszélt a zsinagóga csodás belső teréről, kialakításáról, történelméről. Megtudhattuk például, hogy a kupola középén levő csillagos ég, Dávid-csillaggal, körülötte a nap kivilágítható sugarai koronázzák meg az égboltot, ez a impozáns kupolabelső a világot szimbolizálja. Az üvegkupola és valamennyi ólomüveg ablak Róth Manó alkotása. Sok érdekes információt tudtunk meg a zsidó vallásról, szertartásairól, szokásairól is. 

Szegedi városnéző programunk este 6 órakor kezdődött idegenvezetéssel. A Széchenyi térről indulva megismerkedtünk a város történelmével. Rengeteg információt tudtunk meg, például, hogy Szegedet a rómaiak alapították Partiscum néven, a 10.században a magyarok telepedtek itt le, IV. Béla király 1247-ben a magáénak vallotta a várost, és 1526-ban a törökök kifosztották és felgyújtották. A 143 évig tartó török uralom 1686-ban ért véget, amikor az osztrák császári seregek visszafoglalták a várost és a várat. A török uralom után, 1715-ben kapta vissza szabad királyi város rangját. Szeged történelmének és a mai városkép kialakulásának egyik legmeghatározóbb eseménye az 1879-es árvíz. 

Idegenvezetőnk beszélt még a Széchenyi tér körül levő épületekről és a téren álló szobrokról, a disznófejű fáról, majd elsétáltunk a Tisza partja felé. Közben sok információt hallhattunk például a Szegedi Színházról, a Várkertről, ahol a Szegedi Vármúzeum és Kőtár is található. A partra leérve megismertük a Belvárosi híd (régi híd) és a Bertalan híd (új híd) történetét. Továbbsétálva a Móra Ferenc Múzeum impozáns épületéhez értünk, amely a régió kiemelkedő kulturális központja. A múzeum lépcsője mellett látható az intézmény két egykori igazgatójának, Móra Ferencnek és Tömörkény Istvánnak a szobra. A Móra Ferenc parkban látható impozáns szökőkút, amely zenél és világít, tagjaink megcsodálták esténként. A park végén található egy üveghullámokon álló bronzszobor, mely a tiszavirágzást örökíti meg. (A tiszavirág (kérész) egy rovar, amely 3 évig fejlődik az iszapban és csak egy napig él kifejlett rovarként.) Utána elsétáltunk a Klauzál térre, ahol Kossuth Lajos szobrát néztük meg, és ismereteket szereztünk a környező épületekről, majd a Dugonics térre, és onnan az Aradi vértanúk teréhez mentünk. A szabálytalan alakú tér közepén magasodik II. Rákóczi Ferenc szép arányú lovas szobra, talapzatán a fejedelem által vezetett szabadságharc jelmondatával (Cum Deo pro patria et libertate). Itt látható a Hősök kapuja is, az I. világháborúban elesett szegedi katonák emlékhelye, mennyezetén Aba-Novák Vilmos háborús tematikájú freskóival.

Második nap: 10:00-tól a Reök-palotában – amely a hazai szecesszió egyedülálló alkotása – vettünk részt idegenvezetésen. A ház „felfedezője”  Bakonyi Tibor (1934–1982), Szegeden élő építészmérnök volt. Bakonyi felkutatta az épület tervezőjének, Magyar Edének és építtetőjének, Reök Iván (1855–1923) vízépítő mérnöknek a múltját, történetét. Az ő kutatásai alapján hallhattunk érdekes előadást a palota múltjáról és jelenéről. Megtudhattuk például, hogy Munkácsy Mihály volt az, aki Magyar Edét bemutatta Reök Ivánnak Párizsban. Megnéztük BOLDI, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész és Incze Mózes Munkácsy Mihály-díjas festőművész kiállítását is.

A kiállítás után ebédelni mentünk, majd a Móra Ferenc Múzeumban Munkácsy Mihály kiállítását láttuk tárlatvezetéssel.

A november közepéig látogatható kiállításon szerepeltek a múzeum saját tulajdonú Munkácsy-festményei is, például a Honfoglalás szín- és szénvázlata. A tárlat gerincét a Pákh Imre tulajdonában álló képek adják. A kiállításon megismerkedtünk a művész élettörténetével, egy-egy kép kiemelésével, a művészetének fejlődésével. 

A kiállítás után az Anna Fürdőhöz sétáltunk el tagjainkkal. A fürdő közvetlen szomszédságában fúrták a 944 méteres talpmélységű Anna-kutat, amelyből az 52 fokos, emésztési panaszokat és a pajzsmirigy megbetegedéseit orvosló Anna-víz tört fel. Az eklektikus stílusban épült, török jegyeket viselő fürdőben kellemesen kikapcsolódtak tagjaink a gyógy- és pezsgőfürdős medencékben.

Harmadik nap: már korán elindultunk Ópusztaszerre, ahol 11 órától idegenvezetésen vettünk részt. 

A Nemzeti Történeti Emlékpark szabadtéri néprajzi múzeum, skanzen és kirándulóhely, melyet 1982-ben hoztak létre.

Az emlékparkban először a Látogatóközpont épületéhez sétáltunk, ahol csomagjainkat lepakoltuk. Az idegenvezetés megkezdéséig volt időnk kávézni is, felfrissülni, mert hőség volt azon a napon is.

Idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark egyik főépülete a Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképének is helyet adó Rotunda, ahol számos kiállítás található. 

Elsétáltunk a Árpád-emlékműhöz, ami Kallós Ede szobrász és Berczik Gyula építész közös alkotása. Árpád vezért szablyával a kezében, ülő helyzetben láthatjuk abban pillanatban, amikor ő és a vezérek ezen a helyen sátrat verve, 34 napon keresztül az ország szokástörvényeit rendezték. A megfelelő égtájak irányában ül, háta mögött Kelet, előtte Nyugat, tekintete pedig Dél-Nyugatra fordul, az „Örök Város”, Róma felé. Az emlékmű előtt, félkörívben a magyar történelem nagyjainak mellszobrait nézhettük meg. Továbbhaladva megismerkedtünk a pusztai nagyállattartó nomád társadalmak kultúrájával. A jurtaszerű építményeket Csete György, a magyar organikus építészet elindítója, valamint Dulánszky Jenő tervezte. Bementünk egy jurtába is, idegenvezetőnk beszélt a kialakításáról, arról, hogyan éltek, laktak bennük a nomád népek. Megtudhattuk, milyen fegyvereik voltak, a nyilakat hogyan használták csaták közben. A jurtáktól felsétáltunk a közeli domb tetején levő, bronzból készült Árpád-szoborcsoporthoz – szép a szobrok részletes, korhű kialakítása. A dombocska tetején megláthattuk a 12. században épült a Bor-Kalán nemzetség monostorát, mely az Alföld egykor leggazdagabb, legnagyobb szerzetesi intézménye volt. A középkori monostor templomát 1970 és 1976 között tárták fel, s a bencés monostor lakóinak mindennapjaira fényt derítő ásatások napjainkban is folynak. Mellett található a Szeri Gyógynövényház, a gyógynövénykerttel, foglalkoztatóval és feldolgozóval együtt. A Szer Monostor romjainak egy részére épült fel egy fedett foglalkoztató épület is, amelyben helyet kapott egy gyógynövény-feldolgozó és -szárító részleg és egy üvegház. A kertben termelt növények szárítását és interaktívan történő feldolgozását szolgálja.

A dombról lesétálva eljutottunk a skanzenig, ahol a Dél-Alföld mezővárosi és tanyai portái, népi építészetének jellegzetességei vannak bemutatva. A gyűjtemény házai között járva részesei lehettünk az egykori paraszti világnak, miközben a népviseletbe öltözött kollégák tevékenykednek a skanzen házai között. A tanyasi iskolában felelevenedett a hajdani oktatás. Láthattuk a különféle házak között járva a különbségeket a cselédek, parasztok, halászok portái, berendezések között. 

Elsétáltunk a szélmalomig. Idegenvezetőnk beszélt a malom belsejében annak működéséről, kialakulásáról és arról, hogyan, miképp dolgoztak benne. A malommal szemben levő Szatócsbolt egyedi kézműves termékekkel, korabeli édességekkel, finomságokkal volt tele. 

A Skanzenben betekinthettünk tehát a 19. századi falvak és tanyavilág életébe, a különféle mesterségekbe, láthattunk iskolát, postát, szatócsboltot, szélmalmot, kisvasutat, pékműhelyt is. Itt tekinthető meg a kocsigyűjtemény és a mezőgazdasági gépek gyűjteménye.

Megköszöntük a tartalmas kalauzolást, elköszöntünk az idegenvezetőnktől és a szuper, a kommunikációt három napon át akadálymentesítő  jelnyelvi tolmácstól, Zsolttól.

Kicsit még nézelődtünk az emlékparkban, majd elindultunk hazafelé.

Nagyon jó, élményekkel teli kiránduláson vettünk részt ebben a pár napban.

Az Anna Fürdő belépőjegyeit Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlésének Népjóléti Bizottsága támogatta.

A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.

1 2 ►